5. Fejezet

                                                            Furcsaságok



A tökéletességnek aranyszínű haja és szeme volt,és vakítóan fehér bőre.
Történetesen ennek a "tökéletességnek" neve is volt, Damon. Mélyen a szemembe nézett majd csodálkozott.
Aztán egy hatalmas nagy dobbanást hallottam ,és biztosra vettem,hogy dörög,bár semmi jele nem volt.
A dörgéssel egy időben kifutott a konyhából Ariana,és lefutott az emeletről Jasson.Bree csak lenézett és nevetett.  Egymásra néztek és Damon kilépve az ajtón elrohant.
Airana és Jasson mint ha ott sem lennék,beszélgetni kezdtek.
-Jasson ez az volt amire gondolok?-izgatottnak tűnt.
-Ó,igen-Jasson legalább anyira izgatott volt ,mint felesége.
-Jaj Istenkém-szólt Arina,felém nézve-Tudod Amelia,Damonnek dolga akadt.
-Igen igen-vágott közbe Jasson-Eszébe jutattam az emeletről,hogy nem vett ragasztót,és ezért rohant el.
-Értem-hazudtam.Egyáltalán nem értem.Ragasztót?Na ne nevettessen! Vissza indultam a szobámba.
Felhívtam Via-t Erich-et és Sonia-t is.Mindhármójuknak  elmeséltem az egész napomat,és ,hogy  befogadóim milyen tökéletesen szépek.
Istenem nem hoztam fel vizet.Lemegyek érte.
Amikor egy hang nélkül  kinyitottam az ajtót,hallottam,hogy Ariana és Jasson valami fontos dologról beszélnek. Tudom,hogy nem szép dolog hallgatózni,de egyszerűen nem tudtam odébb vonszolni a lábaimat,egy helyben  maradtak,leguggoltam ,és hallottam mit beszélnek.
-Jasson! Damonnek megdobbant a szíve,Amelia láttán!Most mit tegyünk?
-Fogalmam sincs.Majd ha hazajön,megbeszéljük.Kétségbe ejtő helyzet.
Vissza mentem a szobámba.Micsoda?Megdobbant a szíve?De hisz az mindig dobog.Tetszem neki?Bizonyára úgy értette,vagy nem?De valószínű.Igaz még egy szót sem váltottam Damonnel,de kölcsönösen tetszettünk egymásnak. Nem is vagyok olyan szomjas,már rájöttem.Befeküdtem az ágyba,hogy minél előbb reggel legyen és találkozhassam végre Damonnel.


                                                           ****************************
Reggel nyolckor ébredtem. Gyorsan előkerestem egy lila, lenge, pánt nélküli  felsőt,és ahhoz egy csőfarmert vettem fel.Elindultam lefelé.Mindannyian, beleértve Damont, a kanapénál űltek.
-Jó reggelt-mondtam.
-Neked  is!-szólt vissza Jasson.
Damon felállt és közeledett felém,majd férfias,de még is csengő hangján hozzám szólt.
-Jó reggelt. Öö...öööhm, ne haragudj kérlek a tegnapiért,csak az az átkozott ragasztó...-rosszul hazudott,de nem baj.
-Semmi baj.Amelia vagyok.
-Én Damon,gondolom már tudod.Izé hoztam neked reggelit.Szereted a lasagne-t,ugye?-uram isten az a kedvenc kajám,gondoltam.
-Köszi,az a kedvencem.-mondtam mosolyogva.
-Örülök.-a szívem hevesebben vert a közellétében.
-Nos akkor ha gondolod nekiláthatsz  a reggelinek. Bree is szívesen veled tart.Mi hárman már reggeliztünk.
-Micsoda?-csattant fel Bree.-Te nyomorúlt tudod nagyon jól,hogy még annyira sem bírom az emberkaját mint te!-jól hallottam "emberkaját" mondott?Ariana mélyen Bree szemébe nézette,és úgy tűnt,hogy attól  Bree lenyugodott.
-Akarom mondani a lasagne nem a kedvencem.-szolíd,nyugodt hangnemben beszélt. Damon aggódva rám nézett.
-Ha nem szereti,majd egyedül eszem-mondtam.Próbáltam higgadtan mondani,eltekintve az előző elég furcsának mondható megjegyzéstől.Olyan furcsa ez a család. De biztosan csak ez is véletlen Am,mint tegnap este.Ők egy kicsit furcsán fogalmaznak.Kész.Lenyugtattam magam.
-Köszönöm,finom volt.
-Nincs mit-szólt Damen.
Felmentem a szobámba. Nézegettem a gardróbban a szebbnél szebb ruhákat.Ha most Via és Sonia itt lenne,odáig meg vissza lennének,az tuti.Valaki kopog.Mit is szoktak ilyenkor mondani?Ja igen,szabad.
-Szabad.
-Szia!Bejöhetek?-Damon kukucskált az ajtó felől.
-Persze!
Belépett,és leült mellém az ágyra.Egy darabig némán ültünk,majd megkérdezte:
-Milyen New York?
-Zajos és nyüzsgő.-elmosolyogta  magát.
Azért örültem,hogy megtörte a csendet.
-Tudod Bree,Bree néha furcsán viselkedik.
-Észrevettem-tettem hozzá nyugodtan.-De még is miért?
-Nem tudjuk,mindig beképzel magának valamit,aztán egy idő után abbahagyja.
-Engem nem kedvel.
-Majd fog.Adj neki időt.-lenézett a földre.Sokáig bámulta a tulajdon lábát.
-Szeretsz itt lenni?-kérdezte kíváncsian.
-Igen,bár elég sötét ez a környék,a ház,az udvar.Itt nem süt a nap.
-Igen a fák miatt.Tudod Ariana ....izé anya  allergiás  a napra,amit Bree is örökölt.
-Szegények.-milyen rossz lehet nekik,se strand,se semmi.
-Egyébként  én és Jasson is utáljuk a napfényt.Mindig leégünk ezért nem megyünk oda ahol napfény van.
Aha,látom nem szereted  a szüleidet apának és anyának hívni.
-Nem igazából az a helyzet,hogy mindhármunkat örökbe fogadtak. Nem lehet gyermekük.Ezért mi vagyunk azok.
-Értem-várjunk csak,az elöbb azt mondta,hogy Bree örökölte Arianától  az allergiáját.
-Most megyek van egy kis dolgunk Arianával.
-Oké,szia.
-Szia.
És már ki is ment. Olyan  érdekesek,valami itt nincs rendjén. Most akkor az "örökölte" dumája volt hazugság,
vagy az "örökbe fogadtak' ?
Megkérdezem Jassont erről.Ő úgy is egyenes választ ad mindenre.
Lementem az emeletről,és Jasson  dolgozó szobája felé vettem az irányt.
-Bemehetek?-kérdeztem .
-Gyere.-válaszolt.
-Jasson van itt valami,valami ami összezavart.-rémült arcot vágott.-Tudod Damon először azt mondta,hogy ti ketten utáljátok  a napfényt,mivel Ariana allergiás rá,amit Bree tőle örökölt.Utána pedig megcáfolta az "örökölte" mondatát azzal ,hogy azt mondta örökbefogadtátok őket. Most akkor mi az igaz?
Egy percig  meredve állt ,gondolkozott,aztán válaszolt.
-Bree vér szerinti anyja is allergiás volt a napra. Többek között ezért őt  fogadtuk örökbe,mert hasonlított valamiben Arianához,és mi biztosítani tudtuk különleges igényét.Az édesanyjáról van is fénykép,megmutatom
Hát ez a magyarázat,már megint feleslegesen képzelődtem.Amíg Jasson keresgélt a szekrényében,tanulmányoztam a falon lógó festményt,ami Jassont és Arianat ábrázolta tánc közben. A sarokban egy apró betűs név állt. William Turner.
-Itt is van. Ő Bree anyja.
-Akkor Bree és Damon nem vér szerinti  testvérek?
-Nem.Előbb Damont fogadtuk örökbe,majd tizenkét évvel ezelőtt Breet.-vagyis Bree egy éves korában került ide,gondoltam.
-Köszönöm Jasson,hogy elmondtad,és sajnálom,hogy feleslegesen zavartalak,de megzavart a dolog.
-Semmi baj,és ha máskor is ilyes fajta gondod támad,nyugodtan szólhatsz.
-Rendben van.-kimentem.
Felsiettem a szobámba.Istenem,hogy lehet ilyen lökött! Azt hittem Damon hazudott,erre kiderül,hogy csak félre értettem.
Bekapcsoltam a tévét.
Unalmas dolgok mentek.Az egyik csatornán egy szappanopera ,a másikon egy dokumentum film az  1800-as évekbeli festőkről.A nevek amik felhangzottak nem voltak ismerősök.
Kivéve egy.William Turner.
Kővé dermedtem.

4. Fejezet

                                                      A találkozás





Este,még Via-ék átjöttek,és megbeszéltük,hogy reggel mindhárman elkísérnek a reptérre .
A két napi fényképeket  megkaptam,mindegyikből hármat csináltatott Via.
Olyan hihetetlen ez az egész. Egy új suli,egy új család.


                                                          *****************


Reggel,amikor csörgött az ébresztő,legszívesebben,levertem volna.Viszont tudtam,hogy muszáj felkelnem.A repülő nem vár meg.
Elszaladtam a fürdőbe,rendbe tettem a hajam,felgumiztam és egy hajráffal rögzítettem.
Muszáj jó benyomást keltenem a "befogadóimra",gondoltam.
Felkaptam egy fekete pólót,nadrágot.
Mire elkészültem,három barátom már a kapuban várt.
Nagyon fognak hiányozni nekem.
-Na jó srácok,mindennap hat és nyolc között este hívlak benneteket.
Emailt is fogok írni,és vissza várom.
-Rendben-mondták egyszerre.Mindig olyan nyüzsgő társaság voltunk,de most alig bírtunk megszólalni.
Kiszálltunk az autóból. Oda mentem Angelohoz,és megöleltem.
-Hiányozni fog!Mondja meg a szüleimnek,kérem,hogy szeretem őket,és hiányozni fognak.
-Rendben Kisasszony!Ön is hiányozni fog,nem lesz kit furigáznom.
Rámosolyogtam ,és elindultam a barátaim felé.
-Annyira fogtok hiányozni,szeretlek titeket.Ezt ne felejtsétek el!
-Nem fogjuk-mondták egyszerre.-Mi is szeretünk.-csak álltunk,és öleltük egymást.
 Megszólalt a hangosbemondó ,itt az indulás ideje.
-Sziasztok!Vigyázzatok magatokra,majd beszélünk-hüppögtem.
-Sziiiia! Te is vigyázz magadra!-egész az ajtóig integettünk egymásnak.Majd beléptem,utoljára hátranéztem,és felszálltam.
Az órákat nem számoltam,inkább a tájat néztem,persze amikor volt mit nézni.
Aztán elsötétült minden.Elaludtam.
Álmomban egy szerető család fogadott,akik jobban szerettek mint a szüleim.Kis vidéki házban éltek,de csodálatos volt.Ott voltak a barátaim is; Sonia,Erich és Via is.Ott éltek.
Aztán éreztem,hogy valaki megrázza  a válamat , kinyitottam a szemem.
-Kisasszony,kisasszony megérkeztünk.
-Micsoda?-csodálkoztam-Az nem lehet,az előbb szálltam fel.
-Kisasszony az nyolc órával ez előtt volt.Tacoma-ban vagyok.
-Rendben köszönöm.-hogy telhetett el annyi idő?Úgy látszik fáradtabb voltam a kelleténél.
Fogtam a csomagjaimat,és leszálltam.Körülnéztem,vár e valaki.Nem láttam senkit,aztán egy fiatal olyan huszonhét év körüli,szőke,barna szemű,fehér bőrű férfi inteni kezdett.Elindult felém.Az lehetetlen,hogy ő legyen Anne a másik cserediák apja. Túl fiatal.Lehetetlen,hogy tíz év legyen köztük!
-Szia Amelia! Én  Jasson Owletter vagyok.Anne apja.-na most ájulok el,pofátlanság lenne megkérdezni a korát.Sajnos.
-Jó napot! Én Amelia McWayer vagyok.
-Tegeződjünk,rendben?-tökéletes fogsora  kivillant.
-Rendben.-elvette a bőröndjeimet,és egy csodálatos sportkocsihoz vezetett.
Hátra tette a bőröndöket,nekem pedig elől kinyitotta az ajtót.Milyen kedves...
Beült mellém az autóba,és már mentünk is szélsebesen.Olyan gyorsan vezet. Angelo soha sem lépte át a százhúszat.
Mind ha csak hallotta volna amit mondok,lassított.
-Jól utaztál?-kérdezte egy kicsit megvontan.
-Igazából én,én végig aludtam az utat.
-Korán keltél,ez természetes.-elnevette egy kissé magát.-Ariana,a feleségem,már nagyon vár.Három hete a szobádat dekorálta-nevetett.
-Ó,ez igazán kedves.Köszönöm.
-Nincs mit,szeretnénk ha minél otthonosabban éreznéd magad nálunk.
Lekanyarodott egy sötét erdőbe.Kissé megrémültem.De biztosan csak áthajtunk az erdőn.Tévedtem.
Egy hatalmas házhoz hajtott fel.Gyönyörű,de félelmetes.Egyszerű,fekete szürkés "kastély".
Kiszálltunk,felkapta a bőröndjeimet,mintha nem is lenne súlyuk.
Bementünk a házba. Elegáns, szolíd ,de még is stílusos,a mai kornak megfelelően volt berendezve.Egyszerűen tökéletes.
Aztán egy gyönyörű magas,vörös hajú,kék szemű nő jelent meg.Azonnal átölelt.Ő is olyan fiatalnak tűnt.
-Végre,hogy megérkeztetek,úgy aggódtam,hogy valami gond lesz.Ariana Owletter vagyok.
-Jó napot,én Amelia McWayer.
- Ha megkérhetlek tegezz,rendben?-náluk hagyomány a tegezés?-
-Oké.
-Breanna, légy szíves gyere le,Amelia megérkezett.Ne haragudj kérlek,nem szereti az idegeneket,de majd megbékél. Bree nem hallottad amit mondtam?-
Egy csöppnyi kislány szaladt le a lépcsőn.Nem is volt olyan csöppnyi.Tizenhárom éves lehet.Aranyszínű haja,aranyszínű szeme tökéletes volt.Bőre olyan mint a szüleié,tökéletes fehér.Ez a család tökéletes?Vagy mi a szösz?
-Heló!-vágta oda,majd vissza ment az emeletre.
-Szia-mondtam halkan.
-Ne haragudj-szinte könyörgött Ariana.-Hiányzik a nővére.Majd megnyugszik.Gyere megmutatom a szobádat!-egyből olyan jókedvre derült,mint ha csak most jöttünk volna a vidámparkból.
Felvezetett az emeltre.Egy piros falú szobába vezetett,fehér bútorokkal tele,egy hatalmas rózsaszín párnás ágy ált középen, és két ajtó volt balra.
-Az ott a fürdőszoba,a másik meg a gardrób.Nézz be a gardróbba-mondta izgatottan.
Teli s tele volt szebbnél szebb ruhákkal.
-Mind a tied!-mosolygott.Rajtuk még a fólia is,tehát újak.
-Köszönöm,nagyon szépen köszönöm-mosolyogtam vissza rá.Milyen kedves.
-A szobád mellett jobbra Anne szobája van,az mellett Bree-é.A tiédtől balra Damoné.Damon szobája mellett van egy nappali,ott van tévé,laptop.De vettünk neked is tévét.Laptopot,nemde ha szükséged van rá vehetünk.
-Köszönöm,köszönöm nem kell  külön venni.Elhoztam a sajátomat is
-Akkor jó,remélem jól érzed majd magad,és a szobád is tetszik.
-Igen,igen a szoba tökéletes.-külön szobát  rendeztek be nekem vadiúj cuccokkal,félévre?Elég furcsa,de kedves.De ki az az Damon?A fiúk?
-Ariana,Daman a fiad?-olyan nehezemre esett tegezni,fiatalnak tűnt,de még is nehéz volt.
-De buta vagyok,beszélek itt róla,de nem mondom meg,hogy ki.Igen a fiúnk.Este jön haza.-gondolkodott kicsit,majd hozzá tette-Dolga akadt.
-Rendben.
-És míg el nem felejtem említeni,itt most egy hónap iskola szünet van,mert átalakítják a sulit.
-Rendben.Látom az íróasztalon vannak a tankönyvek,köszönöm.
-Ó igen és néhány a tanuláshoz szükséges könyvet is beszereztettem Damennel.Egy iskolába jártok majd,csak ő idén végez az iskolával.
-Oké,köszönöm.-
Kilépett az ajtón,én pedig leültem az ágyra.Olyan szép ez a szoba.
Betettem a gardróbba a ruháimat,majd az íróasztal fiókokba a sulis cuccokat.Hát ez állati jó!Egy hónap szünet.
Bree-n járt az eszem.Miért nem kedvel?Hisz nem is ismer. Majd talán idővel...
Sötétedik.Nem is vagyok álmos,eleget aludtam a gépen.
-Vacsora -kiáltott fel egy éles hang ,valószínű Jasson-é.
Lefutottam a lépcsőn,majd majd nem elestem.A hatalmas asztalon egyetlen tányér árválkodott.
-Mi nem eszünk hat után magyarázta Ariana.Mielőtt Jasson elindult eléd akkor ettünk.
-Értem.
-Sült csirke,szereted?-kérdezte félve.-
-Igen,köszönöm.
-Jó étvágyat.
-Köszönöm-Ariana elment a konyhába,Jasson az emeletre.
Nagyon finom volt a csirke,más volt az íze mint amit enni szoktam.Jobb volt.
Végeztem és elvittem Ariana-nak az üres tányért. 
Aztán amikor indultam fel,kinyílt az ajtó,és valakit,aki még a csere-családomnál is tökéletesebb lépett be az ajtón.

3. Fejezet

                                           Utolsó két napom a For Seath gimiben


-Ezt is?-emelt fel Via egy piros, tollas  pánt nélküli  jellmezt.
-Jaj,hisz te is tudod,hogy az farsangra kellett.-vissza dobta a szekrényembe.
Rengeteg mindent csomagoltunk,közben nevetgéltünk és lepleztük szomorúságunkat,amiért félévig nem találkozunk. Nem volt kedvünk beszélni,szavak nélkül is megértettük egymást.
El sem tudom képzelni,mit fogok majd csinálni Via nélkül. Annyira feldob  akárhányszor szomorkodom.
Ő képtelen szomorkodni.
-Nem kell mindent ma elpakolnunk,hisz csütörtökön megyek,most pedig hétfő van.
-Nem baj,nem szeretném,ha itthon hagynál valamit.-mondta . Holnap megkapom az iratokat.
Holnapután vissza viszem, azután meg utazom. Még fel sem fogtam a dolgot. Egy idegen családhoz csatlakozom félévre.
Mi van ha nem fognak kedvelni? És ha én nem fogom őket?Egyáltalán haza jöhetek   ha úgy tartja kedvem?A papíron biztosan rajta lesz.
Az este további részében zenét hallgattunk,és élveztük az utolsó "csajos" esténket


                                          *****************************

Reggel amikor  felébredtem,Via már iskolatáskával az ölében ücsörgött a kanapénkon.
Rápillantottam az órára,és már futottam is vissza  szobámba felöltözni.Via hangos nevetésbe tört,az emeletről hallottam.
Mit is vegyek fel?Megláttam a báli ruhámat,amit a sulibálra készíttetettem.A csudába! A bál!
Hiszen nem leszek itt! Pár percbe telt míg felfogtam a dolgot.Aztán időm sem volt tovább siránkozni,amikor harmadszorra is felkiabált Via. Igaza van sietnem kell,mert elkésünk a suliból,gondoltam.
Az autóban be nem állt a szája Via-nak,egyfolytában azt mondogatta,hogy nem is olyan nagy tragédia,az ha kihagyom a bált. Végül is igaza van: csak átadom a Bál Királynője posztot a legnagyobb riválisomnak.
Nem akartam többé erre gondolni.
Amikor beléptünk az iskola ajtaján,mindenki figyelt.Nem tudom,vajon csodát vártak e,vagy csak azt,hogy megrútultam e az ütés miatt.Csalódottak voltak,vagyis az utóbbi feltételezésem a nyerő.
Megpillantottam a felénk igyekvő Erich-et és Sonia -at. Róluk teljesen meg is feledkeztem. Na meg a búcsúzkodásról,ami nem az erősségem.
-Sziasztok!-kiáltott  Erich a maga férfias hangján.
-Sziasztok-szóltam vissza,elcsuklott a hangom.
-Hogy vagy Am?Nem hallottunk felőled semmit.
-Köszönöm jól,egész jól.-hazudtam.A fejem jól van,de a lelkem darabokban.Mélyen a szemébe néztem Sonia-nak . Annyira fogtok hiányozni, sugalltam.
-Hé,skacok-fogtam bele. Lássuk a medvét!-Én holnap után....-de már közbe is szakítottak.
-No csak,Amelia. Azt hittem egy életre kiütöttelek.-vihorászott Jessica.Lehet,hogy csinosabb volt nálam,de nekem legalább a lelkem  ezerszer szebb volt.
-Hát rosszul gondoltad, na szia!-elrántottam Via-t és Sonia-t,remélve,hogy Erich követ minket.
Elmetünk az iskola másik végébe,de még ott is hallottam Jessica nevetését.
-A csudába,hogy nem tud leszállni rólunk.-mérgelődött Sonia.
-Figyeljetek,ott tartottam,amíg Miss Hárpia nem vágott a szavamba,hogy én holnapután elutazom innen félévre.
-Tudjuk-mondták egyszerre- Annyira fogsz hiányozni!-és megöleltek.Annyira jól esett ,hogy szeretnek.De el is szomorított. A szüleim miatt nem aggódtam,velük úgy se nagyon találkozom,és nem is foglalkoznak velem.De ők,ők akiket az igazi családomnak mondhatok.Ők nagyon fognak hiányozni.
Aztán Via hirtelen a táskájából előrántott valamit.Egy fényképező gép volt.
Elmesélte az ötletét,mi szerint megörökíti az utolsó két napom minden percét.
Így is volt.Még a vécébe is követett,de aztán elküldtem.
Ebéd közben ,arról beszélgettünk,hogy vajon hova fogok utazni holnapután.
Sonia Londonra tippelt,Erich Hoolywoodra, Via Párizsra.
Nekem fogalmam sem volt.Itt  New York-ban  úgy szerettem lakni. De most fél évig valahol máshol leszek.
-Hé,aztán nem ám lecserélsz bennünket!
-Ó Erich,miért is tenném?Nálatok jobb barátokat soha sem  szerzek.
-Ezt vegyük bóknak?Mert akkor köszi!-bólogattam. Elnevettük magunkat,bár egész nap nevettünk.Próbálták felejthetetlenné tenni számomra ezt a két napot.Kíváncsi  vagyok ,hogy vajon  holnap is ilyen nyüzsgők lesznek e. Mindenképp emlékezetes lesz számomra  a két nap.
Aztán odalépett hozzánk Miss Hautis.
-Sziasztok!
-Jó napot.
-Amelia,itt vannak  a papírok.Holnap reggelre kérem őket,és számítógépen még az nap estig átküldjük Washingtonba. A Washington állami Tacoma-ba fogsz menni.
-Köszönöm.
Elraktam a papírokat,és Tacoman  járt az eszem.
Gyalog négyesben mentünk haza,aztán megegyeztünk,hogy a környék legdrágább éttermében fogjuk eltölteni az estét.Utána,meg mind a hárman  ott alszanak  nálam. Végül is hasznomra válnak: a papírok miatt meg kell várnom éjjel  apát,és ha ott lesznek kétlem,hogy hagynak majd aludni,
így nem kell félnem,hogy elalszom.
Amikor hazaértem , elővettem a báli ruhámat. Rövid szoknya volt,ezért arra gondoltam,hogy felveszem a vacsorára,úgy is elegáns lesz a hely. A ruha pánt nélküli,felül lila,alatta a tüll fekete.
A hajamt kicsit kócosra fésültem,majd egy csattal az elől álló tincseket hátra fogtam.Illett a ruhához.
Majd egy magassarkú fekete szandált vettem fel.
Egy kis smink,parfüm és már készen is vagyok.
Amint leértem a nappaliba Via már  fényképezett is.
-A mindenit Amelia,csodásan festesz.-Via egy levendula színű,pántos térdig érő szoknyát viselt.
-Te is!
Indultunk ki,és megláttam Sonia-t és Erich-et.
Erich  öltönyt viselt,feketét.Alá egy rózsaszín beütéses ,fehér inget vett fel. Azt vagy össze mosták piros ruhával,ami megfogta,vagy egy kissé  ízlés ficamos divattervező készítette,mert az se rózsaszín,se fehér nem volt.Fekete haját,most nem zselézte fel.
Sonia  hasonló ruhát viselt mint én,csak az övé szürke,selyem volt. Szőke haját laza kontyba fogta, szemén fekete smink virított ami,kék szemét kiemelte.
-Hát,barátaim.Csodásan festünk.-nevettem.
-Ugye,hogy ugye.Ma este miénk a világ.-csengett Via hangja.
-Azám-szólt Sonia.
Elindultunk az autó felé.Angelo kinyitotta az ajtót nekünk, amit soha sem szokott.
Útközben arról fecsegett Via,hogy a hely ahova megyünk milyen fergeteges. Lehet táncolni,persze csak keringőt és társait.
Amikor beléptünk az étterembe,kellemes,lágy zene  szólt.
Amikor Erich szólt a recepciónál,hogy foglaltunk asztal,a recepciós egy aranyszínű asztalhoz vezetett bennünket.
Az étterem csodálatos volt;mindenhol tündökölt az arany szín.
Tizenhét éves voltam,de meseországban éreztem magam.A plafon egy része üvegből volt,meseszép volt.A csillagok csak úgy ragyogtak felettünk.A másik fele,felhő freskó felhőkkel volt tele.
Az étel finom volt,de a szépséges éttermet nem múlta felül.
Amikor haza értünk ,mindenki a táskájából előkapta a hétköznapi ruháját és átöltözött,miután csináltunk pár fényképet átöltöztünk.

                                               *************************

Reggel kis híján összevesztünk azon,hogy ki menjen először a fürdőszobába.Aztán rájöttem,hogy van még az enyémen kívül kettő.
Elosztoztunk.
Via az iskolát is lefényképezte,hogy ne hiányozzon.Akkor jutott eszembe, hogy mindig azt mondtuk a tegnapi és a mai napra,hogy "az utolsó két nap".De hogy az utolsó,hisz fél év és itt vagyok!
-Hiányozni fogtok.Ma  este el kell búcsúznunk.-hüppögtem haza felé menet az iskolából,a három kitartó barátomnak.Hihetetlenül gyorsan eltelt ez a két nap.Olyan jól mulattunk.Tegnap éjjel apuék aláírták a papírt,és jó szórakozást kívántak,majd apu a kezembe nyomott két bankkártyát. Már ezek a negyedikek.Azt hiszik,hogy pénzre  vágyom,pedig csak két szerető szülőre. De rájöttem azt az ő személyükbe soha sem kapom meg.

2. Fejezet

Eldöntöttem






Egy szép emlék a távolból,amikor Via-val megismerkedtem.Vörös,göndör hajával,és divatos,de még is hanyag öltözékével,nem sokan kedvelték.Kivéve engem.

Amikor belépett az osztályba mellém űlt.Mellém aki a suli egyik legmenőbb csaja.Először dűhített.Aztán amikor kezdtem megismerni,a dühöm elszállt,mint a tavaszi szellő. Örültem,hogy a barátomnak mondhatom.

Szerdán is mennyire örült az örömömnek,hogy cserediák lehetek.Ez az igaz barátság titka: örülni a másik örömének.

A telefon csörög és kilépve gondolataimból felkaptam.

-Tessék,itt Amelia.

-Szia Ameila,Miss Hautis vagyok.Hogy vagy?

-Jó reggelt! Köszönöm ,még a fejem fáj,de jobban.

-Örülök,holnap mindenképpen gyere iskolába a válasszal és odadom a papírokat,amiket a szüleidnek ki kell töltenie,ha elvállalod a dolgot.

-Rendben.

-Szervusz Amelia.

-Viszonthallásra.

Tényleg,még nem is beszéltem anyuékkal,nem mindha találkoztam is volna velük...

Jobb lesz ha felhívom aput,mert biztos,hogy ma sem maradok fent addig,míg haza nem érnek.

A mobilján hívtam,nem cseng ki.Megpróbálom az irodait,azt biztosan felveszi.Kicseng.

-Jó napot kívánok, ezt itt a Johns and Jonhs vállalat,mit óhajt?

-Jó napot! Az apámmal szeretnék beszélni, Amelia McWayer vagyok.

-Már is kapcsolom kisasszony.

-Köszönöm.

-Tessék Amleia?Mondtam már,hogy itt ne zavarj.

-Szia Apa!De a mobilod ki van kapcsolva,akkor elmondanád,hogy milyen telefonon hívjalak?

-Oké,oké.Mond amit szeretnél,gyorsan.-a gyorsant gondoltam,hogy hozzá teszi-

-Apa,Miss Hautis felajánlotta,hogy cserediák lehetnék fél évre.

-Oké,gondolom küldött papírt, tedd az asztalra ,ha haza érek kitöltöm anyáddal.

-Majd holnap küld,és kössz.

-Oké,nincs mit.Szia!

És már le is tette.Soha sincs ideje rám,ugyan úgy mint anyunak.Talán még örülnek is,hogy nem leszek itthol.

Ma milyen nap is van?Megkerestem a naptármat a fiókban. Szerdán voltam utoljára suliban,a fej fájásom miatt.És ma hétfő van. Ma sem mentem.Egyszerűen nincs kedvem Jessica önelégűlt képét nézegetni.

Holnap már muszály mennem.De még is miként kezeljem ezt a helyzetet?Egy csúnya lila folt ékteleníti a homlokomat.

Már is oda ültem a smink asztalamhoz,és elkezdtem alapozózni,púderezni,hogy ne látszódjon meg.

Tízper kitartott kenegetés ellenére is meglátszott.Na jó nem annyira,de meg.

Elindultam a telefon felé,hogy felhívjam Via-t.

-Szia!Mizu veled csajszi?

-Szia Via,nem jönnél át?Tudod,beszélgetni meg pakolni.

-Persze,hogy átmegyek.Busszal megyek tizenöt perc és ott vagyok.

-Ne!Elküldöm érted Angelot.

-Okés,köszi!

Letettem.Angelo nem nagyon szereti ha ugráltatom,csak apunak és anyunak nézi el,de még is csak ő a sofőrünk.Leszaladtam a lépcsőnkön,ki a garázshoz,és a személyzethez.

-Angelo?!

-Itt vagyok kisasszony.

-Ó,Angelo kérlek menj el Via-ért.A Napoleon körút mellett lakik 8/a.

-Igen kisasszony.

Angelo elindult az autó felé,én pedig felmentem a szobámba.Csütörtökön hajnalban utazom,cserediáknak.De még azt sem tudom,hogy hova megyek!Biztosan rajta lesza holnapi papíron.Kíváncsi vagyok.

Előkaptam a gardróbból a bőröndömet.

-Elég kicsi vagy-mondtam halkan.Via nem nagyon szeret vásárolni,de kénytelen lesz ma eljönni velem pár cuccot venni az utazásra.Kifogásnak mondható a bőrönd,ami hasznomra válik és nem csak "divatmániám"miatt veszem meg,mert Via úgy is a fejemhez vágja.

-Jó napot kívánok,ön rendelte a csodálatos bőröndbe pakoló képességgel megáldott lányt?-kérdezte Via vihogva.

-Hölgyem én egy bőrönd vevő,meg még pár szuper cucc vásárlására alkalmas lányt rendeltem.

-Ó,kisasszony divatmániája nem csökkent?Mit veszünk?Tudod,hogy nem sokára lesz a szülinapom?!

-Via!Három hónap múlva lesz a születésnapod!

-Igaz,de te úgy sem leszel itt.

-Ez is igaz.

-Tehát mész?

-Igen!

-Az nagyon jó,bár nagyon nagyon fogsz hiányozni!

-Te is.De most induljunk veszünk bőröndöt és pár cuccot,meg ha neked megtetszik valami,akkor szólj és megveszem.

-Köszi.Nem is olyan rossz a vásárlás,veled!

-Tudom,csak eddig nem akartad elhinni!

Lementünk az autóhoz,és a legközelebbi plázába mentünk.

Elég sokat időztünk a Tifanyban mivel Via nem tudta eldönteni,hogy egy ezüst és fehérarany bokalánc kell neki vagy pedig egy fehérarany-arany bokalánc.Végül is én választottam az ezüst és fehéraranyat.Jobban mutat hófehér bőrén.

Amikor az autóban ültünk félve megkérdezte:

-Amelia,tudom,hogy ott ahova mész rengeteg hozzád hasonló gazdag,szép tanuló lesz.

De....de ugye én maradok a legjobb barátnőd?Vagy nem? Mert én tökéletesen megértelek ha........-közbevágtam,nem bírtam hallgatni tovább-

-Via!Ha maga Paris Hilton kínálkozna,hogy legyek az öribarija,az sem érdekelne amíg téged a barátnőmnek mondhatlak!-megöleltük egymást.Én csak az igazat mondtam.Bár istenítettem Parist,akkor is Via mellett senki volt számomra.

-Szeretlek!

-Én is.

-Köszi a láncot.

-Nincs mit.

-És köszi azt is,hogy kiválasztottad.

-Figyu,élet-halál kérdése volt,mert ha nem választottam volna ki helyetted,valószínű ott haltunk volna éhen!

Elkezdtünk kacarászni,és az út további felében hatalmas volt a jó kedv.

1. Fejezet

1.Fejezet


Ajánlat



-Nos Miss Amelia,mi a válasza?-szólt egy érdes hang kirekesztve álomvilágomból.

-Mire is?-pirultam el.

-Már megint nem figyel órán,más órán is ezt csinálja?

-Miss Moinester,elnézést,én csak,csak....

Nem válaszolt,felszólított mást.Már megszoktam.Miért nem figyelek soha?!Dühös vagyok ezért magamra,de nem tudok az ellen tenni,hogy ne álmodozzak.Főleg,hogy most jön a sulibál.Tutira én leszek a bálkirálynő! Na,de ezt Jessica Caledo nem látja be,reménykedik.Végül is,nem árthat nekem.



Kicsengettek.Felkaptam a rózsaszín válltáskámat és,mentem a szekrényem felé.Kivettem az mp3- at,és és épp Jason Derulo szólt.Ez is jó.Indultam a parkba,de Via megállított.Via, vörös,hosszú,göndörhajú,kék szemű lány,a legjobb barátnőm.Elég felnőttes kinézete volt,de vékönyka hangja.
-Na mi volt irodalmon?-kérdezte vékony hangján,miután kikapta a fülemből az mp3-mat.

-Szokásos.



-Osztályfőnököddel volt órám.Van egy meglepetése számodra.Nagyon jó,irigy is vagyok ám miatta rád Am.

-Mi az?Mond el!!!Légyszi!!!

-Nem lehet,de tetszeni fog neked az tuti!

A nap további felében Via azt hajtogatta,hogy milyen jó nekem,csak azt nem tudtam,hogy miért.

Lehet,hogy valami biztos forrásból tudja,hogy én nyerek a bálon?



Nyertes...nyertes...nyertes...nyertes,ezt kopogta a cipőm.Leültünk a lépcsőre.A kép szokásos:

a suli menő pasijai fociznak a pályán.Jessica és követői rám bámulva rólam fecserésznek.Viához és hozzám csatlakozik még Eric és Sonia.



Becsengettek tesi volt.Utálom a tesit,nagyon béna vagyok sportokból,de nem is szeretem őket.

Kézizni kellett.Tökéletes arra,hogy letörje a franciázott körmeimet.Via passzol Engienek,ő Sonianak.Sonia Janenek ő pedig Jessicának.Aki jót nevet ,majd nekem dobja azt az átkozott labdát.

Az ápolóban kötöttem ki,kösz Jessica!



-Nincs komoly,bajod.Tessék kértem neked a konyháról jeget.Borogasd és otthol is!

-Köszönöm Mrs. Burke!-rányomtam azt a hideg izét a fejemre.Utálok mindent ami hideg és nedves és tessék!Kopogást hallok.Az osztályfőnököm az Miss Hautis.



-Amelia ,jól vagy?Direkt csinálta Jessica?

-Igen,és igen!-hú,most érzem,hogy mennyire nagyon fáj a fejem.

-Van egy jó hírem,amit holnap akartam bejelenteni,de azt hiszem jobb,ha holnap otthon maradsz!

-Igen,holnap valóban jobb lesz ha otthon töltöm a délelőttöt.

-Nos,a hírem az,hogy az iskolába jön egy cserediák,Anne. És az ő családja szívesen "kicserél" vele arra a pár hónapra.

Pontosan hat hónapról lenne szó,és egy nagyon erős iskoláról van szó Amelia.Nagy lehetőség.Jót tenne neked.Jövő hét csütörtökön mennél.Úgy,hogy nem sok időd van gondolkodni,holnap utánra kell a válasz..A pályázatot le kell adni,és mivel ide jön a diák neked több esélyed van mint a szomszédos iskoláknak.Ez az utolsó éved,és szerintem jó buli lenne.



Megszólalni sem tudtam.Egy részből azt érzem,hogy ez tök jó,lehetőség.

A másik oldalam meg betoji nyuszi,aki fél megismerkedni egy idegen családdal és végig görcsbe lenne a gyomra.

-Ez egy szuper ajánlat és köszönöm,hogy rám gondoltak Miss Hautis!Viszont gondolkodnék rajta,és persze a szüleimet is meg kell kérdeznem...

-Persze,megértem.Egy hét múlva kell a válasz.Jobbulást,szia.

-Köszönöm,viszlát!

Elment,én pedig hívattam a sofőrünket,és hazamentem.

Bevezetés

                                            Üdv Minden Kedves Olvasómnak!
 Először  is köszönöm,hogy ellátogattál ide.Másodszor,elég kezdetleges a blog,de próbálok,minél többet dolgozni rajta,de sajnos időhiányban szenvedek.
A fejlécen Nikki Reed látható,mert az én történetem főszereplőjét,pontosan így képzeltem el.
Annyit a történetről,hogy mivel az elején egy hétköznapi lány történetét olvassátok,később fordulóponthoz érkezik,és vámpír lesz.
Remélem elolvassátok,és tetszeni  fog.Amint tudok frissítek.
A történet címe: A cserediák.
Ha valami kérdésetek van,vagy csak szeretnétek írni nekem,itt az e-mail címem:  Lyly21@citromail.hu

                                                                   Jó olvasást a történetemhez!

                                                                               LyLy