29.Fejezet

Sziasztok!
Annyi idő után,itt a friss! :)
Remélem tetszik!
Nem akartam folytatni,de látva,hogy gyarapodott a követőim száma,neki láttam újból.Majd kiderül,hogy mennyire lelkesedtek,és ha úgy alakul rendszeresen frisselek! ;)
 Várom a véleményeket!
puszi
           Lyly



                                                                 Meglepetés

 


Sonia És Eric viszonylag gyorsan  hazaértek Mandyvel. Amikor megálltak az autóval,rögtön kirohantunk mind.
Magamhoz akartam szorítani a kislányomat.
Sonia tétován kiszállt,és kinyitotta a hátsó ajtót.Az autóból egy legalább tizenhat éves lány szállt ki. Kis híján felsikítottam,ahogy Damon is.
-Ez ......ez lehetetlen!-motyogtam.
-Anya!-kiáltotta Amanda,aki gyönyörű nővé érett. Oda rohant hozzám,és szorosan átölelt. Én-akár egy kő tömb;- csak álltam és hagytam,hogy öleljen.
-De ,mégis hogyan?-kérdezte Damon.Szerencsés,hisz én még meg sem tudtam szólalni a lányom láttán.
-nem tehetünk róla! Elaludt,és reggelre így találtunk rá.... Elhihetitek,hogy megijedtünk,mikor megláttuk.-magyarázkodott Eric.-Sajnáljuk.
-Szeretlek Anya!-ölelt még mindig Amanda.
-Én is!-mondtam,és átkaroltam.
Bementünk a házba,és Amanda elmesélte,hogy neki először fel sem tűnt a változás,csupán észrevette,hogy egyre komolyabb,és komolyabb. Jasson azt mondta,hogy remélhetőleg nem idősödik többet,mert az tragédiához vezethet.
 Mandy időközben elment aludni,mert kimerítette az út.
-Tehát minden simán ment?Nem semmi vagy kislány!-dicsért Eric.
-Simán.-mosolygott Damon.
Kivitattuk a harc menetét,majd Amandáról is beszélgettünk. Aggódom érte,annyira féltem mindentől.
Felsiettem a szobánkba és ledőltem az ágyra.  Órákig feküdtem ott,majd feljött Damon.
-Valami baj van kicsim?-kérdezte, majd mellém kuporodott,és átkarolta  a derekamat.
-Amanda. Annyira félek Damon! Nem szabadna kitennünk ennek a világnak!
 -De már nem tudunk mit tenni!Kész nő!-mosolygott szomorúan Damon.-Annyi mindent nem élt meg. Túlságosan lefoglalt bennünket a harc. Épp,hogy foglalkoztunk vele.-mohón bólogatni kezdtem.
 -Ezt már nem pótolhatjuk be,soha!
-Ami azt illeti,van egy megoldás,bár nem tudom,hogy helyes-e...-mormolta Damon.
-Mi az?-kérdeztem,válaszra várva.
-Miután feljöttél Jassonnel beszélgettünk,és véleményünk szerint,van ellenszer erre a gyors növekedésre. Úgy értem  vissza fiatalítja Mandyt. Van egy ige,amit egy boszorkány tud csak feléleszteni,és alkalmazni.-mondta és lehajtotta a fejét.
-Ismersz boszorkányt?-néztem mélyen a szemébe.
-Ismerek,de nem éppen kedves. Ha jól tudom már ő az egyetlen.-magyarázta Damon.
-Azonnal menjünk oda!-mondtam vontatottan Damonnek.
-De nem érted? Úgy is kér érte valamit,amiben nem lesz köszönet!Lehet,hogy ép az életedet!Nem akarom,hogy....-nem tudta folytatni.Látszott rajta a fájdalom.
-Tudod emberként volt egy nővérem,aki még én előttem lett vámpír.-kezdett bele.-Volt egy vőlegénye,akit nagyon szeretett,de halandó volt.  Az esküvőjük napján tört ki a háború,és a fiút  meglőtték. Haldoklott.-lehajtotta a fejét,és behunyta a szemeit.-A nővérem felkereste Dorinda-t,aki  a testvérem lelkéért cserébe,vissza adta a fiú életét.-nyelt egy nagyot. Megsimogattam az arcát,s ő megszorította a kezemet.-Nem karom,hogy Veled is hasonló történjen,érted?
-De a lányunk,Damon!-nyögtem. -Kérlek!-szinte leheltem a szavakat.Senki sem értheti meg egy anya fájdalmát.
Felálltam,és Damon felé nyújtottam a kezemet.
-Induljunk!-kértem.
Szerelmem bólintott,és elindult a garázshoz.Követtem. Elmagyaráztam Jassonnek az ötletet,aki rögtön felajánlotta,hogy elkísér minket.
Az út rettentő hosszúnak tűnt,végig egy sötét erdőn mentünk keresztül.
-Biztosak vagytok benne?-kérdezte Jasson.
-A lányunkért mindent!-mondtam.  
 Egy kicsiny házhoz értünk.
-Megérkeztünk!-közölte velünk Damon,majd kiszálltunk az autóból,és a ház irányába mentünk. Becsengettem. Lassacskán lépteket hallottam,és kinyílt az ajtó. Egy csoda szép,fiatal lány lépett ki rajta.
-Segíthetek?-s amikor Damonre nézett,gonosz vigyor űlt ki az arcára.
-No csak Damon....-nevetett.-Miben segíthetek?
Beinvitált bennünket,mire én elmeséltem neki mindent.
-Tehát vissza kellene forgatni az időt?-vonta fel a szemöldökét.
-Nekem Damon azt mondta,hogy csak Mandyt kell....-motyogtam,de a szavamba vágott.
-Azt nem lehet,vagy csak az egész dimenzió feletti időt,vagy semmit. Személyenkénti fiatalítás nincs! -nevetett.
Bólintottam. De akkor minden újból kezdődik! Újra kell harcolnunk Natalieval.
-Nem!-mondta  Dorinda.-Nem  Natalie-t nem lehet már vissza hozni,még az idő visszaforgatásával sem.-mosolygott. Érti a gondolataimat?
-Igen.-vágta rá határozottan.-Én vissza forgatom nektek az időt,de azért ha jól emlékszem Damon,megakartál ölni.Több kísérletet is tettél!Ugye nem hiszed,hogy bosszú nélkül hagylak?-nézett a szerelmemre.
-Ezért is van egy kikötésem.