Furcsaságok
A tökéletességnek aranyszínű haja és szeme volt,és vakítóan fehér bőre.
Történetesen ennek a "tökéletességnek" neve is volt, Damon. Mélyen a szemembe nézett majd csodálkozott.
Aztán egy hatalmas nagy dobbanást hallottam ,és biztosra vettem,hogy dörög,bár semmi jele nem volt.
A dörgéssel egy időben kifutott a konyhából Ariana,és lefutott az emeletről Jasson.Bree csak lenézett és nevetett. Egymásra néztek és Damon kilépve az ajtón elrohant.
Airana és Jasson mint ha ott sem lennék,beszélgetni kezdtek.
-Jasson ez az volt amire gondolok?-izgatottnak tűnt.
-Ó,igen-Jasson legalább anyira izgatott volt ,mint felesége.
-Jaj Istenkém-szólt Arina,felém nézve-Tudod Amelia,Damonnek dolga akadt.
-Igen igen-vágott közbe Jasson-Eszébe jutattam az emeletről,hogy nem vett ragasztót,és ezért rohant el.
-Értem-hazudtam.Egyáltalán nem értem.Ragasztót?Na ne nevettessen! Vissza indultam a szobámba.
Felhívtam Via-t Erich-et és Sonia-t is.Mindhármójuknak elmeséltem az egész napomat,és ,hogy befogadóim milyen tökéletesen szépek.
Istenem nem hoztam fel vizet.Lemegyek érte.
Amikor egy hang nélkül kinyitottam az ajtót,hallottam,hogy Ariana és Jasson valami fontos dologról beszélnek. Tudom,hogy nem szép dolog hallgatózni,de egyszerűen nem tudtam odébb vonszolni a lábaimat,egy helyben maradtak,leguggoltam ,és hallottam mit beszélnek.
-Jasson! Damonnek megdobbant a szíve,Amelia láttán!Most mit tegyünk?
-Fogalmam sincs.Majd ha hazajön,megbeszéljük.Kétségbe ejtő helyzet.
Vissza mentem a szobámba.Micsoda?Megdobbant a szíve?De hisz az mindig dobog.Tetszem neki?Bizonyára úgy értette,vagy nem?De valószínű.Igaz még egy szót sem váltottam Damonnel,de kölcsönösen tetszettünk egymásnak. Nem is vagyok olyan szomjas,már rájöttem.Befeküdtem az ágyba,hogy minél előbb reggel legyen és találkozhassam végre Damonnel.
****************************
Reggel nyolckor ébredtem. Gyorsan előkerestem egy lila, lenge, pánt nélküli felsőt,és ahhoz egy csőfarmert vettem fel.Elindultam lefelé.Mindannyian, beleértve Damont, a kanapénál űltek.
-Jó reggelt-mondtam.
-Neked is!-szólt vissza Jasson.
Damon felállt és közeledett felém,majd férfias,de még is csengő hangján hozzám szólt.
-Jó reggelt. Öö...öööhm, ne haragudj kérlek a tegnapiért,csak az az átkozott ragasztó...-rosszul hazudott,de nem baj.
-Semmi baj.Amelia vagyok.
-Én Damon,gondolom már tudod.Izé hoztam neked reggelit.Szereted a lasagne-t,ugye?-uram isten az a kedvenc kajám,gondoltam.
-Köszi,az a kedvencem.-mondtam mosolyogva.
-Örülök.-a szívem hevesebben vert a közellétében.
-Nos akkor ha gondolod nekiláthatsz a reggelinek. Bree is szívesen veled tart.Mi hárman már reggeliztünk.
-Micsoda?-csattant fel Bree.-Te nyomorúlt tudod nagyon jól,hogy még annyira sem bírom az emberkaját mint te!-jól hallottam "emberkaját" mondott?Ariana mélyen Bree szemébe nézette,és úgy tűnt,hogy attól Bree lenyugodott.
-Akarom mondani a lasagne nem a kedvencem.-szolíd,nyugodt hangnemben beszélt. Damon aggódva rám nézett.
-Ha nem szereti,majd egyedül eszem-mondtam.Próbáltam higgadtan mondani,eltekintve az előző elég furcsának mondható megjegyzéstől.Olyan furcsa ez a család. De biztosan csak ez is véletlen Am,mint tegnap este.Ők egy kicsit furcsán fogalmaznak.Kész.Lenyugtattam magam.
-Köszönöm,finom volt.
-Nincs mit-szólt Damen.
Felmentem a szobámba. Nézegettem a gardróbban a szebbnél szebb ruhákat.Ha most Via és Sonia itt lenne,odáig meg vissza lennének,az tuti.Valaki kopog.Mit is szoktak ilyenkor mondani?Ja igen,szabad.
-Szabad.
-Szia!Bejöhetek?-Damon kukucskált az ajtó felől.
-Persze!
Belépett,és leült mellém az ágyra.Egy darabig némán ültünk,majd megkérdezte:
-Milyen New York?
-Zajos és nyüzsgő.-elmosolyogta magát.
Azért örültem,hogy megtörte a csendet.
-Tudod Bree,Bree néha furcsán viselkedik.
-Észrevettem-tettem hozzá nyugodtan.-De még is miért?
-Nem tudjuk,mindig beképzel magának valamit,aztán egy idő után abbahagyja.
-Engem nem kedvel.
-Majd fog.Adj neki időt.-lenézett a földre.Sokáig bámulta a tulajdon lábát.
-Szeretsz itt lenni?-kérdezte kíváncsian.
-Igen,bár elég sötét ez a környék,a ház,az udvar.Itt nem süt a nap.
-Igen a fák miatt.Tudod Ariana ....izé anya allergiás a napra,amit Bree is örökölt.
-Szegények.-milyen rossz lehet nekik,se strand,se semmi.
-Egyébként én és Jasson is utáljuk a napfényt.Mindig leégünk ezért nem megyünk oda ahol napfény van.
Aha,látom nem szereted a szüleidet apának és anyának hívni.
-Nem igazából az a helyzet,hogy mindhármunkat örökbe fogadtak. Nem lehet gyermekük.Ezért mi vagyunk azok.
-Értem-várjunk csak,az elöbb azt mondta,hogy Bree örökölte Arianától az allergiáját.
-Most megyek van egy kis dolgunk Arianával.
-Oké,szia.
-Szia.
És már ki is ment. Olyan érdekesek,valami itt nincs rendjén. Most akkor az "örökölte" dumája volt hazugság,
vagy az "örökbe fogadtak' ?
Megkérdezem Jassont erről.Ő úgy is egyenes választ ad mindenre.
Lementem az emeletről,és Jasson dolgozó szobája felé vettem az irányt.
-Bemehetek?-kérdeztem .
-Gyere.-válaszolt.
-Jasson van itt valami,valami ami összezavart.-rémült arcot vágott.-Tudod Damon először azt mondta,hogy ti ketten utáljátok a napfényt,mivel Ariana allergiás rá,amit Bree tőle örökölt.Utána pedig megcáfolta az "örökölte" mondatát azzal ,hogy azt mondta örökbefogadtátok őket. Most akkor mi az igaz?
Egy percig meredve állt ,gondolkozott,aztán válaszolt.
-Bree vér szerinti anyja is allergiás volt a napra. Többek között ezért őt fogadtuk örökbe,mert hasonlított valamiben Arianához,és mi biztosítani tudtuk különleges igényét.Az édesanyjáról van is fénykép,megmutatom
Hát ez a magyarázat,már megint feleslegesen képzelődtem.Amíg Jasson keresgélt a szekrényében,tanulmányoztam a falon lógó festményt,ami Jassont és Arianat ábrázolta tánc közben. A sarokban egy apró betűs név állt. William Turner.
-Itt is van. Ő Bree anyja.
-Akkor Bree és Damon nem vér szerinti testvérek?
-Nem.Előbb Damont fogadtuk örökbe,majd tizenkét évvel ezelőtt Breet.-vagyis Bree egy éves korában került ide,gondoltam.
-Köszönöm Jasson,hogy elmondtad,és sajnálom,hogy feleslegesen zavartalak,de megzavart a dolog.
-Semmi baj,és ha máskor is ilyes fajta gondod támad,nyugodtan szólhatsz.
-Rendben van.-kimentem.
Felsiettem a szobámba.Istenem,hogy lehet ilyen lökött! Azt hittem Damon hazudott,erre kiderül,hogy csak félre értettem.
Bekapcsoltam a tévét.
Unalmas dolgok mentek.Az egyik csatornán egy szappanopera ,a másikon egy dokumentum film az 1800-as évekbeli festőkről.A nevek amik felhangzottak nem voltak ismerősök.
Kivéve egy.William Turner.
Kővé dermedtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése