-Hát ti?-kérdeztem Breetől.Mandy a karjaimba ugrott.
-Gondoltuk eljövünk.Baj?
-Nem.
Mandyre néztem.
-Gyere ,bemutatlak valakiknek.-és elindultam Sonia és Eric felé.-Ő itt Amanda Stephenie Owletter. Mandy ő itt Sonia és Eric,ők is különlegesek mint mi.Halhatatlan emberek.
Mandy gondolkodott egy kicsit,majd megölelte Sonia-t,majd Ericet.
-Sziasztok!-mondta kiegyensúlyozott, csengő hangján.
Jól kijöttek egymással,Mandy egész éjjel velük volt.A harmadik bál,és negyedik is ilyen volt.
Damonnel elindultunk haza,Tacomába.A többiek kicsit még maradnak,Mandy semmi áron sem akart hazajönni.
Sonia és Eric a jövőhéten meglátogatnak minket.
Ahogy mentünk megpillantottam egy újságost. A kedvenc magazinomat,már régóta nem vettem meg.
-Damon!Állj meg légy szíves ,szeretnék újságot venni.
-Rendben.-kiszálltam az autóból.
Valami rendezvény van itt is,mivel rengetegen vannak. Na és engem bámulnak... Ahogy mentem át az úttesten ,éreztem,hogy valami meglök.Egy kamion. Gyorsan lefeküdtem,hogy ne lepődjenek meg az emberek.
Damon odarohant.
-Amelia,a nyakad elvileg kitört.Úgy,hogy kérlek,próbálj úgy csinálni mintha meghaltál volna,és elmegyek a hullaházba érted!-grimaszolt,majd nem nevetett.Ennyit sikerült mondania,mert rögtön odafutottak rengetegen. Gyorsan becsuktam a szememet.
Most fogtam fel,hogy mit mondott. Lélegeznem nem kellett,csak megszokásból szoktam. Végül is egy élő kövület vagyok,mert belül semmi sincs. Se vérkeringés,sem szív dobbanás.
Hallottam,ahogy Damon imitálja a sírást. Rengetegen mentőt hívtak. Aztán végül is egy büdös zsákba tettek,és feldobtak a kocsiba. Na,de jó,indulás a hulla jó házba !Ez olyan furcsa,a kamion egy normál ember nyakát kitörte volna,de nekem még a hajam szála sem görbült meg,sőt ahogy láttam a kamion horpadt be.
Valami ágyra tettek,és toltak.
Aztán ajtó nyílt,majd csukódott. Megérkeztünk.Egyedül vagyok.
Próbáltam kikászálódni a büdös zsákból. Jézus,mennyi halott! Elkapott a hányinger,pedig a vámpírok nem szoktak hányni...
Hol van Damon ennyi ideig már? Ha nem jön,és elhamvasztanak,nekem annyi. Damont hallottam amikor beszélt a hullásokkal,hogy tegyenek azt velem amit akarnak,neki el kell utaznia.A vámpírokat egyedül a tűz öli meg teljesen.
Most vettem észre ,hogy mennyire lefogytam, mivel már elég régen vadásztam.Csont és bőr...
Ha Damon nem ér ide időben,muszáj lesz megölnöm ,azokat akik majd hamvasztani akarnak. Nem,én ,én nem ölök meg senkit. Muszáj lesz,mert akkor én halok meg. Nem,nem,nem!
Két Amelia harcolt bennem: a vámpír,és az ember. A vámpír menteni akarta az írháját,és a családjával akart lenni. Az ember,nem lett volna képes megölni senkit,inkább magát áldozta volna fel.
Lépteket hallok,gyorsan bebújtam a zsákomba.
-Melyiket égessük először?-szólalt meg egy erős férfi hang.
-Azt amit ma hoztunk be,jó bulla volt,kár érte.
-Ja.-ezek rólam fecsegnek.
-Na és ,hogy van a feleséged a szülés után?
-Jól.Kösz.- született egy kisbabája? Nem vehetem el az életüket...
Felemeltek,és vittek. Éreztem,hogy körülöttem egyre forrósodik a levegő.
Aztán a két férfi ordított,majd valaki megragadta a zsákomat.
-Későn jöttem?-egy női hang volt. Amikor rápillantottam,emlékeztem rá,az egyik látomásomból. Natalie.
-Köszönöm.
-Ne félj már,nem akarlak bántani. Amelia,ugye?
-Igen.Mit...mit tettél velük?
-Két perc múlva magukhoz térnek,úgy ,hogy jobb lesz sietni.
Követtem,nem tudom miért,de követtem.
-Miért mentettél meg?
Habozott.
-Nem tudom,egyszerűen nem akartam,hogy elpusztulj.
-Te hagytad a múltkor az üzenetet?
-Igen,tetszett?
-Miért akarod elvenni a kislányomat?
-Tudod,tudod az enyém meghalt,elég régen... Szeretném újra éltetni egy testben. Viszont csak olyanban lehet,mint a te lányod. Vámpír anyától,és apától kell születnie. Ilyen az elmúlt egy ezredben nem volt.De ne aggódj,még fegyver szünet van,mivel az enyém tizenhat éves volt,és mégsem tehetem egy három éves testbe.
Próbáltam megérteni,majd nem sikerült is,de aztán rájöttem,hogy Mandyt elakarja venni tőlem.
Eltűnt,levegővé lett.
Sötét van. Nem is tudom,hogy hol vagyok. Elindultam,de csak egy sikátorba kötöttem ki. Aztán valaki rám vetette magát.
-Mi van Cica? Egy kicsit elszórakozunk,rendben?-egy koszos férfi volt,és vérzett.
Letépte a ruhát rólam,először nem is voltam magamnál,szinte hagytam,hogy levetkőztessen. Aztán levertem magamról,ő került alulra Éreztem,hogy a vértől szemfogaim kiemelkednek. Nagyon régen vadásztam,elöntött a düh,és az éjiség....
-Mi...mi vagy te?-kérdezte rémülten. Az a kép jelent meg bennem,amikor vetkőztetett.
-Te számodra most épp a halál!-kacagtam.-Elszórakozunk egy kicsit,rendben? -és torkának vetettem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése