12.Fejezet

                                                              Minden csodálatos




-Mi történ velem?
-Szomjas voltál,és eluralkodott rajtad,de semmi baj.
-Én,én annyira sajnálom Damon!
-Nem tehetsz róla,az ösztön hajt.
Az ösztön. Mint az állatoknál. Jézusom. Aztán belépett az ajtón valaki,valaki akinek kék szemei,szőke haja van,és fehér bőre. Anne.
-Szevasztok!-mondta nekem és Damonnek.
-Anne!-Damon odament és átölelte.
-Üdv a családban,Amelia,ugye?
-Igen.
-Bree kitett magáért. Jól festesz. Na és mikor balhézunk az angyalkákkal?
-Ezt még nem tudjuk-mondta Damon halkan. Aztán egy kép jelent meg a fejemben,nem tudtam hova tenni. Egy sötét vörös,majd nem fekete hajú,fekete szárnyú valami közeledik felénk,és esik az eső.
-Amelia!-kiáltott Damon-Amelia! Jól  vagy?
-Ez meg mi volt?-kérdeztem.
-Miről beszélsz-kérdezték Annevel.
-Egy fekete,nem inkább sötét vörös hajú,fekete szárny akármi,és és esik az eső.
-Mi?
-Ezt,azt hiszem ezt láttam az elöbb.
-Amelia-nevetett Anne-te a jövőt látod!
-Az meg,hogy lehet?
-Ez a képességed-kuncogott Damon,boldognak tűntek.Damon lefutott és közölte a jó hírt a többieknek,és persze azt is,hogy akkor jön el az angyal amikor  esik az eső. Na és valami Natalie-ról beszéltek.
De számomra nem volt vicces,és jó hír,hogy láttam a jövőt. Kimerültem,és lerogytam az ágyra ájultan.
Amikor magamhoz tértem,Damon karjaiban találtam magam. Nem tudtam mit mondjak.
Hajamat cirógatta . 
-Hogy érzed magad?
-Energikusan,de még ig kimerülten.
-Értem, a látomásod  kimerített. Na,és van kedved vadászni?
-Én,én nem tudom,hogy kell.
-Ezért vagyok én itt.-mondta.
Megfogta a kezemet és lementünk az udvarra.
-Először is mi gyorsabban futunk mint az emberek. Nézd.-aztán egyik helyről a másikra futott. Alig láttam. Aztán  mutatta,hogy most én jövök. Elkezdtem futni,és körülöttem minden összemosódott .Ez nagyon jó.
Aztán hirtelen valami előttem termett,és a karjaiba kapott.Damon. Megcsókoltam.
-Most viszont gyere,keresünk ennivalót.
-És mi szerepel az étlapon?
-Most először jávorszarvas. Esetleg utána puma. Na és a mókus se rossz.
-Hm...  Ezek ám a  finomságok.
Aztán elindultunk az illat felé.Egy csorda jávorszarvas volt ott. Azonnal oda lopóztam egyhez,és rávetettem magam.Szemfogaim ki emelkedtek. Finom meleg vére volt.
Láttam,ahogy Damon is ráveti magát a legnagyobbra.
Végeztem.Letöröltem a számat és elindultam Damon felé. Csókolni akrtam,érezni ahogy a teste az enyémen van.A vágy elöntött.
Karjaiba kapott. Elkezdett futni velem a ház felé,közben megcsókoltam. Ahogy futott az emeletre velem,Bree elnevette magát. A szobámba mentünk.Ledöntött az ágyra. Én letéptem a pólóját. Ő is az enyémet. Aztán lassan az összes ruha lekerült.
-Biztos vagy benne?-kérdezte.
-Még szép,akarlak Damon.Akarlak.

                                                        ****************************

 Az egész éjszaka tökéletes volt. Aztán amikor aludni akartam,észrevettem,hogy nem tudok. Damonön  feküdtem.
-Damon,miért nem vagyok álmos?
-Mi nem alszunk. Soha.
-Értem,pedig szerettem.
-Gyönyörű vagy. Mindennél gyönyörűbb.-végig simította a hajamat.
-Nem igaz.
-Ne vitatkozz.- és átfordult,én kerültem alá. És az egész este előről kezdődött.
Később észrevettük,hogy kell egy új ágy,na meg fal.....
Aztán valaki belépett.
-Hoppá ,megzavartam valamit?-Via volt.