28.Fejezet

                                         A harc



Damonnel,miután kikászálódtunk  az ágyból,elindultunk haza.
-Biztos,hogy nem esik senkinek sem baja?
-Biztos. -válaszolta keményen.
Én abban korántsem voltam biztos,de mint mindig ráhagytam.
Annyira hiányzik Mandy! Alig várom,hogy a karjaimba ugorjon,ahogy szokott.
Imádom.
Viszont legalább tudom,hogy biztonságban van,ami sokat üt a latba.
Aggódom, mivel én még soha sem harcoltam,bár igaz úgy sem engednek harcolni.
-Itt is vagyunk!-örvendezett Damon,amikor a házunk elé értünk
Ariana megölelt.
-Örülök,hogy jól vagy,és annak is Damon,hogy végre beláttad,hogy Ameliának muszáj szembenéznie Naralieval.
-Igen Ariana,rájöttem,mert Ameliát követi,és soha az életbe nem jönne ide akkor,ha Amelia nem lenne itt. Viszont szeretném biztonságban tudni,és természetesen nem harcolhat!
Ariana bólintott.
-Öltözzetek át,minél kényelmesebb ruhába,mert nem lesz egy séta galopp!-kacarászott Anne.
Damon felém fordult.
-Felmegyek átöltözni.
-Rendben,én is felmegyek.
Gyorsan felfutottunk a szobánkba.
Átkarolta a derekamat.
-Szeretlek!-megcsókolta a nyakamat.
-Én is-nyögtem.
Elindult a  szekrény felé.Felrántott egy kényelmes,szürke pulóvert.
Valaki felkiáltott,hogy indulás.
-Ne felejtsd el,hogy szeretlek!-megcsókolt. Legszívesebben lehúztam volna az ágyra.-
-Mennem kell. Vigyázz magadra!
-Én?Inkább te!
-Rendben.Bármit hallasz,vagy látsz maradj itt! Viszont ha azt mondom,hogy fuss,menj innen Marzelhez!
Bólintottam.Utoljára megcsókolt,és lement. Az ablakból láttam,ahogy az udvar hátsó felébe mennek. Natalie oda fog menni,láttam.
Viszont azt is láttam,hogy a segítségemmel legyőzzük Nataliet. Nem kötelességem szót fogadni  Damonnek,ha a saját épségéről  van szó.
Felkaptam egy farmert,pólót,kiskabátot és egy fekete csizmát.  A hajamat oldalra fontam,és elcsatoltam,hogy ne zavarjon a harcban.A zsebembe egy éles,ezüst kést tettem,mivel az megöli nagyjából az arkangyalokat.   Kiugrottam az ablakon. A többiek az erdő felé bámulva, harcra készen álltak.
-Látom korán jöttem!-nevettem.Próbáltam lazának tűnni,hogy ne ijesszem meg Damont. Kiugrottam a bokrok közül,és Damon halál sápadt lett.
-Te meg mi a   fenét keresel itt Amelia? Azonnal menj vissza!
-Nem megyek, ha nem maradok,nem sikerül legyőznötök Nataliet,láttam Damon.Nem esik senkinek sem baja,ha maradok.Viszont ha nem...
Damon morgott,és kivillantotta tökéletes fogsorát.
Közelebb hajolt a számhoz.
-Bármit tennék,vagy mondanék,úgy sem gondolnád meg magad igaz?
-Eltaláltad!
-Ez nagyon nem jó ötlet Amelia!
Vállat vontam. Egy más mellé álltunk, Damon keze a hátamra tapadt.
Féltett,de nincs rá oka.

Az agyamat elborította a düh,hogy Natalie bántani akarja a családomat.
Kacarászást hallottam,Natalie.
-Látom szépen össze gyűltetek!-nevetett.A fák közül,elő lépett,hat kísérőjével. Mindenkinek jut egy
Eszembe jutott,hogy Bree annak idején telepatikusan kommunikált Jassonnel. Most én is megpróbálok.
Anne!Remélem hallasz! A tiéd a bal szőke! Jasson! A tiéd a nagydarab vörös!
Ariana,a tiéd a barna!  Daniel,a jobb szőke!  Bree  a kis vörös.
Damon! A tiéd a fekete hajú!
Mindenki vissza jelzett,hogy rendben,Damon kételkedett egyedül.
Damon,az enyém Natalie,sikerülni fog , pont így láttam a látomásomban! Higgy nekem! Ne nehezítsd meg,mert akkor nem fog sikerülni!
Durcásan bólintott . Mindenki neki esett az ellenfelének.
-Na mi van Amelia?Félsz tőlem?-nevetett hangosan Natalie.
-Meglásd, a pokolra juttatlak!-és ráugrottam.  A düh vezérelt,amiért bántani akarta a családomat.
Erősebb vagyok nála,meglepődve tapasztaltam.  Lefogtam a kezeit,ő arcon vágott,de meg sem kottyant.  A farzsebemből előrántottam a kést,és a szívéhez döftem vele.
Felsikított. De hirtelen fölém kerekedett. Bele térdelt a hasamba.
-Te  kis ribanc! Megmentettelek és így hálálod meg?
-Azt szeretnéd,hogy megháláljam? Hát meghálálom!
Átfordultam,megint ő került alulra.
-Nem vagyok ribanc, tessék itt a hálám!-belemélyesztettem a kést megint a szívébe,most hatásosan.  Elkezdett rángatózni,és hamuvá vált. Meglepődve néztem,hogy a többiek a fűből néztek,ők is végeztek az ellenfelükkel.
Damon felkapott.
-Ügyes! Ügyes,ügyes,ügyes!
-Mindenki ügyes volt,Damon!-mondtam.
-De te a legerősebbet is könnyedén legyőzted.
A fejemet ráztam,és nevettem.
-Valóban kiválóan  teljesítettél Amelia! Ámulatra méltó! -örvendezett Daniel.
Nem tartottam nagy dolognak,hogy megvédtem a családomat.
 Most már csak haza kell hoznunk Mandyt. Három hete,vagy lehet,hogy több idő is eltelt amióta nem láttam.
Elő is kaptam a telefonomat,és írtam egy sms-t Sonia-nak.

Szia! Minden rendben,elintéztük az arkangyalokat. Kérlek,ha tudjátok még ma hozzátok vissza Amandát!


Szinte rögtön válaszolt is az üzenetemre Sonia,bár mindig a telefonját babrálja...

Szia Am! Rendben visszük a kiscsajt.Kérlek ne ijedj meg,de egy kicsit megnőtt!  Rögtön ott vagyunk.