29.Fejezet

Sziasztok!
Annyi idő után,itt a friss! :)
Remélem tetszik!
Nem akartam folytatni,de látva,hogy gyarapodott a követőim száma,neki láttam újból.Majd kiderül,hogy mennyire lelkesedtek,és ha úgy alakul rendszeresen frisselek! ;)
 Várom a véleményeket!
puszi
           Lyly



                                                                 Meglepetés

 


Sonia És Eric viszonylag gyorsan  hazaértek Mandyvel. Amikor megálltak az autóval,rögtön kirohantunk mind.
Magamhoz akartam szorítani a kislányomat.
Sonia tétován kiszállt,és kinyitotta a hátsó ajtót.Az autóból egy legalább tizenhat éves lány szállt ki. Kis híján felsikítottam,ahogy Damon is.
-Ez ......ez lehetetlen!-motyogtam.
-Anya!-kiáltotta Amanda,aki gyönyörű nővé érett. Oda rohant hozzám,és szorosan átölelt. Én-akár egy kő tömb;- csak álltam és hagytam,hogy öleljen.
-De ,mégis hogyan?-kérdezte Damon.Szerencsés,hisz én még meg sem tudtam szólalni a lányom láttán.
-nem tehetünk róla! Elaludt,és reggelre így találtunk rá.... Elhihetitek,hogy megijedtünk,mikor megláttuk.-magyarázkodott Eric.-Sajnáljuk.
-Szeretlek Anya!-ölelt még mindig Amanda.
-Én is!-mondtam,és átkaroltam.
Bementünk a házba,és Amanda elmesélte,hogy neki először fel sem tűnt a változás,csupán észrevette,hogy egyre komolyabb,és komolyabb. Jasson azt mondta,hogy remélhetőleg nem idősödik többet,mert az tragédiához vezethet.
 Mandy időközben elment aludni,mert kimerítette az út.
-Tehát minden simán ment?Nem semmi vagy kislány!-dicsért Eric.
-Simán.-mosolygott Damon.
Kivitattuk a harc menetét,majd Amandáról is beszélgettünk. Aggódom érte,annyira féltem mindentől.
Felsiettem a szobánkba és ledőltem az ágyra.  Órákig feküdtem ott,majd feljött Damon.
-Valami baj van kicsim?-kérdezte, majd mellém kuporodott,és átkarolta  a derekamat.
-Amanda. Annyira félek Damon! Nem szabadna kitennünk ennek a világnak!
 -De már nem tudunk mit tenni!Kész nő!-mosolygott szomorúan Damon.-Annyi mindent nem élt meg. Túlságosan lefoglalt bennünket a harc. Épp,hogy foglalkoztunk vele.-mohón bólogatni kezdtem.
 -Ezt már nem pótolhatjuk be,soha!
-Ami azt illeti,van egy megoldás,bár nem tudom,hogy helyes-e...-mormolta Damon.
-Mi az?-kérdeztem,válaszra várva.
-Miután feljöttél Jassonnel beszélgettünk,és véleményünk szerint,van ellenszer erre a gyors növekedésre. Úgy értem  vissza fiatalítja Mandyt. Van egy ige,amit egy boszorkány tud csak feléleszteni,és alkalmazni.-mondta és lehajtotta a fejét.
-Ismersz boszorkányt?-néztem mélyen a szemébe.
-Ismerek,de nem éppen kedves. Ha jól tudom már ő az egyetlen.-magyarázta Damon.
-Azonnal menjünk oda!-mondtam vontatottan Damonnek.
-De nem érted? Úgy is kér érte valamit,amiben nem lesz köszönet!Lehet,hogy ép az életedet!Nem akarom,hogy....-nem tudta folytatni.Látszott rajta a fájdalom.
-Tudod emberként volt egy nővérem,aki még én előttem lett vámpír.-kezdett bele.-Volt egy vőlegénye,akit nagyon szeretett,de halandó volt.  Az esküvőjük napján tört ki a háború,és a fiút  meglőtték. Haldoklott.-lehajtotta a fejét,és behunyta a szemeit.-A nővérem felkereste Dorinda-t,aki  a testvérem lelkéért cserébe,vissza adta a fiú életét.-nyelt egy nagyot. Megsimogattam az arcát,s ő megszorította a kezemet.-Nem karom,hogy Veled is hasonló történjen,érted?
-De a lányunk,Damon!-nyögtem. -Kérlek!-szinte leheltem a szavakat.Senki sem értheti meg egy anya fájdalmát.
Felálltam,és Damon felé nyújtottam a kezemet.
-Induljunk!-kértem.
Szerelmem bólintott,és elindult a garázshoz.Követtem. Elmagyaráztam Jassonnek az ötletet,aki rögtön felajánlotta,hogy elkísér minket.
Az út rettentő hosszúnak tűnt,végig egy sötét erdőn mentünk keresztül.
-Biztosak vagytok benne?-kérdezte Jasson.
-A lányunkért mindent!-mondtam.  
 Egy kicsiny házhoz értünk.
-Megérkeztünk!-közölte velünk Damon,majd kiszálltunk az autóból,és a ház irányába mentünk. Becsengettem. Lassacskán lépteket hallottam,és kinyílt az ajtó. Egy csoda szép,fiatal lány lépett ki rajta.
-Segíthetek?-s amikor Damonre nézett,gonosz vigyor űlt ki az arcára.
-No csak Damon....-nevetett.-Miben segíthetek?
Beinvitált bennünket,mire én elmeséltem neki mindent.
-Tehát vissza kellene forgatni az időt?-vonta fel a szemöldökét.
-Nekem Damon azt mondta,hogy csak Mandyt kell....-motyogtam,de a szavamba vágott.
-Azt nem lehet,vagy csak az egész dimenzió feletti időt,vagy semmit. Személyenkénti fiatalítás nincs! -nevetett.
Bólintottam. De akkor minden újból kezdődik! Újra kell harcolnunk Natalieval.
-Nem!-mondta  Dorinda.-Nem  Natalie-t nem lehet már vissza hozni,még az idő visszaforgatásával sem.-mosolygott. Érti a gondolataimat?
-Igen.-vágta rá határozottan.-Én vissza forgatom nektek az időt,de azért ha jól emlékszem Damon,megakartál ölni.Több kísérletet is tettél!Ugye nem hiszed,hogy bosszú nélkül hagylak?-nézett a szerelmemre.
-Ezért is van egy kikötésem.

28.Fejezet

                                         A harc



Damonnel,miután kikászálódtunk  az ágyból,elindultunk haza.
-Biztos,hogy nem esik senkinek sem baja?
-Biztos. -válaszolta keményen.
Én abban korántsem voltam biztos,de mint mindig ráhagytam.
Annyira hiányzik Mandy! Alig várom,hogy a karjaimba ugorjon,ahogy szokott.
Imádom.
Viszont legalább tudom,hogy biztonságban van,ami sokat üt a latba.
Aggódom, mivel én még soha sem harcoltam,bár igaz úgy sem engednek harcolni.
-Itt is vagyunk!-örvendezett Damon,amikor a házunk elé értünk
Ariana megölelt.
-Örülök,hogy jól vagy,és annak is Damon,hogy végre beláttad,hogy Ameliának muszáj szembenéznie Naralieval.
-Igen Ariana,rájöttem,mert Ameliát követi,és soha az életbe nem jönne ide akkor,ha Amelia nem lenne itt. Viszont szeretném biztonságban tudni,és természetesen nem harcolhat!
Ariana bólintott.
-Öltözzetek át,minél kényelmesebb ruhába,mert nem lesz egy séta galopp!-kacarászott Anne.
Damon felém fordult.
-Felmegyek átöltözni.
-Rendben,én is felmegyek.
Gyorsan felfutottunk a szobánkba.
Átkarolta a derekamat.
-Szeretlek!-megcsókolta a nyakamat.
-Én is-nyögtem.
Elindult a  szekrény felé.Felrántott egy kényelmes,szürke pulóvert.
Valaki felkiáltott,hogy indulás.
-Ne felejtsd el,hogy szeretlek!-megcsókolt. Legszívesebben lehúztam volna az ágyra.-
-Mennem kell. Vigyázz magadra!
-Én?Inkább te!
-Rendben.Bármit hallasz,vagy látsz maradj itt! Viszont ha azt mondom,hogy fuss,menj innen Marzelhez!
Bólintottam.Utoljára megcsókolt,és lement. Az ablakból láttam,ahogy az udvar hátsó felébe mennek. Natalie oda fog menni,láttam.
Viszont azt is láttam,hogy a segítségemmel legyőzzük Nataliet. Nem kötelességem szót fogadni  Damonnek,ha a saját épségéről  van szó.
Felkaptam egy farmert,pólót,kiskabátot és egy fekete csizmát.  A hajamat oldalra fontam,és elcsatoltam,hogy ne zavarjon a harcban.A zsebembe egy éles,ezüst kést tettem,mivel az megöli nagyjából az arkangyalokat.   Kiugrottam az ablakon. A többiek az erdő felé bámulva, harcra készen álltak.
-Látom korán jöttem!-nevettem.Próbáltam lazának tűnni,hogy ne ijesszem meg Damont. Kiugrottam a bokrok közül,és Damon halál sápadt lett.
-Te meg mi a   fenét keresel itt Amelia? Azonnal menj vissza!
-Nem megyek, ha nem maradok,nem sikerül legyőznötök Nataliet,láttam Damon.Nem esik senkinek sem baja,ha maradok.Viszont ha nem...
Damon morgott,és kivillantotta tökéletes fogsorát.
Közelebb hajolt a számhoz.
-Bármit tennék,vagy mondanék,úgy sem gondolnád meg magad igaz?
-Eltaláltad!
-Ez nagyon nem jó ötlet Amelia!
Vállat vontam. Egy más mellé álltunk, Damon keze a hátamra tapadt.
Féltett,de nincs rá oka.

Az agyamat elborította a düh,hogy Natalie bántani akarja a családomat.
Kacarászást hallottam,Natalie.
-Látom szépen össze gyűltetek!-nevetett.A fák közül,elő lépett,hat kísérőjével. Mindenkinek jut egy
Eszembe jutott,hogy Bree annak idején telepatikusan kommunikált Jassonnel. Most én is megpróbálok.
Anne!Remélem hallasz! A tiéd a bal szőke! Jasson! A tiéd a nagydarab vörös!
Ariana,a tiéd a barna!  Daniel,a jobb szőke!  Bree  a kis vörös.
Damon! A tiéd a fekete hajú!
Mindenki vissza jelzett,hogy rendben,Damon kételkedett egyedül.
Damon,az enyém Natalie,sikerülni fog , pont így láttam a látomásomban! Higgy nekem! Ne nehezítsd meg,mert akkor nem fog sikerülni!
Durcásan bólintott . Mindenki neki esett az ellenfelének.
-Na mi van Amelia?Félsz tőlem?-nevetett hangosan Natalie.
-Meglásd, a pokolra juttatlak!-és ráugrottam.  A düh vezérelt,amiért bántani akarta a családomat.
Erősebb vagyok nála,meglepődve tapasztaltam.  Lefogtam a kezeit,ő arcon vágott,de meg sem kottyant.  A farzsebemből előrántottam a kést,és a szívéhez döftem vele.
Felsikított. De hirtelen fölém kerekedett. Bele térdelt a hasamba.
-Te  kis ribanc! Megmentettelek és így hálálod meg?
-Azt szeretnéd,hogy megháláljam? Hát meghálálom!
Átfordultam,megint ő került alulra.
-Nem vagyok ribanc, tessék itt a hálám!-belemélyesztettem a kést megint a szívébe,most hatásosan.  Elkezdett rángatózni,és hamuvá vált. Meglepődve néztem,hogy a többiek a fűből néztek,ők is végeztek az ellenfelükkel.
Damon felkapott.
-Ügyes! Ügyes,ügyes,ügyes!
-Mindenki ügyes volt,Damon!-mondtam.
-De te a legerősebbet is könnyedén legyőzted.
A fejemet ráztam,és nevettem.
-Valóban kiválóan  teljesítettél Amelia! Ámulatra méltó! -örvendezett Daniel.
Nem tartottam nagy dolognak,hogy megvédtem a családomat.
 Most már csak haza kell hoznunk Mandyt. Három hete,vagy lehet,hogy több idő is eltelt amióta nem láttam.
Elő is kaptam a telefonomat,és írtam egy sms-t Sonia-nak.

Szia! Minden rendben,elintéztük az arkangyalokat. Kérlek,ha tudjátok még ma hozzátok vissza Amandát!


Szinte rögtön válaszolt is az üzenetemre Sonia,bár mindig a telefonját babrálja...

Szia Am! Rendben visszük a kiscsajt.Kérlek ne ijedj meg,de egy kicsit megnőtt!  Rögtön ott vagyunk.

27.Fejezet

                                                            Versenyfutás az idővel





-Damon! Mi van velem?-mondtam kétségbe esve.
-Én,azt hiszem,hogy Natalie,megmérgezett!
-Mit csinált?Hogyan tudott megmérgezni?
-Csupán egy csepp is elég a bőrödre,és arkangyallá válsz örökre.Viszont van ellenszer amit megfogok találni,és nem lesz semmi baj,esküszöm! De nagyon kell sietnünk,hogy át ne alakulj,mert akkor már nincs vissza út.
Átölelt.Ölelése meleg volt.
-Nem lesz semmi baj Amelia,nem hagyom!
-Bízom benned!
-Gyere most mennünk kell,van egy ismerősöm akinek van ellenszere!
-Ő is vámpír,vagy arkangyal? Esetleg hallhatatlan? -viccelődtem.
-Nem,nem ő ember,még a háborúban ismertem meg,  őt is megmérgezte egy arkangyal,és akkor fedezte fel az ellenszert . Most mennünk kell,gyere!
-Én is tudok futni!
-Biztonságosabb ,ha én viszlek,mivel gyorsabb is vagyok,és lehet ,hogy az elmédet elborítja a méreg!-nem ellenkeztem,a karjaiba kapott.
Rengeteg erdőn átfutott velem.A szemem,hátam égett.Hirtelen Damon lefékezett.
-Jól vagy Cica? -kérdezte aggódva.
-Nem mondhatni,hogy jól,viszont azt sem mondhatni,hogy még élek,mert nem élek! Mondjuk úgy,hogy még magamnál vagyok.
-Rendben,akkor tovább. -és futott.
Megálltunk egy út mellett,és letett. Nem volt valami nagy forgalom,egy pár autó suhant el mellettünk.
-Oké  minden?
-Igen.
-Én téged komolyan mondom nem értelek!-mondta meglepetten.
-Miért?
-Mert most rosszul kellene lenned! Ne érts félre,nem akarom,hogy rosszul légy,de ez abnormális!
-Én már csak ilyen  abnormális vagyok!-nevettem. Megfogta a kezemet,úgy mentünk tovább.
 Egy kis faházhoz értünk,az út mellett állt.
Damon erős kezével bekopogott.
Aztán ajtót nyitott egy idős bácsi.
-Hm. Pontosan melyik háborúban is ismerted meg őt?-kérdeztem kételkedően.
-Hagyjuk.-kacagott.Olyan halkan beszéltünk,hogy emberi fül nem halhatta.
-Damon! Drága barátom!-üdvözölte egy kedves hang.
- Marzel! Milyen rég nem találkoztunk!-mosolygott Damon a bácsira.
-Jó napot!-köszöntem,mivel rólam úgy tűnt megfeledkeztek.
-Jó napot,Damon ő.... ő arkangyal!-aggódva fordult  Damonhez.
-Tudom,talán beengednél kérlek?Elmesélek mindent.
Marzel intett,hogy menjünk be,bár tőlem tartott egy kicsit.
-Tudod Marzell,ő a menyasszonyom, és már közülünk való.Van egy gyönyörű kislányunk is,akit Amelia vámpír testben szült meg,de még volt vér az ereiben.  Úgy hittük,hogy  Natalienak a kislány kell,de megváltoztatta tervét,miszerint Amelia kell neki és megmérgezte.
Marzel kifutott ,és egy kis üvegcsével jött vissza.
-Megengeded kedves?-és a kezemhez nyúlt,én bólogattam. Az üvegcséről levette a fedelét,és az üveget belemélyesztette a kezembe.Nem éreztem semmit.Damon figyelte a reakciómat.
-Jobban érzed magad?-kérdezte Marzel.
-Igen,köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Köszönjük Marzel! Tartozom neked!
-Ugyan ,dehogy tartozol te nekem! Még te mentetted meg az életemet utoljára,nem emlékszel?
-Hogy is felejthetném el!
Aztán nosztalgiáztak egy kicsit,Marzel kedves ember. Megegyeztünk,hogy eljön egyszer látogatóba,ha lecsillapodnak a kedélyek,és megnézi Mandyt.
Elbúcsúztunk,és az úton vissza indultunk.
-Jobban nézel ki! -jelentette ki.
-Köszönöm!-mosolyogtam
-Már a szemeid is a régiek. Bár te úgy is gyönyörű voltál!Marzel,adott még  ellenszert.
-Rendben,jó ha van a vámpírnál!
-Bizony jó!
-Damon,ha valami történne velem,remélem tudod,hogy szeretlek!
-Ilyet ne mondj!Nem fog semmi történni, nem hagyom!
Ráhagytam . Natalie,úgy sem fogja fel adni,tudom.
-Damon,ugye szeretsz?
-Hát még ilyen kérdést! Amelia,az agyadra ment valami? Hogy kérdezhetsz ilyet? Még szép,hogy szeretlek!
Nem veszed észre,hogy mennyire odáig vagyok érted?-kérdezte szemrehányóan.
-Értem .
-Ne haragudj,de tényleg nem értem,hogy hogyan kérdezhettél ilyet! Felejtsük el.
Némán sétáltunk egymás mellett.
-Nem is erre lakunk!
-Kimondta,hogy haza megyünk?-vigyorgott.
-Na és akkor még is hova?-felkapott és egy gyönyörű házba vitt,ami  egy gyönyörű, nagy ,kristály tiszta ,kék tóval volt körül véve.
Bementünk a házba,és ledöntött a kanapéra.
-Még mindig kételkedsz abban,hogy szeretlek? Hm.? Amelia hát elállt a szavad?-viccelődött.
-Nem is tudom... -megcsókolt,a pólómat levette. Aztán lekerült az övé,majd szép lassan az összes ruhadarab a földre .
-Na,még most is kételkedsz?
-Nem.-szűkszavúan ennyit mondtam.
Forró teste,az enyémre simult. Soha sem értettem,hogy egy vámpírnak,hogy lehet ilyen forró a este mint Damonnek. Fölém terpeszkedett.
Imádtam nézni az izmos felsőtestét,ő ilyenkor jót nevetett rajtam.
-Mi az Amelia?
-Nem találok szavakat.
-Mire is? Talán segíthetek!-rám feküdt óvatosan,és megcsókolt.
Két csók között gyorsan megszólaltam:-Kié ez a ház?
-Hát a miénk! Kié másé lenne?-nevetett.
 Nem szóltam,csak hagytam,hogy tovább,és tovább csókoljon.


                                                                       ********
-Natalie békén hagy bennünket valaha is? -kérdeztem reggel.
-Nem,amíg meg nem öljük.
-És mikor öljük meg?
-Te nem,Amelia,buta Amelia,te nem ölsz meg senkit,mert neked esne bajod!Majd mi többiek elintézzük őt,ha haza megyünk veled.
-Hm. Jobb,ha most ezen nem vitázunk,mert nekem más a véleményem...-motyogtam.-Na és mikor megyünk haza?
-Még ma.  Ne haragudj,de ma el kell intéznünk Nataliet. Ha dönthetnék,itt hagynálak,hogy biztonságban légy,de sajnos Natalie téged követ,és akkor nem jönne el hozzánk.
-De itt is tudna bántani! Na és mi van,hogy ha itt terem?Hisz bármely percben itt lehet,és bánthat téged!
-Várjunk csak!Te én miattam aggódsz? Hát neked valami komoly problémád van!-nevetett.-És már megint tévedsz! A ház vízzel van körülvéve,és az arkangyalok,nem mennek víz közelébe,valamiért írtóznak tőle,és árt nekik állítólag.
-Értem,de én akkor is aggódom érted!
-Ne tedd! Csak is magadért aggódhatsz! Mandy víz közelben van,tehát nem tudja bántani,minket meg,hát kétlem,hogy bántani tudna!-felkeltem az ágyból,felakartam öltözni.Zavarba ejtően nézett.
-Mi az?
-Gyönyörű vagy!
-Még,hogy én? Néztél manapság tükörbe?
-Egy férfi nem lehet gyönyörű.
Felkelt ő is,de megragadott,és vissza húzott az ágyba.
-Na mi van?Még sem megyünk el?
-Még nem,van még egy kis dolgunk!
-Az ágyban?
-Az ágyban.-ismételte meg.

26.Fejezet

                                                                     Szökés





-Honnan ismered?-kérdeztem.
-Ő a testvérem volt, Samantha. Régen meghalt,még mielőtt vámpír lettem.
-Sajnálom,hogy pont az ő testét kaptam...-nem tudom,hogy ilyenkor mit kell,vagy illik mondani.
-Nem tehetsz róla,ez csak egy test.Csupán furcsa újra látni kétszáz év után.
-Értem.
Az este  további részénél,nem szóltunk egymáshoz. Szerettünk együtt vacsorázni,rendszerint vagy az asztalhoz ültünk egy pohár vérrel,vagy pedig együtt vadásztunk.  Furcsa volt,hogy nem kívántam a vért. Viszont ha  újra vámpír leszek,bepótlom a lemaradást.
Damonön kívül,senki sem tudta ,hogy mi történt a sikátorban,nem mondta el senkinek sem.
Jobb így. Bár nem tudom elfelejteni,hogy megöltem őt.
-Mire gondolsz?-kérdezte Damon,akivel épp az ágyon feküdtünk.
-Arra,hogy megöltem egy embert.
-Amelia,mondtam már vagy ezerszer,hogy,ha nem tetted volna meg,tőlem rosszabbat kapott volna,sokkal rosszabbat.....
-Nem furcsa,hogy egy ismeretlen testhez beszélsz?
-De,furcsa.
-Gondoltam.
-Mandy biztosan jól szórakozik Soniáékkal.
-Biztosan,csak hiányzik.Olyan hihetetlen,hogy ilyen gyorsan nő!
-Mondtam,hogy nem sokára vezethet..-dünnyögött magában.
Megakart csókolni.
-Bocsáss meg elfelejtettem.
-Nem amiatt amit az az ember tett,egyszerűen csak nem szeretném ebben a testben,érted?
Bólogatott.Nem mintha nem kívántam volna őrjítően,de ebben a testben nem volt kedvem semmihez.
Megfogta a kezem,mint a szégyenlős tinik! Elmosolyodtam magam.
-Mi az?
-Olyan édes vagy!
-Ezt sem hallottam még.-mosolygott.-Meddig is marad Soniáéknál Mandy?
-Két hétig,azt mondta,hogy kipróbálja a nyaralást,és különben is jobb,hogy nem lát ebben a testben túl sokszor.
-Értem.Neked nincs kedved iskolába járni?
-Jézus!Az iskola,teljesen megfeledkeztem róla.
-Ne aggódj,nem kell bejárnod.  Hivatalosan is kiiratkoztál  a New York-i sulidból is,és innen is. Ariana mindent elintézett.
-Hamisított?
-Is. Végül is betöltötted a tizennyolcat,és saját akaratodból is kiiratkozhattál volna,a szüleid bele egyezése nélkül,Ariana csak a papírokat töltötte ki helyetted,na és Via helyett is.Ő is a családhoz tartozik.
Bizony Viáról teljesen megfeledkeztem.Volt az az elméletem a bálkor,hogy ő a barátnőm és nem akarom elveszíteni.Ez igaz volt,de már nem éreztem azt a köteléket,barátságot közöttünk mint régen.
A viccei többé már nem voltak mulatságosak.
A beszélgetései többé már nem voltak  meghittek.
Valami volt,ami elrontotta ezt az egész barátságot.
Egy nő,és egy férfi összeházasodnak. Az arcukat nem látom. A férfi megakarja kérni a nőt.
-Amelia,jól vagy?
-Igen,csak egy látomásom volt.

-Sejtem,hogy mi.Akkor jobb ha megkérdezem.
-Még is mit?-ott volt a szemem előtt minden,még sem jöttem rá,hogy mit akar kérdezni.
-Amelia, leszel a feleségem?
Megdöbbentem,végül is a nevét már felvettem amióta megszületett Amanda.Letérdelt,mint régen szokták az úriemberek.
-Igen,igen leszek a feleséged!-az ujjamra húzott egy ezüst gyűrűt,mely tele volt kövekkel.
Felkapott.Amikor felemelt,a testem megrázkódott,bőröm megfeszült,torkom égett. Vissza nyertem a külsőmet.
-Újra a régi vagy!
-Igen,örülök. Akkor ezt láttam,egy esküvőt,és a szándékot  a férfiben,hogy megkérje a nő kezét. Hihetetlenül szép esküvőnk lesz,ahogy láttam!-vigyorogtam.
-Abban biztos voltam.  Gyere,biztosan éhes vagy!-kirántott az ablakon. Elég nehezen szoktam meg,hogy rengetegszer ablakon át közlekedünk.
A "vacsora" kellemes volt,az  étlapon puma szerepelt.
A gyűrű csodálatos volt,amit Damonnek legalább ezerszer elmondtam. Kifinomult  ízlése van.
Egész éjjel Mandyről beszéltem,hogy milyen gyönyörű koszorúslány lesz belőle.
Olyan hamar hajnalodott,aztán már reggel is lett.
-Mit csináljunk ma?
-Mit szeretnél?-Damon kérdésére ,kérdéssel válaszoltam.
-Amit te!-aztán enyhén mérgesen hunyorított.
-Mi van? -kérdeztem gyorsan.
-Semmi. Most le kell mennem.
Nem firtattam tovább ,ismertem már annyira,hogy tudtam,úgy sem fogja elárulni.
Újra egy látomásom támadt.
Natalie, és megváltoztatja a szándékát,nem Mandy kell neki.  Valaki mást akar. Valaki mást,aki én vagyok!
Leszágúldtam,miután látomásom eltűnt.
-Damon,Natalie-nak nem Mandy kell,hanem én!
-Ezért hívott le Jasson is, mivel hallja Natalie gondolatait.
-Tehát itt van a közelben!-ez inkább megállapítás volt,mint kérdés.
-Igen.-válaszolta. -Most azonnal gyere velem!-ordította.
-Még is hova?
-El innen. Nem hagyom,hogy egy újjal is hozzád nyúljon,azt semmi kép sem!
Megragadta a karom,és rettentő sebességgel elszáguldott velem,olyan gyors volt,mindenkinél gyorsabb.
Hirtelen megtorpant.
-Hova megyünk?
-Biztonságos helyre.
-Bővebben?-választ nem adott,helyette újra rohantunk.
Nem hiszem el,hogy menekülünk,Natalie a múltkor sem bántott,akkor meg most miért gondolta meg magát?
Én kellek neki?Hát,még mindig jobb,mintha Mandyt akarná.
Futtában,Damon füléhez hajoltam.
-Áll meg!Most azonnal állj meg!
-Mi a baj Amelia?
-Rosszul,rosszul vagyok!
-Uram isten,mid fáj?
-Mindenem,a szemem főkép,és  a hátam.-mélyen a szemébe néztem,amikor államnál fogva felhajtotta a fejemet.
-Szent isten!-kiáltotta.Még szerencse,hogy a zsebembe mindig tartok egy kis tükröt.Belenéztem, és a szemem sárga volt,és a pupillám olyan mint egy macskáé.

25.Fejezet

                                                            Arkangyali nap




-Sajnálom,hogy hagytam ,hogy mindez megtörténjék veled.
-Ugyan,nem a te hibád!-még mindig a fürdőben voltunk. Damon,gyengéden levette rólam az ázott ruhát.
Aztán finoman bele tett a kádba,és meleg vizet engedett.
Kezébe vett egy piros szivacsot,és azzal törölgette piszkos bőrömet.
-Köszönöm.-motyogtam halkan.
-Még is mit?-kérdezte lágy mosollyal.
-Hogy nem hagysz cserben.
-Ugyan Amelia,ez természetes. Szeretlek.
-Én is.
Lemosdatott,majd egy puha törölközőbe csavart,és kivitt a kanapéra.
-Jobb egy kicsit?-lágy hangja simogatta a fülem.
-Egy kicsit.
Megsimogatta a homlokomat.
-Nem vagy éhes?
-Hagyjuk,most ezt.Megmondtam,hogy nem eszem soha többé.
 -Amelia,te választottad ezt az életet,ha egyáltalán életnek lehet ezt nevezni! Te hagytad ,hogy Bree ezt tegye veled! Amandának szüksége van rád!Nem érted?Nekem is szükségem van rád?
Nem tudtam válaszolni. Amióta nem ittam vért,rettentően lefogytam, és gyenge voltam.
-Amelia!Amelia,térj magadhoz!-ezek voltak az utolsó szavak amiket hallottam. Elindultam,egy sötét alagútba.
Ahogy mentem egyre nyugodtabb lettem.
Meglepetésemre Natalie állt az alagút végén.
-Ejnye Amelia! Miért hagyod cserben a családodat? Hát nem fáj neked,hogy szomorúak ? Nézd,nézd csak Damont!-aztán egy buborék felé bökött. Damon az én testemet,ami élettelen volt, szorította magához és zokogott.
Aztán megjelentek ott többen is. Via, Anne,Jasson,Ariana,Daniel,Bree és Mandy Mind annyian a testem felett sírtak,Mandy átölelt,és szólongatott.   Bree,gyorsan kisietett vele,és telefonált Sonia-nak és Ericnek,hogy vigyázzanak rá.
-Mi történt?
-Meghaltál.
Most jöttem rá,hogy mit is tettem. Több hétig nem ittam vért.  Cserben hagytam a családomat.
-Nem lehet! Vigyél vissza oda!
-Azt én már tudom.
-Hazudsz!
-Nem hazudok,nem szokásom.Vagy megmondom nyíltan az igazat,vagy inkább nem mondok semmit. -hangja rettentően nyugodt volt.
-Nekem vissza kell,oda mennem.
-Ha bár,ha jól elgondolkodom,lenne itt egy megoldás.
-Mi az? Ha általa visszatérhetek  a családomhoz,megteszem. De miért segítenél nekem?
-Mert nem vagyok szörnyeteg!  Na és kérnék tőled egy szívességet is cserébe.
-Először mondj el mindent,szépen sorjában!
-Rendben.Nos,te ideiglenesen kapsz egy arkangyal testet,és egy pár hét múlva vissza nyered a vámpíróságodat,és igazi testedet ,mivel innen csak arkangyal ként léphetsz ki. Tedd fel ezt a nyakláncot,és az vissza vonza  a régi énedet.  Mit szólsz? -a kezem felé nyújtott egy fehér medált.
-És miért tennéd csak úgy meg ezt?
-Mert valakinek fel kell nevelnie Amandát is.
-Soha sem lesz ő a tiéd!
-Azt meglátjuk! Ha vissza mész,ha nem ő az enyém lesz.  Na elfogadod az ajánlatom,hogy vissza mész,vagy nem?Nincs sok időm,rengeteg pokoli lélek vár rám. -kacagott,vörös haját meglibbentette.
-Elfogadom.-és mielőtt mondtam volna még egyebet is arról az elméletéről,hogy Mandy az övé lesz,eltűnt.Minden eltűnt.  Újra a lakásban voltam.  Épp egy tükör előtt.  A nőnek a tükörben,kese szőke haja volt,arany színű szeme,és tejfehér bőre.
A medálok,amiket Natalie adott,a nyakamban voltak.
Aztán valaki rám ordított.
-Te meg ki vagy?

-Arkangyal.-ordította valaki más. Az egyik Damon,a másik Jasson volt.
-Ne,várjatok! Amelia vagyok!
-Mi van?-kérdezte Damon hitetlenkedve.
-Natalie vissza küldött,pár nap múlva a medáloknak köszönhetően vissza nyerem a testemet,és vámpíróságomat.
Jasson közelebb lépett,és megvizsgálta a medálokat.
-Igazat mond,ez vámpírcsontból készült,vissza vonza a testet,a vámpír testet.
-Amelia,hát nem haltál meg!-Damon magához szorított. Átöleltem.
Ölelése,gyengéd,és meleg volt.
-Ő ki?-hallottam kintről egy vékonyka hangot.
-Anyukád,csak egyenlőre más testben,de majd rendbe jön.-ez Ariana hangja volt.
-Anya!-és egy  hét évesnek kinéző lány ugrott a karjaimba.
-Mandy?!
-Én vagyok! Annyira szeretlek Anya,azt hittem meghaltál!
-Én is szeretlek Kicsim.
Mindenki végig ölelgetett,és elmondták,hogy mennyire szomorúak voltak.  Én is elmondtam mindent,amit  Natalie mondott,és megnyugtattak,hogy valóban visszanyerem régi külsőmet,és nem maradok arkangyal.
Egyszer csak felemelkedtem a  levegőbe,Jasson mondta,hogy az arkangyalok tudnak repülni,teleportálni, halandókat elkábítani.  Én egyik képességet,sem akartam használni,csak arra vártam,hogy végre újra önmagam lehessek. 
Mandy elképesztő volt. Nagyon szép hosszú,sima haja,zöld szemei és fehér bőre,káprázatos volt. Gyönyörű. És mind ezek felett,kedves ,barátságos arca.
Nehéz megszokni új külsőmet,szép,sőt gyönyörű . Hasonlít rám,szőke haja,és az arcvonásai is.
Damonek elmeséltem,hogy mit tettem Jessicával.Azt mondta felejtsem el,megérdemelte.  Viszont én megsajnáltam,és küldtem neki  a kórházba,egy csodálatosan szép karkötőt.  Biztosan örülni fog neki.  
Daniel végig,nagyon,sőt rendkívül feszült volt.  Végig új testemet bámulta. Aztán Damonnek elege lett,és  rákérdezett.
-Daniel,valami baj van?Miért bámulod Ameliát?
-Én,én ezt a testet ismerem Damon!-és most tűnt fel,hogy mennyire hasonlít az én testem és Danielé.

24. Fejezet

                                                          Kiszolgáltatva







A vér. A vér ami kellett nekem. Egy egyszerű lány voltam,aki mindig mindentől megrémült,aki a légynek sem tudott volna ártani,és most nem vagyok más,mint egy gyilkos.
Ez a szemét,ez a szemét nem érdemelt mást,csak a halált. Ez jár neki,ha velem nem tette  meg amit akart,megtette volna mással,és lehet,hogy már meg is tette.
De nem nekem kellett volna megölnöm! Már nem vagyok tiszta. Bepiszkoltam lelkemet ennek a szemétnek a megölésével.
Lekuporodtam a falhoz,sírtam.
Gyilkos vagyok,egy gyilkos.  Aztán valaki,bekanyarodott a sikátorba.A test! A testet ha meglátja,akkor rájön,hogy mi vagyok.Gyorsan  magam mellé húztam.  Elment.Aki arra jött,elment. A zsebemhez kaptam,és volt benne gyufa. . A testet gyorsan meggyújtottam. Irtóztam a tűztől,ezért a fal túlsó végéhez siettem.Onnan figyeltem,ahogy elég.Nem akartam sajnálni,nem akartam,hogy fájjon nekem. Ő akart fájdalmat okozni nekem,én csak megvédtem magam....Nem ez nem védelem volt,hideg vérrel  öltem meg.
Elégett. Porrá lett.  Én öltem meg,csak erre tudtam gondolni.

                                                                  ***************
Alig vettem észre,hogy  eltelt pár nap.Depresszióba zuhantam.  Négy napig ott kuporogtam a fal mellett,nem mozdultam a hamvak mellől. Nem bírok felkelni. Mindenki megfog vetni,amiért gyilkos vagyok.
Rengetegen ,akik arra tévedtek ,megkérdezték,hogy segíthetnek e valamiben. Én egy választ adtam  mindenkinek: nem érdemlem meg a segítséget,köszönöm.
Ez volt az igazság.Ha tudnák,hogy gyilkos vagyok,nem akarnának  segíteni,és én tiszteletben tartom a tudatlanságukat.
Damon biztosan nem bocsájtana meg,megvetne.
Felkeltem,a hamvakat szétszórtam,hogy ne legyen feltűnő kupacban.
A ruhám,mindenem  piszkos volt.  Felszálltam egy buszra. A sok sok ember vére,olyan kísértő volt.Legszívesebben rájuk vetettem volna magam. Épp,hogy megállt a busz,kiugrottam belőle,ne hogy megöljek még több embert. Nem akartam senkivel sem találkozni.
Elegem van mindenből. Nem iszom soha többé vért.  Amandát majd felnevelik Damonék,ő is csak haragudna.
Nem akarom a mérges tekintetüket látni.  Észrevettem,hogy fekete ruhám,nem elég,hogy piszkos, rengeteg helyen elvan tépve.
Nem akartam arra gondolni,amikor az az ember tépte a ruhámat,arra meg főkép nem,hogy megöltem...
Lekuporodtam egy ház elé,és sírtam. Az emberek azt hitték ,hogy hajléktalan vagyok,aprót dobtak a kezembe.Gyorsan felhuppantam,és  elkezdtem futni a végtelenbe. Nem volt célom.
Valaki megragadta a kezem,egy nő.
Jessica volt az,és provokált. Mondtam neki,hogy hagyjon,mert  nagy baj lesz,de ő folytatta.
Megragadtam,és neki vágtam a falnak.Nagyot roppant,valamije .Eltört a keze,és két bordája,ahogy hallottam.
Rohantam tovább,ne hogy nagyobb kárt tegyek benne.
Egy elhagyatott buszmegállóban találtam magam.
Leültem.  Miért kellett   nekem elfogadni azt a hülye cserediákságot?
Maradtam volna otthon,és most élhetném a régi,szerény ,biztonságos kis életemet.
  Megeredt az eső.
Az esőben egy ismerős alakot láttam. Nem látott meg,ment előre szomorú,üres tekintettel.
Arrébb kúsztam,hogy ne vegyen észre.
Ahogy kúsztam,észrevett. Döbbenten állt,mintha  nem hinné el amit lát,és azt hinné,hogy csak képzelődik.
Közeledett,és szerény mosoly ült ki az arcára. Mintah örömében sírt volna.Damon volt az.
-Amelia,te,te vagy az?-reményteli hangon szólalt meg.
-Menny innen!-förmedtem  rá.
-Miért? Haragszol amiért nem értem oda,igaz? Mi, mi azt hittük,hogy meghaltál.Annyira sajnálom Amelia.
Rengeteg halottas házat körbejártam,és a végén értem oda,azt mondták a férfiak,hogy elégedtek.  Hogyan jutottál ki?Annyira örülök,ha nem lenne Mandy,már rég végeztem volna magammal.Nem tudok nélküled élni!
-Nem hallottad? Tűnj innen!-már sírtam.
-Haragszol?
-Nem rád!
-Mi a baj Am? Gyere haza viszlek.-megakart ölelni,de én ellöktem magamtól.
-Jobb ha elmész!
Nem szólt,boldog volt,amiért nem haltam meg,és szomorú volt,amiért ilyen vagyok.
-Miért csinálod ezt velem? Nem szeretsz már? Annyira féltettelek,mindennap minden percében arra gondoltam,hogy én öltelek meg,hagytam,hogy azok az emberek kínok közt megöljenek. 
Leguggolt  hozzám,és átölelt,olyan lágyan,melegen,de  eszembe jutott  az,amikor átölelt az a szemét,és leakarta húzni a ruhámat.
Elhúzódtam.
-Vagy velem jössz Amelia,vagy veled maradok itt, e sivár körülmények közt.
Nem szóltam,nem tudtam megszólalni. Leült mellém,elegáns ruhájában.
-Miért csinálod ezt?-csak ennyit tudtam végül kibökni.
-Mert szeretlek.
-Nem hagyhatom,hogy te is miattam szenvedj,tudod mit? Menjünk a lakásotokba,senki mással nem szeretnék találkozni,érted?
-Értem.-próbáltam felállni,de nem ment.Damon kapott fel,érintése szinte fájt.
-Tegyél le,tegyél le!-ordítottam,bár a torkom  rettenetesen fájt.
-Miért?Mi baj? Hiszen nem tudsz  menni.Mikor ettél utoljára?
-Nem rég.-hazudtam.
Letett.Lábaim elhagytak,és elestem. Damon felkapott.Nem ellenkeztem,de érintése még mindig égette bőrömet.
Megkereste,leparkolt  autóját,és felvitt a lakásba. Letett a kanapéra,és gondosan betakargatott,bár nem tudom miért,hiszen a vámpírok nem fáznak.
-Át kellene öltöznöd,van itt pár női ruha.
Elindult a szekrény felé,és előkapott egy fekete szabadidő nadrágot,hozzá egy fekete pólót.
-Gyere segítek lefürödni!
-Nem. Majd egyedül.
Felemelt,és a ruhákkal együtt letett a fürdőbe.
Lehúzta a ruhám cipzárját,segíteni akart.Leakarta venni rólam.
-Ne érj hozzám!-ordítottam,és morogtam.
-De,segíteni szeretnék.
-Ne érj hozzám,ne érj hozzám!-most már sírtam.
-Uram isten,mi történt Amelia?-ájultan feküdtem a kövön. Átakart ölelni.
-Engedj el,engedj el!
-Amelia,nem értelek,annyira bánt a fájdalmad,áruld el mi történt! Fáj az,hogy így látlak téged Kedvesem.
Nem tudtam,hogy el mondjam e neki ami történt.
 Hüppögtem.
-Tudod,tudod Natalie vitt ki onnan.-kezdtem,Natalie hallatán fogai össze csikordultak. -És én,én egy sikátorba tévedtem...
-Bántott valaki?-morgott,és ordított. Hangja feszült volt.
-Rám ugrott egy ember férfi. Letépte a ruhámat rólam,levetkőztetett. Bántott engem Damon!-sírtam.
Mélyeket,nagyon mélyeket lélegzett,és össze szűkült a szeme.
-Ki...ki volt az a ...?-alig bírta vissza fogni magát,izmai megfeszültek. -Megölöm  Amelia ,esküszöm,hogy bosszút állok a mocsadékon,csak mutasd meg,hogy ki volt,és rettentő fájdalmak közt fog elpusztulni!
-Én...én megöltem őt Damon! Kiittam az összes vérét,és elégedtem! Nem akartam megölni,de vérzett és nem tudtam megállni,sajnálom! Annyira sajnálom,soha többé nem iszom sem állat vért,sem embert.
-Mi? Még te sajnálod azt a rohadékot?  Ha nem végeztél volna vele,tőlem ezerszer rosszabbat kapott volna,apránként végeztem volna vele......  Micsoda? Nem akarsz vért inni,de akkor meghalsz Amelia! Hát egyáltalán nem érted,hogy mit éreztem,amikor azt  hittem meghaltál?  Innod kell!  Nem hagyhatsz el!
Átakart ölelni,de én visszakoztam.
-Miért félsz?Félsz tőlem? Bennem megbízhatsz Am,én soha sem tenném veled azt,amit az az.......-befejezés kép morgott.
-Megbízom benned,de szégyellem magam....-szégyenlősen ennyi jött ki a számon.
-Nem kell emiatt szégyellned magadat. Viszont tiszteletben tartom,ha nem akarod,hogy megérintselek.
Elgondolkoztam.Amikor Damon megérint, teljesen mást érzek,mint amikor az a férfi tette.
-Damon,Damon megérinthetsz.Félek,és kétségbe vagyok esve.Minden porcikám fáj! Felejtesd el velem könyörgöm!-zokogtam,Damon a karjaiba zárt.
-Amelia! Esküszöm,esküszöm mindenre ami szent nekem,hogy elfogod az utóbbi napokat felejteni!
És esküszöm,hogy soha többé,akaratod  ellenére senki sem érhet hozzád!

23.Fejezet

                                                                 A halál




-Hát ti?-kérdeztem Breetől.Mandy a karjaimba ugrott.
-Gondoltuk eljövünk.Baj?
-Nem.
 Mandyre néztem.
-Gyere ,bemutatlak valakiknek.-és elindultam Sonia és Eric felé.-Ő itt Amanda Stephenie  Owletter. Mandy ő itt Sonia és Eric,ők is különlegesek mint mi.Halhatatlan emberek.
Mandy gondolkodott egy kicsit,majd megölelte Sonia-t,majd Ericet.
-Sziasztok!-mondta kiegyensúlyozott, csengő hangján.
Jól kijöttek egymással,Mandy egész éjjel velük volt.A harmadik bál,és negyedik is ilyen volt.
Damonnel elindultunk haza,Tacomába.A többiek kicsit még maradnak,Mandy semmi áron sem akart hazajönni.
Sonia és Eric a jövőhéten meglátogatnak minket.
Ahogy mentünk megpillantottam egy újságost. A kedvenc magazinomat,már régóta nem vettem meg.
-Damon!Állj meg légy szíves ,szeretnék újságot venni.
-Rendben.-kiszálltam az autóból.
Valami rendezvény van itt is,mivel rengetegen vannak. Na és engem bámulnak... Ahogy mentem át az úttesten ,éreztem,hogy valami meglök.Egy kamion. Gyorsan lefeküdtem,hogy ne lepődjenek meg az emberek.
Damon odarohant.
-Amelia,a nyakad elvileg kitört.Úgy,hogy kérlek,próbálj úgy csinálni mintha  meghaltál volna,és elmegyek a hullaházba érted!-grimaszolt,majd nem nevetett.Ennyit sikerült mondania,mert rögtön odafutottak rengetegen. Gyorsan becsuktam a szememet.
Most fogtam fel,hogy mit mondott. Lélegeznem nem kellett,csak megszokásból szoktam. Végül is egy élő kövület vagyok,mert belül semmi sincs. Se vérkeringés,sem szív dobbanás.
Hallottam,ahogy Damon imitálja a sírást. Rengetegen mentőt hívtak. Aztán végül is  egy büdös zsákba tettek,és feldobtak a kocsiba. Na,de jó,indulás a hulla jó házba !Ez olyan furcsa,a kamion egy normál ember nyakát kitörte volna,de nekem még a hajam szála sem görbült meg,sőt ahogy láttam a kamion horpadt be.
Valami ágyra tettek,és toltak.
Aztán ajtó nyílt,majd csukódott. Megérkeztünk.Egyedül vagyok.
Próbáltam kikászálódni a büdös zsákból.  Jézus,mennyi halott! Elkapott  a hányinger,pedig a vámpírok nem szoktak hányni...
Hol van Damon ennyi ideig már? Ha nem jön,és elhamvasztanak,nekem annyi. Damont hallottam amikor beszélt a hullásokkal,hogy tegyenek azt velem amit akarnak,neki el kell utaznia.A vámpírokat egyedül a tűz öli meg teljesen.
Most vettem észre ,hogy mennyire lefogytam, mivel már elég régen vadásztam.Csont és bőr...
Ha Damon nem ér ide időben,muszáj lesz megölnöm ,azokat akik majd hamvasztani akarnak. Nem,én ,én nem ölök meg senkit. Muszáj lesz,mert akkor én halok meg.     Nem,nem,nem!
Két  Amelia harcolt bennem: a vámpír,és az ember. A vámpír menteni akarta az írháját,és a családjával akart lenni. Az ember,nem lett volna képes megölni senkit,inkább magát áldozta volna fel.
Lépteket hallok,gyorsan bebújtam  a zsákomba.
-Melyiket égessük először?-szólalt meg egy erős férfi hang.
-Azt amit ma hoztunk be,jó bulla volt,kár érte.
-Ja.-ezek rólam fecsegnek.
-Na és ,hogy van a feleséged a szülés után?
-Jól.Kösz.-  született egy kisbabája? Nem vehetem el az életüket...
Felemeltek,és vittek. Éreztem,hogy körülöttem egyre forrósodik a levegő.
Aztán a két férfi ordított,majd valaki megragadta  a zsákomat.
-Későn jöttem?-egy női hang volt. Amikor rápillantottam,emlékeztem rá,az egyik látomásomból. Natalie.
-Köszönöm.
-Ne félj már,nem akarlak bántani. Amelia,ugye?
-Igen.Mit...mit tettél velük?
-Két perc múlva magukhoz térnek,úgy ,hogy jobb lesz sietni.
Követtem,nem tudom miért,de követtem.
-Miért mentettél meg?
Habozott.
-Nem tudom,egyszerűen nem akartam,hogy elpusztulj.
-Te hagytad a múltkor az üzenetet?
-Igen,tetszett?
-Miért akarod elvenni a kislányomat?
-Tudod,tudod az enyém meghalt,elég régen... Szeretném újra éltetni egy testben.  Viszont csak olyanban lehet,mint a te lányod. Vámpír anyától,és apától kell születnie. Ilyen az elmúlt egy ezredben nem volt.De ne aggódj,még fegyver szünet van,mivel az enyém tizenhat éves volt,és mégsem tehetem egy három éves testbe.
Próbáltam megérteni,majd nem sikerült is,de aztán rájöttem,hogy Mandyt elakarja venni tőlem.
Eltűnt,levegővé lett.
Sötét van. Nem is tudom,hogy hol vagyok.  Elindultam,de csak egy sikátorba  kötöttem ki. Aztán valaki rám vetette magát.
-Mi van Cica? Egy kicsit elszórakozunk,rendben?-egy koszos férfi volt,és vérzett.
Letépte a ruhát rólam,először nem is voltam magamnál,szinte hagytam,hogy levetkőztessen. Aztán levertem magamról,ő került alulra  Éreztem,hogy a vértől szemfogaim kiemelkednek. Nagyon régen vadásztam,elöntött a düh,és az éjiség....
-Mi...mi vagy te?-kérdezte rémülten. Az a kép jelent meg bennem,amikor vetkőztetett.
-Te számodra most épp a halál!-kacagtam.-Elszórakozunk egy kicsit,rendben?  -és torkának vetettem magam.

22.Fejezet

                                                                       Szórakozás a családdal



-Mi? Még is honnan ismeritek egymást?-Damon a  fülemhez hajolt,majd nagyon halkan valamit súgott.
-Halhatatlanok,még a második világháborúban ismerkedtünk meg.
Megdermedtem. Halhatatlanok? A második világháborúkor is éltek?
-Tehát ezért  változtál úgy meg csajszi!Vámpír vagy,zsír.-mondta Eric.
-Értem.-mondtam zavarodottan.
Még mindig rengetegen bámultak.
Aztán Jessica újra megjelent,de most nem engem akart....
-Szióka! -szólt oda Damonnek,mivel nem vette észre,hogy együtt vagyunk,csak azt,hogy Ericel beszélget.
-Szia!
-Jessica vagyok,és te?
-Damon.
-Na és egyedül jöttél a bálba Damon?Nekem épp nincs kísérőm...-mondta flörtölve.
-Ami azt illeti a menyasszonyommal jöttem.-menyasszonyommal? Juj,csak nem  megakarja kérni a kezemet?
Végül is olyanok vagyunk mint a házasok,de ezt Jessica úgy sem érteni meg.
Arca elkomorult.
-És..és ki a szerencsés?-próbált mosolyogni,de nem ment neki. Damon odahajolt hozzám és megcsókolt,majd átkarolta a vállamat.
-Amelia! 
-Értem!-lesütötte szemét az újabb pofára eséstől. Elbattyogott.
Vége lett a bálnak,és mentünk az autó felé. Szememmel kerestem a Volvot,de  sehol nem láttam.Aztán Damon egy tűz piros lehúzható  tetős autóhoz vezetett,ami előtt épp fényképezkedtek.
-Hát ez?-hangom elég magas volt.
-Ezt vettem Mandynek,de gondoltam kipróbálom.
Az egy éves  kislányunknak autót vett,ez szép.
Felmentünk a szállodai szobába.
Megfürödtünk,és bebújtunk az  ágyba.Damonre feküdtem. Ő átkarolt.
-Annyira féltem,hogy végleg elhagysz! Majd' bele haltam,amikor megtaláltam a cetlit.
Hátamat simogatta.
-Soha sem  okoznék neked ekkora fájdalmat!
Elmosolyodott.  Aztán éreztem,hogy lehúzza rólam a felsőmet,majd a nadrágomat is.
Az ő alsója is lekerült. 
-Vigyázzunk az ágyra!-mondtam vigyorogva.
-Vigyázzunk!-és megcsókolt.
               
                                                             **********
 -Tudod mit? -mondtam izgatottan másnap reggel.
-Igen?
-Voltál már vidámparkban?
-Nem.
-Akkor épp itt az ideje!-mondtam,és felrántottam az ágyról.-Gyerünk öltözni Mr. Owletter!
-Igen is kisasszony!
Én felkaptam  egy  fekete pulóvert,és nadrágot.
Elindultunk.  Én utasítottam,hogy merre menjen.
Megérkeztünk.
-Nos mire üljünk fel először?
-Hullámvasút?
-Rendben.
Felültünk. Én bármire felülök,bírom az ilyen extrém dolgokat.
Ahogy a levegő az arcomba hasított remek volt.
-Na milyen volt?
-Nagyon jó!
Óriáskerekeztünk,és még valami tízszer hullámvasutaztunk.
Damon nagyon élvezte,érdemes volt elhoznom ide.
-Ma is megyünk a bálba?-kérdezte.
-Én szeretnék,te?
-Jól éreztem magam,a régi időkre emlékeztetett.
-Ennek örülök!
Felvettem a csodás fekete ruhámat.
 Ahogy kinyitottuk az ajtót,megjelent Jasson ,Ariana, Via,és Anne.
-Sziasztok!
-Sziasztok!-válaszoltam.
-Ugye,nem baj,ha csatlakozunk a bálozókhoz?-nevetett Ariana,és csak most vettem észre,hogy milyen mesésen festenek mindannyian.
Viaékon gondolkodtam,és rájöttem,hogy ő a legjobb barátnőm,és elfogadom őt így.
-Gyertek csak
Autóval követte az iskolához.Elmondták,hogy Mandy Daniellel és Breevel van.
Amikor beléptünk,ugyan úgy mint tegnap,minden szempár a családomra vetődött. Vián is meglepődtek,hogy milyen szép,és kérdezgették,hogy melyik kozmetikusnál volt. Irigyeltek.
Arianáról és Jassonről mindenki azt hitte,hogy gimnáziumosok. Persze mindenkinek mondták,hogy Anne és Damon szülei.
Egész éjjel táncoltunk. Miss Hautis is odajött hozzám,és kérdezte,hogy hogyan érzem magam az iskolában,de én mondtam neki,hogy sajnos beteg vagyok,és csak a jövőhéten  mehetek.
Ariana és Jasson gyönyörűen táncolnak. Mindenki őket nézte,nem hiába az a William Turner portré a táncukról.
Az egész éjjel csodás volt.
Amikor abba hagytuk  a táncunkat Damonnel , döbbenten álltam. Az ajtón belépett Bree, Daniel,és Mandy.



Egypár kép a második bálról:

Ariana

 Jasson

 Anne

 Via

 Amelia

21.Fejezet

                                                                   Első bál





Felszálltam a leghamarabban induló  repülőre. Az út kellemes volt.Olvastam,zenét hallgattam. Egy fiatal nővel jól elbeszélgettünk,az életről,családról,szeretetről.
Mandy rettentően hiányzik,pedig  hat órával ez előtt láttam.
A  gép megérkezett. Nem megyek anyámékhoz,veszek ki egy szobát.
Amelia Owletter  néven foglaltam egy szobát magamnak.
Ma este kezdődik a bál,négy napos lesz. A négy napban,öttől egész hajnalig lesz. Imádom a bálokat.
El kellene mennem  ruhákat vásárolni.
Fogtam egy taxit,és elindultam a helyi pláza felé.
Vettem egy  fehér-bézs, pánt nélküli , testhez simuló elegáns,gyöngyös ruhát. Egy szürke pánt nélküli ruhát,ami térdig ér,és van hozzá  kardigán. És a kedvencemet egy fekete spagetti pántos sima ruhát. Gyönyörűek.A szép ruhák a gyengéim.  Fél öt van.   Felvettem a fehér,gyöngyös,testhez simulós ruhámat. A hajamat kiengedve hagytam, úgy szeretem  a hajamat amióta vámpír vagyok.Egyszerűen olyan mint egy szupersztáré  :tökéletes loknikba lóg le,de fent sima,és minden szál egyformán áll.  Szemem most aranyszínben pompázott.
Elegáns  karkötőt tettem fel. Elindultam.
Az iskolában,már kintről hallatszott a  zene.
Beléptem és minden szempár engem követett. Hallottam,hogy valaki gyönyörűnek nevezett,olyat is ,hogy olyan vagyok mint egy modell,vagy szupersztár.
Érzékeny fülem az összes hangot hallotta,és elég nehéz volt koncentrálnom bármire is ebben a hangzavarban.
Megláttam Jessicát,aki irigykedve nézett,ő is gyönyörű volt,de most,hogy vámpír lettem,elveszett mellettem.
Jó érzés volt,hogy nem tud mivel fel idegesíteni. Aztán hallottam,hogy rengetegen kérdezik a másiktól,hogy ki vagyok.Jézusom,ezek azt sem tudják,hogy én vagyok!
Jessica sietve odajött. Sejtem mit akar,barátkozni mivel szebb vagyok nála.
-Szia! Én Jessica vagyok! És te?-kérdezte nyájaskodóan.
-Amelia,Amelia McWayer. -elképedt.Barna bőre falfehér lett.  Követőivel, Sarahaval  és Lizzivel elképedve,sietősen távozott. Látszólag mindenki azt akarta tudni tőle,hogy mit beszélgettünk.
Szemeimmel Sonia-t és Ericet kerestem.
Meg is találtam őket. Egymás társaságát élvezték,mint általában.
-Sziasztok!-üdvözöltem őket-Annyira hiányoztatok! -megölelgettem őket.
-Am?-kérdezték meglepve.
-Ki más?-válaszoltam.
Rengeteget csacsogtunk,és elmeséltem nekik Damont,és azt is ,hogy  van egy tündéri kislányom,de megegyeztünk,hogy nem mondják meg senkinek sem. Megbíztam bennük.
-De majd ugye bemutatsz a kislányodnak?
-Persze,hihetetlenűl szép és kedves,majd meglátjátok. Csak egy kicsit,az van,hogy különleges.
Elmondtam nekik,hogy egy kicsit gyorsabban nő(kicsit?!),mint a normál babák,és ezért néz ki már egy évesnek. Azt is elmondtam neki,hogy jobb ha csak ennyit tudnak,mert még veszélybe sodornám őket,azzal,hogy elmondom. Megértették,azt mondták,hogy megértik,és attól még a barátaim,és örülnek,hogy boldog vagyok. Arról beszéltünk még,hogy mennyire megváltoztam.
Jessica rosszalló pillantásokat vetett rám.
Aztán odajött és csatlakozott közénk,amit nem akartam elhinni. Most bezzeg nyal-fal.....
-Amelia,megváltoztál nagyon.
-Tudom.
-Kozmetikus?-találgatott.
-Nem.
-Plasztikai sebész?-nevetséges!
-Nem.
-El fogod árulni?
-Nem. Viszlát Jessica.-beleintegettem a képébe,és morogva elfutott.
-Már ez is a barátnőd akar lenni!
-Nem hittem volna,hogy megérem.
Nevettünk,rengeteget nevettünk. Kérdeztek Anne-ről,amitől  elcsuklott a hangom,de annyit mondtam,hogy jobban van,mivel ugye betegnek szimulálta magát.
Aztán valaki,valaki belépett az ajtón,akire mindenki felkapta a fejét(főleg a lányok).
Ezen a valakin,egy fekete nadrág volt, fekete selyem ing szürke csíkokkal,és szintén egy fekete mellény. A valakinek pici,sötét barna haja volt,és vakítóan fehér bőre.
Ez a valaki Damon volt.
Mindenki őt nézte.Oda rohantam hozzá,és mint a filmekben karjaiba kapott ,megcsókolt.
Lesett állakkal néztek.
-Miért mentél el?
-Csak erre a négy báli napra,és utána visszamentem volna.
-Tényleg? Én,én azt  hittem ,nem jössz vissza. Hiányoztál,és Mandyből kihúztam a választ,hogy hol vagy.
-Mit vettél neki?
-Egy autót.
-Autót?De hisz egy éves! Vagyis kinézetre.-ez is csak Damonből telik ki.
-Ha így növekszik,hamarosan vezethet is.-nevetett bár ez inkább rossz,mint jó.
Elkezdtünk táncolni a parketten. Keringőzni,nem szerettem,de olyan tökéletesen csináltuk vámpírként.
-Gyere ,bemutatlak pár barátomnak.Ericnek  és Sonia-nak.
-Rendben.
-Ő itt Damon,Damon ők itt Eric és Sonia.
-Sziasztok!
 -Szia!-mondták egyszerre.
-Én Titeket ismerlek!-kiáltott fel vigyorogva Damon.
-Mi is téged,barátom!-mondta szívélyesen Eric.



 
Az első bálról egy-két kép:                              Sonia

Jessica

                                                

                                       

Amelia

                                                                                

Damon

                                             


                           

                                                                      Eric

20.Fejezet

                                                  Egy rossz nap és egy jó



Kimentünk Annevel,követtük. A gyerekszoba felé vette az irányt.
-Jézus,ugye nem Mandyvel van baj?-kérdeztem ijedten.
-Valójában,de.Viszont nem nagy a gond,de gond. Végtére is jobb ha a saját szemetekkel látjátok.
Beléptünk,és Ariana,nem egy babát fogott,ha nem legalább egy egy-két éves kislányt!
Istenem,egy éjszaka alatt ennyit nőtt volna? Jó végül is nem olyan sokat,mert eddig sem volt kicsi,de haja gyönyörű nagy,dús lett.Na és ő maga is meghosszabbodott.
-Mandy, milyen szép vagy!-csak ezt tudtam mondani.Végül is szépnek gyönyörű volt.
-Hihetetlen,igaz? Jöttem be megnézni,és magam is eléggé megdöbbentem,látván a fejlődését.
-Anya!-szólt egy vékonyka, csilingelő hang.Ránéztem Amandára,felém nyújtotta két kezecskéjét.Ő szólt.
-Mandy!-felkaptam a kezembe,és arcát megpusziltam.Átölelt.Mindenki csak bámulta.
-Rendkívüli gyermek!-szólalt meg Daniel. Fiatal kora ellenére,sokszor elég régi módú volt.Nem szerette az elektronikát,és voltak hétköznapi dolgok, amit nem értett. Mandy elszundított,mint mindig,amikor a karjaimba vettem.
Via bejött a szobánkba pletykálni. Imádott pletykálni,és most tudtunk is,csak ketten voltunk.
-Beléd zúgott teljesen Damon! -nevetett.
-Via,általában akkor zúg bele valaki valakibe,hogy ha járnak,de szerintem mi már elértük az élettárs titulust!-feleltem.
-Igaz.-kicsit habozott,elnevette magát,és ajkába harapott.Rögtön tudtam mit fog kérdezni....-Na és milyen a szex? -ez Viára vall,bármilyen nehéz beismernem is....-Vagy még ti nem? Jaj,de buta vagyok,hiszen már babátok is van,és Mandyt biztosan  nem a vámpírgólya hozta.-nevetett hangosan.-Am,a barátnőm vagy,mond már el!-kéretőzött.
-Jó,vele nagyon jó.Most örülsz?
-Konkrétabban? -megcsiklandozott,mint régen,amikor egymásnál szoktunk aludni.
-Damon gyengéd,de még is vad.Szerelmes,forró, tapintatos.Érted?
-Álom pasi,mi? Neked pont jó,ilyen pasiról álmodtál már általános óta!
-Aha.-nyögtem ki.
Még kérdezgetett rengeteg dologról,de végül ledűltem az ágyra . Via kiment. Elmentem a fürdőnkbe,lezuhanyozni.
-  Anya mikor jön?-hallottam a szobánkból.
-Nem sokára.
Felkaptam a pizsamámat,és kirohantam a fürdőből.
-Ma éjjel  nálunk szeretne aludni,és megígértette velem,hogy végig itt leszünk vele.
-Rendben!-mosolyogtam rájuk.Mandy akármit kért Damon nem tudott neki ellenállni. Azt is kitalálták,mivel Mandy egy filmben látta,hogy strandolnak,hogy mennyünk strandra.Végül is a gyűrű megvéd bennünket a naptól ,de hát akkor sem tartom jó ötletnek,de holnap megyünk...
-Akkor holnap strandolás?-kérdeztem.
-Igen!-csilingelte lelkesen Mandy.Ahhoz képest,hogy egyévesnek néz ki  belül még testénél is fejlettebb .Tud beszélni is,bár nem annyira szeret.
-Gyere ,elviszlek fürödni.-mondtam neki mosolyogva.
-Oké.-felkaptam és bevittem a fürdőbe.Finoman a kádba tettem,mivel zuhanyozni nem szeret. 
-Anya,az epreset!- a tusfürdőre értette,mivel én az óceán illatút kaptam fel. Eper illatú tusfürdőt,még Bree vette neki. Imádja.
Megtörölgettem egy óra pancsolás után.

Törölközőbe kivittem. Imádtam azt a finom baba illatát!
Lefektettem az ágyra,és mesét követelt. Az akaratosságát
Damontől örökölte.
Kérdezgetett bennünket a holnapról,és,hogy mi szeretünk e  medencézni.
Elaludt. Kimentem a nappaliba,Damon fent maradt.
Mindenki a nappaliban ücsörgött .
-Ti is jöttök holnap a strandra?-kérdeztem mindenkitől.
-Mi igen.-mondta Via és Anne bólogatott. -A többiek nem.
-Mi vadászni megyünk holnap-mondta Ariana-már elég régen voltunk Jassonnel.
-Mi itthon leszünk.-mondta Bree.
Nagyon jó,mindenkinek van egy párja.Viáék felmentek Annevel.Mindig mindenhova együtt mennek,jól összebarátkoztak.
-Amanda mit csinál?-kérdezte Ariana.
-Alszik,Damonnel van.Ma nálunk akart aludni.
-Rendben.-mosolygott Ariana.
Felmentem,bemegyek Viához beszélgetni,és megkérdezni milyen fürdőruhát hoz holnap.Megálltam az ajtaja elött,és épp kopogni akartam,amikor hangokat hallottam. Jobban mondva nyögéseket.Anne nyögéseit.
Szent Isten,ezt meg mikor akarta elmondani? Na jó,nem szólok erről senkinek,majd holnap megbeszélem vele. Nem vagyok rá dühös,nem vetem meg,hisz manapság rengeteg ilyen nő van.... De furcsállom.
Igaz Paul óta ,gimi első éve óta nem járt senkivel...
Kicsit kiakadtam. Nyugi!
Bementem . Damon űlt az ágyon,Mandy sehol.
-Vissza kívánkozott a szobájába.
-Oké.
Ledűltem az ágyra. Eléggé meglepődtem Via-n,de ez van....
-Mi a baj?-hát ez nagyon jó,Damon rögtön észrevesz rajtam mindent. -Mond el!-kérlelt.
-Tudod ma Via,elég furcsa dolgokról kérdezett,mondjuk mindig is ilyen volt.
-Mégpedig miről?-gondolta,hogy miről kérdezett,de azért hallani akarta.
-A szexről.Úgy értem,hogy milyen veled a szex.
-Csak nem tetszem neki?-gúnyolódott.-Nem a szexről szól egy kapcsolat.
-Tudom.
-Nem is ez bánt téged!-megállapítás volt részről. Nem tudom,elmondjam e neki az igazat,de hát ha rossz szemmel néz Anne-re.-Mond el,nem mondom el senkinek!
-Anne és Via....
-Együtt vannak,tudom.
-Mi?Te tudtad és nem mondtad el?
-Anneről már régóta tudom,hogy ő más. Mikor még  a te volt iskoládba járt,akkor lettek szerelmesek.
-Értem.....-nem én ezt nem tudom ilyen könnyen elfogadni. Mi van,ha rám is olyan szemmel nézett. Hiszen előtte öltözködtem,stb...
-Via-nak Anne az első,aki tetszik.
-Most kifogok borulni.Végül is a legjobb barátnőm,akit egy éves korom óta ismerek leszbikus?Jó,nem mondom,hogy nem tűnt fel,de ez...ez képtelenség!
-Most mire gondolsz?
-Arra,hogy ez nekem sokk!  Tudod,én én nem tudom,hogyan kezeljem! Nézd meg,te több mint százéves vagy,és megérted őket,holott régen ez bűnnek számított. és nézz meg engem,a modern világban nőttem fel, New Yorkban ,ahol aztán tényleg mindenféle ember él,és én nem nézem jó szemmel.Akármennyire is szeretném,kiborultam,érted?
-Értem,de ha nem szeretnéd elveszíteni a barátaidat el kell őket így is fogadnod.
-A...a többiek tudják,hogy ők...?
-Igen.
-De jó,csak én maradtam ki.
-Via félt,hogy pont így fogsz reagálni.
-Még is,hogy máshogy reagálnék Damon?-kiabáltam vele. Időre van szükségem. Hányadika is van? Ránéztem a naptárra. Nyolcadika van. Tizedikén lesz a bál a volt sulimban. Remek egy kis kikapcsolódásra.
Holnap strandolunk a családommal:Damonnel és Mandyvel,holnapután meg pár napra elmegyek.Via ma nagyon kiborított.
                                               *************

A strand hála istennek nem messze volt. Nem vártam meg Via-t és Anne-t,mondtam Damonnek,hogy csak velük szeretnék lenni. Na és más strandra mentünk,igaz az nem olyan látványos,de Mandynek jó lesz.
Mindenki megbámult bennünket a strandon. Először nem értettem miért,aztán Damon elmondta,hogy eléggé kiütünk az átlag emberektől.Szép hófehér bőrünk van,amilyen halandónak nem lehet,na és túl szépek is vagyunk nevettem.  Mandyvel csúszdáznunk kellett.Én rettentően féltem,ezért én ültem Damon ölébe,Mandy meg az enyémbe.Hihetetlen mennyire megbámultak bennünket. Egyszer rám is füttyentett két fiatal  fiú,azt érték el vele,hogy Damon a vízbe dobta őket.Jól esett,hogy nem hagyta,hogy könnyűvérű nőcikének nézzenek. Mandy megkóstolta a fagyit,de úgy köpte ki,mintha romlott lett volna,ezért mindenki csodálkozott,hogy a gyerekek kedvencét a fagyit,hogy hogy kiköpte?
Termoszban vittünk vért,és szívószállal ittuk,hogy ne lássák.Hiába Mandynek minden harmadik órában vér kellett . Rengeteget voltunk a vízben.  Aztán este elmondtam Mandynek,hogy elmegyek itthonról pár napra,de ne aggódjon,csak bálra megyek. Megígérte jó kislány módjára,hogy nem mondja el senkinek,de megígértette velem,hogy hozok neki sok sok ajándékot.
Elkezdtem pakolni,és írtam egy cetlit Damonnek,aki épp lent volt.


   Damon!
Ne aggódj,visszajövök,de időre van szükségem,hogy átgondoljak mindent.
Mandynek mond meg,hogy szeretem!
Ezerszer forrón csókol: 
            Amelia

Fogtam a bőröndömet,és kiugrottam az ablakon.

19.fejezet

                                                           Se szó,se beszéd




Nem Natalie volt az. Ez a nő szőke,fekete szemű volt. Hatalmas szárnya fekete.
Biztosan Natalie küldte.
Nem volt több időm gondolkodni,mivel előkapott egy karót,és a mellkasomba vágta.
-Damon!-ordítottam újra. Danielell felrohantak. Damon óvatosan a karjaiba kapott, Daniel fent  maradt és harcolt az arkangyallal.
Hatalmas fájdalmaim vannak.
Nem hallottam semmit,és amikor megakartam szólalni,az sem ment.Aztán Jasson kihúzta a karót.
Testem megkönnyebbült,de még mindig fájt a seb.
A nő felsikított ,Danielnek valószínű sikerült elpusztítania.
Damon leült mellém,és simogatott.  Annyira fájt a karó helye. Ariana borogatást hozott rá. Csípte,és hűsítette egyszerre. Ránéztem Damonre. Látod, úgy jártam mint te.  
Jasson leült mellém,és támadt egy ötletem.
Jasson,hallasz? Bólogatott.
Mindenki jól van?Ismét bólogatott.
Meghalt?Bólintott.
Nagyon ég a seb. Olyan arcot vágott,mintha azt mondaná,hogy ez természetes.
Idehoznátok Amandát?Csupán szeretném látni. Ariana elindult a babáért.
Jassonre néztem  újra. Légy szíves  mond meg Danielnek,hogy köszönöm! És persze nektek is,hogy ápoltok!
Daniel felé fordult.
Ariana megérkezett Amandával. Éreztem,hogy testem megvonaglik.  Amanda megijedt és elkezdett sírni. Sírásától megeredt az eső.
Mond neki,hogy nincs semmi baj,szeretem. Jasson a kezébe vette Mandyt és beszélt hozzá. Hihetetlenül okos az én Babám!
Mandy elmosolyodott. Damonhez kéretőzött,aki letörölte a könnyeit.Imádja az apját,és ő is őt.
Meddig tart ez?Hány napig? Jasson az ujjával egy,kettő,három majd négyet mutatott.
Tehát változó,remek!
Rettentően fáj  a seb,és onnan irányul  a fájdalom  a testem többi pontjába.
Sípolt a fülem.Jézusom! Mintha egy síppal a fülembe fújtak volna. Egyre jobb lesz.
Amanda kicsinyke kezeivel megsimogatta az arcomat. Próbáltam rá mosolyogni,de elég nehezen ment.
Damon az ölébe tette a fejemet,homlokomat borogatta. A sebemet betekerték, beborogatták.
Olyan rossz,hogy nem tudok beszélni,pedig úgy szerettem!
Jasson erre elnevette magát,és nyílván válaszolt a többiek kérdésére,hogy mit nevet úgy.
Bree visszavitte Mandyt a szobájába.
Oda fordultam Jassonhez. Éhes vagyok! Elment a hűtőhöz,egy szívószálas poharat hozott. A szívószálat óvatosan a számba  tette, felém lendítette a poharat.
A meleg vér a számba lendült,elárasztotta a testemet. Ennyi erővel Mandytől is kölcsön kérhették volna a cumisüvegét.  Jasson újra elnevette magát.
Tudtam,hogy humoristának kellett volna állnom!
Mosolyogtam,bár arcom rettenetesen égett.
Via megsimogatta a kezemet. Jól esett.
Aztán Annevel felmentek  .Hirtelen minden fájdalmam elmúlt. Újra hallottam.
Megköszörültem a torkomat.
-Damon! -felültem  és megcsókoltam.
-Ez...ez meg,hogy lehet?-kérdezte Damon,Jassonre nézve.
-Amelia,jól vagy?
-Igen,már nem fáj semmim.Miért?
-Mert ilyen hamar nem gyógyulhatsz meg,úgy értem nem lehetséges,minimum két napig tart.-Jasson hangja -De lehet,hogy ez is képességed,gyorsan gyógyulsz.
-De jó,egy képességgel több.-felfutottam Amandához.  Felkaptam és jól megölelgettem.
Annyira kellemes illata volt.
-Nagyon nagyon szeretlek!
Mosolygott. Ahhoz képest,hogy három napos,már nem újszülött ,  hanem olyan baba formája volt.
Bejött Damon,átölelt. Mandyt letettem az ágyába. Elszundított.
-Annyira aggódtam érted!
-Nincs már semmi baj!-aztán közelebb lépett,mintha megakarnak csókolni,de rettentő gyorsan lehajult,és lábamnál fogva felkapott. átvitt a mi szobánkba.
-Annyira,de annyira szeretlek!
-Én jobban!
-Nem igaz! Egyformán,oké?
-Oké!
Megcsókolt. Letépte a ruhámat,én is az övét.



                                                     ****************



Damon épp öltözött,amikor valaki bekopogott. Anne volt.
-Skacok! Van egy kis gond,gyertek!

18.Fejezet

                                                         Különös dolgok





-Damon!Drága régi barátom! Jobban vagy?Ahogy látom igen!Gondoltam megnézem új családodat.
Az elbűvölő Ameliát,és a meseszép Amandát.
 -Tűnj innen!-sziszegte Damon,teste néha néha megvonaglott.Amanda Ariana védelmező kezében volt.
-Miért? Hát nem örülsz nekem?  Sajnálom a múltkorit,eltévesztette a személyt az angyalom. Rám kattantak csupán azért,mert egy nővérüket megöltem. Hogy mik vannak?!
-Mit akarsz? Ok nélkül te nem jössz ide,főleg nem beszélni.
-Igaz,de nem is hozzád jöttem,hanem hozzá!-mutatott Bree felé,aki mint most észrevettem a sarokban kuporgott  ,remegett,és sírt.
-Mi a baj Bree?-kérdeztem.
-Én...én nem akartam.Csak,csak megtörtént.Próbáltam elkerülni,de nem sikerült.
-Miről beszélsz?
-Arról beszél-vágott közbe Daniel-,hogy  amint megérkeztem és elém ugrott,nekem is és neki is megdobbant a szíve.-mosolygott Daniel elégedetten.
-Micsoda ?-kérdezte Damon.
-Jobban mondva a múltkor amikor kergettelek benneteket,a jó szándék vezérelt,mert elakartam neki mondani. Csupán arra vadásztam és amikor elmentetek mellettem megdobbant a szívem,ezért is eredtem utánatok. De ti balfékek megijedtetek.-nevetett.-Neki meg ma dobbant meg.
-Igaz.-hüppögte Bree.-Sajnálom.
-Nem tehetsz róla.-mondta Damon. -Ahogy te sem,te nyomorult . Elvárom,hogy rendesen viselkedj a húgommal!
-Szerinted fájdalmat okoznék annak,akit az életben először szeretek?Még az életemet is odaadnám  érte! Voltak konfliktusaink ,de borítsunk fátylat rá,a húgodért! Hidd el én sem kedvellek jobban mint te engem.-Vajon Daniel tényleg megjavult? Vagy csak  játssza  a szentet? Mindenesetre mindenkinek jár egy esély.Damonre néztem és bólintottam.
-Jól van! De ha egyszer megtudom,hogy rosszul bántál a húgoddal,vagy újra rossz fiú vagy,azonnal kidoblak innen jó esetben. Vagy rossz esetben megöllek!-Jasson és Ariana bólintott.  Anne és Via már korábban elmentek vadászni. A kezembe vettem Amandát,és elvittem sétálni a kezembe. Rám mosolygott . olyan picike volt,és olyan törékeny. Csupán két napos. De elég gyorsan nő.A pocakomba két hónapot tartózkodott. Tegnap óta is nőtt.
Aztán észrevettem,hogy jön valaki utánam. Daniel.
-Szia!-mondta udvariasan.
-Szia!
-Én tényleg nem szeretnék rosszat,esküszöm.-nem hazudott.Valamiért éreztem,hogy nem.
-Elhiszem.
-Köszönöm,hogy Damont biztattad velem kapcsolatba,tudom,hogy én voltam a gonosz,de megváltozom.Bree-ért.
-Értem,engem nem kell bizonygatnod,elég naiv vagyok.
-Oké,bár ez nem a naivságon múlik,mert igazat beszélek..Szép a kislány!
-Köszönöm.
Vissza indultunk.
-Kérdezhetek valamit?-és a zsebemből előhúztam a cetlit,amit a minap az ágyamon találtam.
-Igen.
-Mit tudsz erről?
-Elég sokat.-hangja a komolyat verdeste. -Natalie az arkangyal,szeretné a gyermekedet,hogy az övét aki már meghalt a te gyermeked testébe újjá születesse igékkel.
-Jézusom. Egyébként ezt honnan tudod?
-Onnan,hogy akit megöltem Maria-t elmondta,mielőtt megöltem. Tudtam,hogy Natalie készül valamire,csak azt nem,hogy mire.
-Akkor ezért volt a látomásomban,egy nő,aki egy kislányt akar elrabolni.
-Valóban. De ne aggódj,nem fogjuk hagyni,hogy ezt a kis tündért elrabolja.-meglepett,hogy Daniel milyen kedves is tud lenni. Vissza sétáltunk a házba,és Daniel elmesélte Jassonéknek,hogy Natalie mire készül.
-Harc lesz!-mondta Jasson.- Elkerülhetetlen. Nataliet el kell pusztítanunk mindörökre,és az összes angyalt.
-Mondhatok valamit?-kérdezte Daniel udvariasan.-Ti valójában nem tudjátok,hogy ha Natalie meghal az összes többi arkangyal vele ég el?Mivel a vezető élteti őket,és ha ő elpusztul megy vele az összes!
-Ez értékes információ! Köszönjük. De valószínű védelmezni  fogják a vezért. Nehéz lesz.
Daniel átölelte Bree-t. Furcsa volt,hogy Bree csupán tizenháromnak néz ki,és egy tizenhétnek kinézővel jár. De mindenki tudta,hogy ennél idősebbek.Már mint a családban,ezért nem szólnak nekik érte,ha csókolóznak vagy esetleg mást is csinálnak.Bár elég furcsa volt.
Daniel kedvesnek bizonyult.Legalább is szerintem.
-Damon!-ordítottam.
Éreztem,hogy az ablakból valaki,vagy valami rám ugrik.
Egy arkangyal.

17. Fejezet

                                                               Szülői látogatás




-Apa,anya! Hát ti meg mit kerestek itt?-kérdeztem meglepődve,szüleim láttán.
-Egy csomó figyelmeztetést kaptunk,mivel nem jársz iskolába Amelia!-mondta szigorúan apa.Istenem az iskola!Teljesen megfeledkeztünk róla.
-Amelia beteg lett,súlyos tüdőgyulladást kapott.Lábadozik.Én orvos vagyok,ezért is itthon van,nem pedig kórházban . -Jasson nem szeret hazudni,pedig irtó  jól csinálja.
-Értem,de miért nem figyelmeztették az iskolát?
-Elfeledkeztünk róla. Jasson Owletter vagyok!-mutatkozott be Jasson.
-John McWayer. -szépen lassan mindenki bemutatkozott.Aztán anya rákérdezett az általam tartott babára.Ariana is jól hazudik,mind kiderült.
-Ó igen,ő a mi kicsi Amandánk.  A legkisebb gyermekünk Jassonnel. Nem rég született.
-Szép baba.-mondta anya.
Vajon elmondjam,hogy Damonnel együtt vagyunk? Majd azt is meg kell magyaráznom,hogy miért nem megyek haza . Végül is azt már kitaláltam. Egyszerű: ez az  utolsó évem a gimiben,és itt találtam Tacomában egy jó kis egyetemet.  
-Na mi megyünk is,a gép vár. Valóban sápadt vagy,és elég furcsa Amelia.Pihenj. Szia Kicsim!
-Sziasztok.
Ez nagyon jó,nem is öleltek meg,se puszi se pá.Csupán a figyelmeztetések miatt ugrottak le a magán gépükkel,mert nem akarták feleslegesen szórni a pénzt.Mintha eddig nem azt csinálták volna....
Felszaladtam a szobámba.Befeküdtem az ágyba,és sírtam. Vagy is csak hüppögtem,mert könny az nem jött a szememből. Ennyire nem számítok nekik? Ennyire nem szeretnek még most sem?
Miért érdemlem én ezt? Damon belépett egy szál törölközőbe,most fürdött.
-Valami baj van?-kérdezte ijedten.
-Nincs,semmi baj.-hazudtam.
-Látom rajtad Cica. Mi a baj?
-Anyáék. Rám se hederítettek csak a pénz érdekelte őket. Mint mindig. -próbáltam  egy hamis mosolyt csalni az arcomra.
-Nem érdemelnek meg Téged! Ne törődj velük. Van egy szerető családod,mi. Csak ez számít.
-Tudod mit?Igazad van. Van egy új,szerető családom. Ez számít!
-Nincs kedved  együtt zuhanyozni?-kérdezte csábítóan.
-De hisz te már lezuhanyoztál!
-Mit számít az?-felkapott és bevitt a zuhanyzóba,letépte a ruhámat rólam. Aztán elkezdett csókolgatni,és megeresztette a vizet.
Miután végeztünk a "fürdéssel",meztelenül befeküdtünk az ágyba.
-Annyira,de annyira szeretlek!-mondtam hálálkodva,amiért felvidított.
-Én is,nagyon. -ráfeküdtem a mellhasára .A hajamat simogatta. Lábaimat dereka közé fontam. Felnyögött. Számról,szája melleimre vándorolt.Aztán vissza a számra. Aztán én is nyögtem,amit kicsit hangosnak is találtam.Bree biztosan kacarászik...
-Vá..várj.-ziháltam.- Az ágyra..az ágyra vigyázni kellene.Ez már a harmadik.
-Igazad van-kiabálta,és lehúzott a földre. Damon egyre hevesebben nyögött,ahogy én is......
                                           ***********
-Mondtam már,hogy beleférne még egy....?-kérdezte nevetve.Rajta feküdtem.
-Elégedj meg ennyivel!-nevettem vissza rá.
-Olyan hosszú az éjszaka.  Nem sétálunk egyet ? Esetleg eszünk is?
-Ez egy randevú Mr. Owletter?
-Az is lehet Ms.  Owletter!-kacarászott.
Felöltöztünk,és lementünk.Damon szólt Arianának,hogy elmegyünk.
Hosszasan sétálva,találtunk  egy szarvascsordát . Jól belakmároztunk. Bár a puma jobb.
Az erdő közepén megálltam.
-Emlékszel mit mondtál az előbb ,a házban?
-Mit?
-Hogy beleférne még egy.-vigyorogtam.
-Aha,már emlékszem.Itt?
-Miért ne?!
Lehúzott a földre. Ahogy vetkőztetett sikítást hallottunk a házból.
-Damon!
-Hallom,gyere menjünk!
Elkezdtünk rohanni. Közben öltöztünk.
Amikor berohantunk a házba nem láttunk sehol senkit sem.
Felrohantunk az emeletre.
-A gyerekszoba!-ordítottam kétségbeesve .
Befutottunk és ott állt mindenki.
Egy plussz fővel.
-Daniel!-morgott Damon.

16.Fejezet

                                                         Az én tündérvilágom





Ordításokat hallok,ez az utolsó amire emlékszem.....
Fent vagyok.De még is mi történt tegnap? Csukott szemmel a hasamhoz kaptam,nem volt ott. Vagyis ott volt,de pici és lapos. Nem nagy és kerek. A szülés. Megszültem az én picimet,de még is hol van?
Aztán kinyitottam a  szememet.  Damon ült a  kanapén,egy rózsaszín törölközővel.
-Damon!-mondtam halkan-Mi történt? Nem,én nem emlékszem semmire.
-Valóban?Nézd!-vigyorogva elém rakta a rózsaszín törölközőt. De az nem  csak egy törölköző volt,hanem az én kisbabám!
-Kislány-mondta.- Amanda Stephanie,ahogy megegyeztünk. Hát nem gyönyörű?
-De,meseszép .Nem láttam szebb élőlényt nála.-a karomba vettem. Barna haja,kicsit kócos volt. Szeme zöldes,ha jól vettem ki. Bőre,pirosas,barnás. Olyan mintha élne.
-Damon.-megcsókolt.-Szeretlek.
-Én is!
-De szép vagy Amanda! Szép baba vagy!
-Am!-jött oda Ariana.-Gratulálok,gyönyörű teremtés! Na és rendkívül fejlett,megérti amit mondunk neki.
-Tényleg?-néztem rá.-Hát akkor nagyon nagyon szeretlek!-rám nézett szép nagy szemeivel. Bólogatott.
-Látod,erről beszéltem,megérti. És néha próbál kommunikálni
-És...és ő mennyire vámpír?
-A vért szereti,de az ember ételt is elfogyasztja,de azt nem annyira szereti.   Látszólag él,de nem dobog  a szíve.Elég keveset alszik.  Na és növekszik,de nem tudjuk,hogy  lehetséges egy élő márványtábla!-ezen elmosolyogtam. Vámpír,kemény és erős,de még is növekszik.  Gyönyörű,elkápráztatott. Bár még most is nehezemre esett anyaként gondolni magamra. Felálltam,Ariana átvette a babát. Észrevettem,hogy hálóingben vagyok.
-Felmegyek felöltözöm!
-Rendben-mondta Damon-,megyek veled.-dobott egy mosolyt Mandyre,és követett.
Ledobtam a hálóingemet,ő a karjaiba kapott,és levette az ingét. Ledöntött lassan az ágyra.
                                                    

                                               ************

-Ez csodás volt!-mondta miközben öltöztünk.
-Az,de most siessünk,foglalkozzunk inkább Mandyval.
-Mandy?
-Hát tudod, Amanda ,Amandy,Mandy!
-Jól van,látom elszórakozol.-nevetett.
Megcsókolt,és lementünk. Gyönyörű babámat a karjaimba vettem.

-Gyönyörű vagy!-megpusziltam.
Kellemes baba illata volt. Megértem gyönyörködni benne,olyan tökéletes.Nincs nála szebb. Álom szép. 
 -Na és hol van Via?
-Lent a pincében.Megakart szökni,de félünk,hogy kárt tesz valakiben a városban,és amíg nem biztonságos,nem engedjük ki.
-De ez igazságtalan,el kell engednetek Damon!
-De kárt tehet bárkiben!
-Igaz. Majd én beszélek vele!-és a kicsit Anne-nek  adtam.
-Nem biztonságos!
-Nem érdekel,nem megyek be hozzá ígérem!
-Lemegyek veled-határozottan mondta.
-Nem jössz te sehova! Maradj itt,nem lesz semmi baj!
Nem szólt semmit,csak elindultam le a pincébe.Elég sötét volt ott lent ,olyan mint egy lakosztály.
-Via!-mondtam.-Via szeretnék beszélni veled!
-Amelia?
-Igen.-nem válaszolt csak előugrott a semmiből és megölelt.
-Annyira hiányoztál,szeretlek!
-Én is szeretlek,de ugye tudod,hogy én...én tettem ezt veled!
-Igen,és köszönöm,hogy megmentettél. Bár utálok ilyen lenni,de legalább élek,vagy mi.
-Jól van,és miért zártak be ide?
-Mert,izéé megkergettem a postást!-elnevettem magam.-Nem tehetek róla,olyan csábító illata volt.
-Értem én. Ugye tudod,hogy mi másképp élünk?
-Aha,elmondtak mindent. Tetszik,én is így szeretnék élni. Csak nehezemre esik.
Elgondolkodtam. Most komolyan azért bezárták,mert megkergette a postást?! Nem kell kiengedni a házból,de be sem kell zárni a pincébe.
Átkaroltam a vállát,és felsétáltam vele.  Damon megvonta a vállát amikor Anne megkérdezte tőle,hogy mit csinálok.
-Adunk neki egy szobát,de nem zárhatjuk be! Csatlakozni szeretne közénk,és így élni mint mi,de ha bezárjuk egy sötét lyukba,csak megvadul. Ő a barátnőm,és vigyázok rá. -
Senki nem szólt egy szót sem. Látszólag egyetértettek.  Jasson bevezette a vendég szobába és beszélt vele.
Én addig a Tündéremmel játszottam.
Olyan édesen mosolyog.  Damonre főleg. Imádja.
                  Damon szobáját kialakítottuk Amandának,Damon pedig átköltözött hozzám.
A vendégszoba Via-é lett.
Sok minden történt Amanda első napján,megünnepeltük a születését este.
Csak aztán jött két váratlan vendég.

15. Fejezet

                                                                   Via,Via,Via



-Damon! Látomásom volt!
-Mi volt az?-kérdezte ijedten .   
-Egy kislányt elakart rabolni egy vörös hajú nő.
-Natalie...-morgott.
Damon kiment a szobából. Olyan rossz volt,hogy  infúzióhoz voltam kötve. Nem járkálhattam,csak feküdtem,vagy jó esetben ültem egész nap.
Hétről hétre nagyobb lett a pocakom.
Végül is amikor  legalább hat hónapos lett a baba,elmehettem vadászni.
-Veled megyek,a nagy hasadtól még a kaját sem látod meg!-nevetett Damon.
-Rendben.
Olyan fura érzés volt ekkora hassal mozogni. Damon sokszor elkapott amikor már már elesni kívántam. Futni természetesen nem tudtam.
-Látod, ott?-mutatott egy puma felé.
-Az nekünk elég lesz,de neked?
-Én már tegnap ettem.
-Oké.-aztán nekiugrott és megfogta nekünk.Meleg,mámorító vére volt. Hiába szegény Anne,Jasson és a többiek az elmúlt hetekben igyekeztek melegen tartani a nekem "csapolt" vért,de nem sikerült nekik soha.
Végre ez a finom vér.
-Ez finom volt-töröltem meg a számat. Felhajtottam a pólómat.-Neked is ízlett mi?Bárcsak ne sütne a nap,bemehetnénk venni babaruhákat. -amint kimondtam  megszólalt Damon.
-Nézd-mutatott a hasamra,a hasamon egy kicsi kéz kivehetően  látszott. Aztán forgott egy kicsit a kéz,majd elborult az idő.
-Láttad?-motyogtam Damonnek.
-Igen-mosolygott-Van képessége a Picinek is!
-Igen,de még milyen képessége.-megsimogattam.
Aztán megpillantottunk Damonnel egy vörös hajú lányt. Azonnal tudtam,hogy ki ő. Via.
-Amelia,egy karó áll ki a hasából!-a seb csupa vér,de még hallottam ahogy ver a szíve. Önkéntelenül beleharaptam.Hallottam,ahogy Damon kiabál,de nem érdekelt. A vérre koncentráltam.Via vérére.Aztán Damon elhúzott.  Via teste megvonaglott. Tudtam mit  tettem:vámpírrá változtattam Viát. Nem szándékosan,de legalább megmentettem. Igaz,ha Damon nem húz el én öltem volna meg.Ebbe belegondolni is szörnyű volt.
-Jajj Istenem,mit tettem Damon?
-Megmentetted,de meg is ölted. A vámpíroknak nincs lelkük,nem élnek.
-Bocsáss meg Via!-mondtam alig halhatóan .
- Gyere,vigyük haza Viát.
-Jól van.-elindultunk haza.Istenem mit tettem? Via utált minket,amióta megtudta,hogy vámpírok vagyunk,vagyis   addig amíg Jasson el nem feletette vele. Utálni fog,de magát még jobban.
Damon lefektette a kanapéra,vajon én is ennyit rángatóztam?
Aztán egy cetlit találtam az ágyamon amikor felmentem.
Ez állt rajta:

                     Ő még benned  lakozik,hozzád tartozik,
                      De eljő a dicső élj ,amikor közénk való lesz.
                      Amikor hozzám tartozik!
                              Eljő a dicső élj!
                         A homokóra pereg,
                           Az idő lejár,és megszületik.
                             Elfog porladni,mint egy darabka föld.
                         Eljő az élj,és  a fattyúnak vége lesz,ahogy a rózsa elhervad,
                  Úgy hal meg majd Ő is! Ne feledd! Újjá éled új lélekkel!

-Damon!!!!-ordítottam hosszan,zokogva.
-Am mi a baj?futott fel ijedten. Aztán a kezébe nyomtam a cetlit. Ledermedt. Hosszú percekig nem szólalt meg,nem is mozdult,csak állt maga elé nézve.
Aztán hirtelen vámpír sebességgel leszáguldott.
Lementem én is "pocak sebességemmel".
Via szenvedett. Úgy mint én annak idején.
Damon a többiekkel beszélt.
Tanácskoztak.
Aztán hirtelen hatalmas fájdalmat éreztem.
-A csudába Jasson nem raktuk vissza az infúzióját!-mondta Damon.
Mi Jassonnel kishíján egyszerre mondtuk a gondolatunkat.
-Elfojt a magzatvíz,szülni fog!