11. Fejezet

                                                           Átváltozásom



-Annyira nem tudok semmit erről az egész vámpírosdiról-panaszkodtam fent a lakásban Breenek.-Fájni fog egyáltalán?
-Igen-bőkezűen ennyit mondott.
-Na és mikor harapsz meg?
-Mikor szeretnéd?
-Előbb felhívom Via-t.
-Tehát most. Remek.Akkor felkészülök,szét harapok egypár párnát.
-Csak  viccelsz,ugye?
-Igen.-nem szóltam, elindultam a táskám felé.
-Szia Via! Gondoltam felhívlak,mi van veled?
-Szia! Semmi,jól összebarátkoztam Annevel és most elmegy,te nem jössz haza?
-Nem.-elcsuklott a hangom.
-Remek. Pedig hiányzol.
-Te is nekem és nagyon nagyon szeretlek,érted? Ezt nagyon jól jegyezd meg,bárhol is vagyok,bármit is teszek,és bárki is leszek.
-Jól van csajszi.Én is szeretlek. Figyuzz,most lépnem kell anyám hazajött. Majd még dumálunk,okés? Cuppollak.
-Rendben,szia!
 Elindultam Bree felé.
-Figyelj,levegyem a pólómat?Vagy valami?
-Amíg te dumcsiztál a kis barátnőddel,én hoztam neked vért. Mert az bizony kelleni fog. Miközben átváltozol gondolj arra,hogy szót fogatsz nekem,majd ha felébredsz,oké?
-Aha,majd biztos,hogy a magad hasznára fordíthass !
-Te lökött,ha átváltoztál vissza kell mennünk Jassonhez ,hogy megneveljen.Na és megmutassa az életmódot,megtanítson vadászni.De ha nem fogatsz szót nekem,hogy szállj be a kocsiba és vezess bla bla bla,akkor  nem jutunk haza.
-Értem oké,oké.
-Vedd le a pólódat.
Leültünk a kanapéra. Közelebb hajolt,én megremegtem.
-Nem kell parázni kiscsaj.-bólintottam. Féltem. Majd valami tébolyítót éreztem. Őrültség,de égtem. Mintha tűzbe dobtak volna. Testem megvonaglott. Majd amit utoljára láttam,az volt,hogy Damon betör a szobába.
                                                  

                                                               ****************


Magamnál vagyok,remek-gondoltam. Most már csak ki kell nyitnom a szemem. Gyerünk Am,nyisd ki!-utasítottam magam.
 Minden olyan éles,fényes,kontúros. Körül néztem. Damon,és Jasson ültek  körülöttem.
-Amelia!-Damon örömteli hanggal  kiáltott.-Amelia!Csak ,hogy újra köztünk vagy!
-A to...-nem tudtam beszélni,annyira égett a torkom.-A torko..m ég!-motyogtam.
-A vér,Ariana  hozd be a vért ,gyorsan!-odított Damon.
Egy piros akármit adott a kezembe Ariana. Rögtön,ösztönből a számhoz emeltem. Örömködve szagoltam bele,majd lehúztam.Már nem égett a szám.
-Damon!-mondtam.Megölelt.-Annyira szeretlek.
-Miért tetted ezt?Miért egyeztél bele? -kérdezte fájdalommal teli hanggal .
-Segíteni akarok nektek!
-De ne így akarj! Nem kellett volna az életedet adnod. Ezt mindenáron el szerettem volna kerülni! Tudod mennyire fáj ez nekem?
-Nem akartam fájdalmat okozni neked!-most vettem észre,hogy hangom csilingelt,más lett.
Bree befutott az ajtón.
-Szeretnék vele négyszemközt beszélni-mondtam Damonnek,Bree felé bökve.
-Rendben.-kimentek Jassonnel.
-Bree,köszönöm.
-Ne köszönd. Inkább nézz bele a tükörbe,amit hoztam!-rám parancsolt. Belenéztem. Ez nem is én vagyok! Sokkal szebb nálam ez a nő! Az én hajam barna,ez pedig aranyszőke,laza loknikba lóg lefelé,és a szemem, vörös!
-Ez...ez gyönyörű!
-Remek munkát végeztem.-dícsérte magát.
-Az  egyszer biztos!Elmondod mi történ amikor Damon berohant?
-Ordított velem,és kidobott a tizenötödikről,majd téged a karjaiba kapott,és haza hozott.
-Sajnálom-mondtam a csengő hangomon.
-Ugyan! Csak a kezem és a lábam tört el. Ja és a nyakam. Két napba telt míg rendbe jöttem.
A járókelők azt hitték meghaltam,és hát kellett egy halotti bizonyítvány. Ennyi.
-Vicces.
-Az! Nem is vagy olyan szörnyű,tudod?
-Te utáltál...
-Ja.
Aztán belépett Damon.
-Magunkra hagynál Bree?-tört rá Damon.
 -Aha.
Amint kilépett Bree,Damon a karjaiba kapott.
-Annyira,annyira féltem,hogy valami bajod lesz! Mond, hogy csinálod?
-Mit?-kérdeztem zavarodottan.
-Hát ,hogy hogy nem kívánod a vért?
-Miért kellene?
-Olyan vagy mint Bree,biztosan azért,mert ő változtatott át,ő sem kívánta annyira.Önuralomnak hívják,tudod?-nevette el magát.
Lassan ledöntött az ágyra.
-Ebben a négy napban amíg kínlódtál,majd nem én is belehaltam,annyira féltem. Breere nagyon dühös vagyok. Nem értem,hogy tehette ezt veled.
-Ne őt okold,ő csak felajánlotta,én döntöttem így.
Nem szólt.Megcsókolt. Olyan hevesen és szerelmesen,ahogy még soha. Aztán éreztem,hogy a fogaim megfájdulnak,és Damon felé kaptam a fejem,de ő eltaszított magától.
-Amelia,Amelia nyugi! -kiabállta.-Bree,Jasson,Ariana valaki hozzon már  vért!
-Itt van!-futott fel Ariana.
Damon a számba tömte. Ahogy a meleg vér csordogált le a torkomon,lenyugodtam.Olyan kellemes érzés volt. Jobb volt mindennél. Kivertem a fejemből mindent,csak arra összpontosítottam. A vérre.