6. Fejezet

                                                              Az igazságot néha nehéz felfogni  


Na jó,ez már túl sok a véletlenekből.
De még is ,hogy lehet,hogy   William Turner 1851-ben hallt meg ,ha tényleg ő festette volna azt a képet,akkor legalább Ariana és Jasson  159 évesek lennének!
Ez lehetetlen,annyi időt nem élhettek.
Próbáltam a többi véletlen ügyre nem gondolni,de felszínre törtek.
Emberkaja,nem esznek,tökéletesség,örökbefogadás,napfény,vakítóan fehér bőr.Nem mennek napfényre.
Nem mennek napfényre! Ismételtem.
Ez lehetetlen. Ilyen csak a  filmekben létezik.  Az nem lehet.
Bekapcsoltam a laptopomat és rákerestem William Turnerre,hát ha van egy kiskapu amin ki indulhatok.Lehet
,hogy késöbb is élt egy William Turner nevű festő.
Pofára estem.Csak az 1800-as évekbeli festő élt.
Akkor valóban igaz,a gondolatom. De még is mi a fenét csináljak? El kell tűnöm innen.
Mi van ha megölnek? De hisz olyan kedvesek. Az csak álca Amelia,szóltam magamhoz.
Még szerencse,hogy nem teljesen pakoltam ki a bőröndömből. Vissza dobtam az elővett cuccaimat.
Remek Jasson a dolgozó szobájában van még.
Gyorsan,halkan lefutottm az emeletről.Bree valószínű,a szobájában van.Vajon ő is az?
Kinyitottam az ajtót.Elkezdtem futni arra,amerre jöttünk.Aztán beszédet hallottam,de a ház felől.Elbújtam egy bokor mögé.
-Holnap Bree és Jasson megy vadászni.-szólt Ariana.És ez a mondat elég volt arra,hogy elkezdjek rohanni.
Olyan sötét ez az erdő.Végre találtam egy buszmegállót. Se baj,így is két-három km-t tehettem a háztól.Bebújtam a kicsi buszmegállóba,mert szakadt az eső.Majd ha jön egy busz elmegyek innen.Ez volt a terv.
Csak azt nem vettem számításba,hogy estig nem jön busz.
Besötétedett. Elővettem egy pokrócott,betekertem magam vele.
-Nem szabad elaludnom,nem szabad elaludnom-ismételgettem.Annyira álmos voltam.
Aztán lépéseket hallottam. Ő az.Damon az,a sötétben kivettem a hatalmas testét.
-Tűnj  innen! Ne közelíts!-mordultam rá,mind ha nem félnék annyira tőle.
-Amelia,hallgass  meg! Tudod,hogy mik vagyunk,ugye?
-Hogyne tudnám,de az a dolog nem létezik!-leálltam vele vitázni.
-Akkor,hogy magyarázod ,hogy mi létezünk?
-Lehetetlen....-mondtam.
-Amelia,megmagyarázom,de gyere vissza.Mi,mi nem bántanánk Téged!
-Vámpírok!Azok vagytok. Vért isztok!Ember vért.Embereket öltök.
-Mi mások vagyunk! Kérlek bízz bennem!-hangja elcsuklott.Alig tudtam ellenállni ,hogy ne menjek vissza vele. Olyan szomorúnak tűnt.
-Hogy vagytok ti mások?-kérdeztem.
-Most komolyan itt magyarázzam el?Esküszöm Amelia,hogy otthon mindent elmondok,és minden kérdésedre
válaszolok,de itt megfogsz fázni.Nézz magadra. Csupa víz vagy.
Utáltam bevallani,de igaza volt.Megfogok fázni,sőt.Fáj a fejem,és szédülök.
Aztán elsötétült minden.

                           ********************************************


-Javulni fog az állapota-hallottam  Jasson hangját.
-Annyira aggódom érte,biztos nincs semmi baja?-kérdezte Ariana.
-Biztos. Damon időben hazahozta ,nem kapott tüdőgyulladást,vagy más komolyabb betegséget.Csak kimerült,és megfázott.
Kinyitottam a szemem. Körülnéztem. A szobámba voltunk,Jasson és Ariana felettem álltak és néztek,Jasson kezében orvosi eszközök voltak.Elfelejtettem,hogy ő doktor.
Damon csak ült és bámult rám szomorúan,mintha most közölték volna vele,hogy akit a világon a legjobban szeret,meghalt. Bree pedig a sarokban ült,és legszívesebben  elment volna,de nem tette.
-Amelia!Jól vagy?-kérdezte Damon ijedten.
-Igen,jól. Uramisten! -eszembe jutott a tegnapi dolog.-Engedjetek ki,engedjetek ki-ordítottam.
-Elmehetsz,ha tényleg el akarsz,de előbb megszeretnénk magyarázni neked azt,hogy mi hogyan élünk. Első feltételezésed gondolom az,hogy mi emberekből táplálkozunk,és megöljük őket.-annyira szépen csengett  a hangja  Jassonnek,hogy nem akartam belevágni,hallgattam amit mond.-
-Tévedsz! Mi ,vagy is a családom és én,állati eredetű vérrel táplálkozunk Amelia! Persze nem minden vámpír ilyen,de mi azok közé tartozunk,aki megbecsüli az emberi életet. Tudod,jobbnak tartom elmesélni neked ezeket a dolgokat. Engem és a többieket is vámpír változtatott át.Engem csak "heccből",de én Damont,Arianat, és Breet azért,mert más kép  meghaltak  volna. Arianat elütötte egy autó,és még három áthajtott rajta.Én észrevettem és átváltoztattam,megharaptam és ezáltal mérget jutattam a szervezetébe.
Bree egy fáról esett le gyermekkorában és azonnal meghalt. Damon pedig,Damont megölték.
Mi nem változunk,ezek a dolgok nagyon régen történtek.Arra tanítottam őket a kezdettől fogva,hogy van más lehetőség is,nem csak az,hogy embereket gyilkoljunk. Ezért költöztünk erdő közelbe. Na és olyan éghajlatot választottunk ahol,nem süt  a nap,mert a bőrünk elkezd,csillogni mint a gyémánt.Bár a gyűrű amit az ujjunkon látsz megvéd,de azért jobb nem kockáztatni.Amelia!Én mindent elmondtam neked. Ha te úgy döntesz elmész,és világgá  kürtölöd a szavaimat,nem tehetek ellene semmit,és nem is akarok!
De ha belátod,hogy nem vagyunk veszélyesek  Rád nézve,és a többi emberre sem...Nos akkor  természetesen itt maradsz.
Nem tudtam megszólalni.Mindannyian kérdőn tekintettek rám.Maradjak? Jasson nem hazudna nekem,ő elmondana mindent. Vagy is el is mondott mindent. És mit szólnak otthon,ha haza megyek? Biztosan nem hinnék el,hogy azért mentem haza,mert annyira hiányoztak.
Bár már tudom,hogy mik ők,még is úgy éreztem még mindig,hogy szeretnek.
-Amelia,valamit elfelejtettem mondani.
Tudod némelyik vámpírnak vannak úgy mond képességei.Én hallom mindenki gondolatait-mondta.
-Bree megtudja állapítani minden vámpírról,hogy milyen képessége van ,akár egy km-es körzetben is.
Ariana, nyugalmat áraszt,ha valaki szemébe néz.-tehát ez magyarázza Bree lenyugodását.
-Damon,Damon megtudja állítani az időt .-folytatta.
-Na és ha Damonnél tartunk lenne itt valami amiről tudnod kell.
-Jasson azt még ne mond el neki,rendben?-vágott Damon a szavába.-Majd ha eljön az idő én elmondom neki.-ígérte.
Túl sok ez az információ számomra.
Az agyam alig bírta felfogni.
-Aludni szeretnék-mondtam-Na és gondolkodni,egyedül.
-Rendben,gyertek menjünk ki!-szólt Jasson.