14. Fejezet

                                                          



Amint meghallottam Via-t,kirohantam. Rájött?Az nem lehet.
-Mi történt Via?-kérdeztem.
-Amelia,el kell mennünk innen,ők nem emberek! Az előbb láttam,hogy Anne vért ivott,és a többiekkel arról beszéltek,hogy milyen finom az állatvér...-kétségbeesett volt. -Hozd a cuccod Am,elmegyünk.
-Nem lehet- mondtam nyugodtan.
-Miért? Dehogy nem,gyere ne félj!-aztán kapcsolt- Uram isten,hát ezért,ezért változtál meg úgy! Közéjük álltál,mi?
-Hagy magyarázzam meg!
-Nem érdekel a magyarázkodásod,majd kíváncsi leszek mit szólnak a szüleid mind ehhez  !-ordított- Többé már nem vagy a barátnőm!
-Tudod Am,hogy mit kell tennünk,ugye?-kérdezte Jasson .Persze,hogy tudtam ,ki kell törölniük a memóriájából,hogy vámpírok vagyunk.-
-Igen,tudom.-ahogy kimondtam Anne oda lépett és fejbe vágta Via-t.
-Ezt meg,hogy tehetted?-kérdeztem.
-Nem lesz semmi baja sem.-azzal Jasson elvitte a dolgozószobájába. Majd amikor kijött még eszméletlen volt.
-Kiviszem a reptérre,és arra fog emlékezni,hogy elbúcsúztatok ,és haza akart menni,mert hiányoztak neki a szülei és a barátai.-elszomorodtam. Megsimogattam a haját,és elbúcsúztam tőle.
-Hallom babád lesz-mosolygott Anne-örülsz,mi?
-Igen nagyon.-oda jött Ariana és gratulált.
Felmentem a szobámba. Lefeküdtem az új ágyamra amit Damon vett. Megsimogattam a hasamat.Olyan jó érzés,hogy bennem van  az a csöppnyi  baba. Belépett Damon.
-Sziasztok!-mondta vigyorogva.
-Szia!-oda feküdt mellém.  Felhajtotta a pólómat,és  megsimogatta a picit.
-Annyira foglak szeretni,mint a mamádat.-.megcsókoltam. 
-Jajj-nyögtem fel.Azt hiszem belém rúgott a baba
-Mi a baj?-kérdezte ijedten Damon.
-A baba.-nem bírtam mást mondani a fájdalomtól. Damon ordított Arianának.
- Mi a baj?
-A baba valamit csinál,ami fáj Amnek.-Ariana felhajtotta a pólómat,és felkiáltott. Damon a kezemet fogta és cirógatta.
-Jézusom,nézd!-mutatta Damonnek a hasamat. Ránéztem. Fel volt dudorodva,és kék,és lila foltokkal volt tele,az erek kidülledtek  a hasamon.
 Jasson befutott. Megnézte a hasamat.
-Vér kell az ereibe,még hozzá most!-lement Arianával.
-Nem lesz semmi baj Szerelmem,nyugalom.-fájdalmasan beszélt,legalább annyira fájt neki,mint nekem.
 Felordítottam. Nem tudtam elképzelni,hogy egy ilyen pici baba,aki még egy napos sincs,hogy tud ekkora fájdalmat okozni.
Jassonék felértek egy infúzióval,és benne emberi vérrel.
Jasson megszólalt:
-A gyermek gyorsan nő,legalább is gyorsabban mint egy ember.Ez itt olyan mintha legalább két hetes lenne. Na és mivel valószínű vámpír,Amelia rengeteg vért kell innod!-micsoda? Hisz egy napos a baba,és olyan mintha két hetes lenne? Az kizárt,ennyire gyorsan nem fejlődhet!
-Szeret Amelia!-mondta Jasson.
-Olvasol a gondolataiban?-kérdezte Damon.
-Igen. Szereti Ameliát,de szomjas. Idd meg ezt Am!-tartott egy egyliteres flakon  vért. Ahogy ittam,egyre csak elmúlt a fájdalom.
-Már nem fáj-mondtam.
-Remek.-Jasson elégedetten mosolygott rám.
Kimentek,csak Damon maradt velem.   Lefeküdt mellém,és átölelt.
-Nem fáj már?-kérdezte aggódva.
-Nem.Inkább egész kellemes,szerintem alszik.
-Értem.
-Nem szereted őt?
-Amelia,féltelek.Ezt meg kell értened. Na és persze magamra is dühös vagyok. -határozott arcot vágott.
-Nem fog bántani engem. Jasson azt mondta szeret.
-Majd,ha szépen,rendben megszületik,akkor elhiszem,oké? És különben is nem gondolod,hogy túl fiatalok vagyunk?
-Még,hogy te fiatal?
-Na jó,én nem,de te. Am tizennyolc vagy.
-Figyelj,én szeretem Őt!  Ő az enyém és a tiéd. Nem fog bántani szépen rendben megszülöm,és boldogan élünk.Oké?
-Oké. Na és mi lesz a neve?
-Hát ezen még nem gondolkodtam. Bár mindig Amandának  neveztem volna ,ha lány.
-Ez tényleg szép név.Tetszik.
-Ha fiú Oliver?
-Ez egy régi,kedves barátom neve volt,úgy,hogy már is tetszik. Na,de két keresztnév kell.Mi lenne ha Stephenie lenne?
-Jó,nagyon jó. Ha fiú akkor pedig Damon,és nincs vita!
-Rendben,veled nem érdemes vitázni.
-Imádlak!
-Én is téged. Szerintem kislány lesz.
-Szerintem is,de majd meglátjuk.
Aztán a rosszullét újra kezdődött,de most sokkal,de sokkal rosszabb volt.
Jasson infúzióra kötött,de még így is voltak rosszulléteim,sőt egyre gyakrabban.
Aztán újra látomásom lett. Egy szőke hajú kislányt láttam rajta aki labdázik,aztán egy vörös hajú nő,akit az előzőben is láttam,el akarja rabolni őt......

13. Fejezet

                                                   Nem várt vendégek





Magamhoz kaptam a takarót,ahogy Damon is.
-Amelia? Te vagy az?
-Aha,én vagyok.-körém fogtam a takarót,és elindultam felé.Megöleltem.
-Nagyon megváltoztál csajszi!
-Egy jó fodrász,és kozmetikus mire képes,nem de?-kérdeztem.Via mindjárt kiszúrta új külsőmet.
-Heló! -köszönt Damonnek.-Via vagyok.
-Szia,én Damon.
-Akkor ti most együtt vagytok?Bepasiztál mi,és nem meséltél róla?
-Igen,ő  a barátom.-ránéztem Damonre. Kicsit mérgesnek tűnt,amiért Via megszakított bennünket az elfoglaltságunkkal.
-Izé,lemegyek Anne-hez,addig öltözzetek fel.
-Oké,köszi!-vigyorogtam rá,ő pedig kacsintott.
Gyorsan visszaugrottam a széttört ágyra. Damon magára húzott. Elkezdett csókolgatni.
-Damon,mennünk kell.
-Aha,tudom.
Kilépett a takaró alól. A teste tökéletes volt.
-Na ezeket sem kell többé hordanom!-emelte fel szétszaggatott  ingét,és nadrágját.
-Sajnálom-nevettem.-Én sem tudom majd hordani az enyémeket.
-Sajnálom.-nevette.
Felkaptam egy farmert,és fehér pólót. Damon egy inget,és egy farmert.
-Istennő vagy!-mondta komolyan.
-Isten vagy!-mondtam.
Elnevettük magunkat,bár komolyan gondoltuk.
Via lent ült Anne-vel és Breevel.
-Na csak,hogy leértetek!-nevetett Bree.
-Na és mi szél hozott erre Via?-kérdeztem.
-Hát tudod szivi,a múltkori telefonodtól kicsit beparáztam. Gondoltam hát ha hiányzom is,és megleplek.
-Értem,hiányoztál nagyon nagyon nagyon.
-Te is nekem.Tehát ő a pasid.
-Igen.
-És Damon,Anne,és Bree tesók.
-Aha.
-A fenébe-kiáltott Damon- el kell tűnnötök ,Bree vezesd őket a pincébe.
Via látszólag nem értett semmit,de én igen.
Kinéztem az ablakon,és egy fekete szárnyú nőt láttam,na és esett az eső amit nem vettünk észre.Megragadtam Via kezét,és Bree után húztam. Bree kezébe nyomtam Viáét és oda szaladtam Damonhez.
-Amelia,menj le nincs tapasztalatod harc terén.
-Nem azért  változtam át vámpírrá,hogy öltetett kézzel nézzem ahogy harcoltok.
-Inkább nyugtasd meg Viát,mert kiborult
-Jól van,de vigyázz nagyon magadra kérlek!-megcsókolt.
Leszaladtam a pincébe. Bree felszaladt.
-Via,egy kicsit itt kell maradnunk,mert izé, Damon unokatestvére Daniel bajba keverte őket,és pár kemény fickó jön. De Jasson és Damon elintézik.
-Aha ,értem.És addig itt lenn kuksolunk ?
-Aha,amíg nem szólnak,hogy vége a balhénak.- jó sztorinak tűnt. Via elhitte.
Remélem Damonnek nem esik semmi baja. Valaki ordított. Damon. Uram isten,fel kell mennem.
-Via,várj itt,oké?Egy perc és jövök!
-Oké,rendben.
Felszaladtam. Damon,Ariana,Jasson és Bree a kanapén ültek.
-Mi történt? Úgy néztek mintha kísértetet láttatok volna!
-Nem került sor harcra,de már tudjuk mi akar Natalie.
-Na és mit?
-Egy bizonyos gyermeket emlegetett. -csodálkozva néztem.
-Milyen gyermeket?
-A tiédet Amelia!
-De ez nevetséges. Én nem is vagyok terhes! Különben is a vámpíroknak nem lehet gyerekük.
- Még van embervér az ereidben,nem sok, de van.És Damon azt mondta,hogy nem védekeztetek....-kínos volt Jassonnek a nemiéletünkről beszélnie,de nekem még kínosabb volt.Még,hogy én terhes?!
-Na és?
-El kell végeznem pár tesztet,hogy megtudjuk terhes vagy e. -Uram isten! Most eszméltem rá,hogy miről beszél!-Tudod a nő,Natalie azt mondta,hogy ma fogant egy gyermek,aki hasznára lehet a közeljövőben ,ereje miatt.-Komolyan mondom,megmozdult bennem valami.
-Damon,te mit szólsz?
-Mit szólok?Azt,hogy egy felelőtlen barom vagyok! 
-Nem örülsz?-elszomorodtam.
-Amelia,ha pár nap múlva kimegy az ereidből az embervér,akkor nem csak a gyerek fog meghalni,ha nem te is! Mivel ki nem fogjuk tudni szedni,ezért benned hal meg és.....érted már????
-Damon,fiam nyugalom! Még semmi sem biztos.Am,gyere kérlek,megvizsgállak.
Jasson dolgozó szobája felé mentünk.
-De hiszen,ha még egy napos sincs,hogyan deríted ki,hogy terhes vagyok?
-Van egy módszerem. Tudod az emberi szem,az ultrahangon nem látja meg az egy napos magzatot,de egy vámpírszem sokkal,de sokkal élesebb.
-Már értem.Damon,miért ilyen ellenszenves a babával kapcsolatban?
-Azért,mert félt Téged! De nekem van egy ötletem,ha beigazolódik,hogy terhes vagy.
-Mond el létszíves !
-Elmondom-miközben rákente a ragacsos izét a hasamra,és elkezdte,közben Damon a sarokból figyelt-nos jó,hogy te is itt vagy,az az elméletem,hogy ha kiderül,hogy terhes vagy,akkor infúzión keresztül rengeteg vért adunk az ereidbe,és ettől egy kicsit olyan lesz mintha élnél. Érted?-Damon örült az elméletnek,és talán már megnyugodott a babával kapcsolatban,ha lesz persze.
-Igen,ez jó elmélet.-ahogy kimondtam,Jasson rám és Damonre nézett felváltva.
-Gratulálok Nektek! Kisbabátok lesz.
-Ez nagyon jó!-mondtam Damon oda jött lassan és megcsókolt,most,hogy tudta,hogy nem halok bele és van esély örült a babának. Az én babámnak.Olyan furcsa érzés. Örülök! Végül is felnőtt vagyok.
Végre lesz egy szerető családom.
Ariana,Bree,Anne,Jasson,Damon és a pici babánk,és természetesen Via,Sonia és Erich.
Aztán hirtelen ordibálást hallottam a nappaliból, miközben pocakomat simogattam.
Via hangja volt és amit mondott megrázott: -Ti nem vagytok emberek!

12.Fejezet

                                                              Minden csodálatos




-Mi történ velem?
-Szomjas voltál,és eluralkodott rajtad,de semmi baj.
-Én,én annyira sajnálom Damon!
-Nem tehetsz róla,az ösztön hajt.
Az ösztön. Mint az állatoknál. Jézusom. Aztán belépett az ajtón valaki,valaki akinek kék szemei,szőke haja van,és fehér bőre. Anne.
-Szevasztok!-mondta nekem és Damonnek.
-Anne!-Damon odament és átölelte.
-Üdv a családban,Amelia,ugye?
-Igen.
-Bree kitett magáért. Jól festesz. Na és mikor balhézunk az angyalkákkal?
-Ezt még nem tudjuk-mondta Damon halkan. Aztán egy kép jelent meg a fejemben,nem tudtam hova tenni. Egy sötét vörös,majd nem fekete hajú,fekete szárnyú valami közeledik felénk,és esik az eső.
-Amelia!-kiáltott Damon-Amelia! Jól  vagy?
-Ez meg mi volt?-kérdeztem.
-Miről beszélsz-kérdezték Annevel.
-Egy fekete,nem inkább sötét vörös hajú,fekete szárny akármi,és és esik az eső.
-Mi?
-Ezt,azt hiszem ezt láttam az elöbb.
-Amelia-nevetett Anne-te a jövőt látod!
-Az meg,hogy lehet?
-Ez a képességed-kuncogott Damon,boldognak tűntek.Damon lefutott és közölte a jó hírt a többieknek,és persze azt is,hogy akkor jön el az angyal amikor  esik az eső. Na és valami Natalie-ról beszéltek.
De számomra nem volt vicces,és jó hír,hogy láttam a jövőt. Kimerültem,és lerogytam az ágyra ájultan.
Amikor magamhoz tértem,Damon karjaiban találtam magam. Nem tudtam mit mondjak.
Hajamat cirógatta . 
-Hogy érzed magad?
-Energikusan,de még ig kimerülten.
-Értem, a látomásod  kimerített. Na,és van kedved vadászni?
-Én,én nem tudom,hogy kell.
-Ezért vagyok én itt.-mondta.
Megfogta a kezemet és lementünk az udvarra.
-Először is mi gyorsabban futunk mint az emberek. Nézd.-aztán egyik helyről a másikra futott. Alig láttam. Aztán  mutatta,hogy most én jövök. Elkezdtem futni,és körülöttem minden összemosódott .Ez nagyon jó.
Aztán hirtelen valami előttem termett,és a karjaiba kapott.Damon. Megcsókoltam.
-Most viszont gyere,keresünk ennivalót.
-És mi szerepel az étlapon?
-Most először jávorszarvas. Esetleg utána puma. Na és a mókus se rossz.
-Hm...  Ezek ám a  finomságok.
Aztán elindultunk az illat felé.Egy csorda jávorszarvas volt ott. Azonnal oda lopóztam egyhez,és rávetettem magam.Szemfogaim ki emelkedtek. Finom meleg vére volt.
Láttam,ahogy Damon is ráveti magát a legnagyobbra.
Végeztem.Letöröltem a számat és elindultam Damon felé. Csókolni akrtam,érezni ahogy a teste az enyémen van.A vágy elöntött.
Karjaiba kapott. Elkezdett futni velem a ház felé,közben megcsókoltam. Ahogy futott az emeletre velem,Bree elnevette magát. A szobámba mentünk.Ledöntött az ágyra. Én letéptem a pólóját. Ő is az enyémet. Aztán lassan az összes ruha lekerült.
-Biztos vagy benne?-kérdezte.
-Még szép,akarlak Damon.Akarlak.

                                                        ****************************

 Az egész éjszaka tökéletes volt. Aztán amikor aludni akartam,észrevettem,hogy nem tudok. Damonön  feküdtem.
-Damon,miért nem vagyok álmos?
-Mi nem alszunk. Soha.
-Értem,pedig szerettem.
-Gyönyörű vagy. Mindennél gyönyörűbb.-végig simította a hajamat.
-Nem igaz.
-Ne vitatkozz.- és átfordult,én kerültem alá. És az egész este előről kezdődött.
Később észrevettük,hogy kell egy új ágy,na meg fal.....
Aztán valaki belépett.
-Hoppá ,megzavartam valamit?-Via volt.

11. Fejezet

                                                           Átváltozásom



-Annyira nem tudok semmit erről az egész vámpírosdiról-panaszkodtam fent a lakásban Breenek.-Fájni fog egyáltalán?
-Igen-bőkezűen ennyit mondott.
-Na és mikor harapsz meg?
-Mikor szeretnéd?
-Előbb felhívom Via-t.
-Tehát most. Remek.Akkor felkészülök,szét harapok egypár párnát.
-Csak  viccelsz,ugye?
-Igen.-nem szóltam, elindultam a táskám felé.
-Szia Via! Gondoltam felhívlak,mi van veled?
-Szia! Semmi,jól összebarátkoztam Annevel és most elmegy,te nem jössz haza?
-Nem.-elcsuklott a hangom.
-Remek. Pedig hiányzol.
-Te is nekem és nagyon nagyon szeretlek,érted? Ezt nagyon jól jegyezd meg,bárhol is vagyok,bármit is teszek,és bárki is leszek.
-Jól van csajszi.Én is szeretlek. Figyuzz,most lépnem kell anyám hazajött. Majd még dumálunk,okés? Cuppollak.
-Rendben,szia!
 Elindultam Bree felé.
-Figyelj,levegyem a pólómat?Vagy valami?
-Amíg te dumcsiztál a kis barátnőddel,én hoztam neked vért. Mert az bizony kelleni fog. Miközben átváltozol gondolj arra,hogy szót fogatsz nekem,majd ha felébredsz,oké?
-Aha,majd biztos,hogy a magad hasznára fordíthass !
-Te lökött,ha átváltoztál vissza kell mennünk Jassonhez ,hogy megneveljen.Na és megmutassa az életmódot,megtanítson vadászni.De ha nem fogatsz szót nekem,hogy szállj be a kocsiba és vezess bla bla bla,akkor  nem jutunk haza.
-Értem oké,oké.
-Vedd le a pólódat.
Leültünk a kanapéra. Közelebb hajolt,én megremegtem.
-Nem kell parázni kiscsaj.-bólintottam. Féltem. Majd valami tébolyítót éreztem. Őrültség,de égtem. Mintha tűzbe dobtak volna. Testem megvonaglott. Majd amit utoljára láttam,az volt,hogy Damon betör a szobába.
                                                  

                                                               ****************


Magamnál vagyok,remek-gondoltam. Most már csak ki kell nyitnom a szemem. Gyerünk Am,nyisd ki!-utasítottam magam.
 Minden olyan éles,fényes,kontúros. Körül néztem. Damon,és Jasson ültek  körülöttem.
-Amelia!-Damon örömteli hanggal  kiáltott.-Amelia!Csak ,hogy újra köztünk vagy!
-A to...-nem tudtam beszélni,annyira égett a torkom.-A torko..m ég!-motyogtam.
-A vér,Ariana  hozd be a vért ,gyorsan!-odított Damon.
Egy piros akármit adott a kezembe Ariana. Rögtön,ösztönből a számhoz emeltem. Örömködve szagoltam bele,majd lehúztam.Már nem égett a szám.
-Damon!-mondtam.Megölelt.-Annyira szeretlek.
-Miért tetted ezt?Miért egyeztél bele? -kérdezte fájdalommal teli hanggal .
-Segíteni akarok nektek!
-De ne így akarj! Nem kellett volna az életedet adnod. Ezt mindenáron el szerettem volna kerülni! Tudod mennyire fáj ez nekem?
-Nem akartam fájdalmat okozni neked!-most vettem észre,hogy hangom csilingelt,más lett.
Bree befutott az ajtón.
-Szeretnék vele négyszemközt beszélni-mondtam Damonnek,Bree felé bökve.
-Rendben.-kimentek Jassonnel.
-Bree,köszönöm.
-Ne köszönd. Inkább nézz bele a tükörbe,amit hoztam!-rám parancsolt. Belenéztem. Ez nem is én vagyok! Sokkal szebb nálam ez a nő! Az én hajam barna,ez pedig aranyszőke,laza loknikba lóg lefelé,és a szemem, vörös!
-Ez...ez gyönyörű!
-Remek munkát végeztem.-dícsérte magát.
-Az  egyszer biztos!Elmondod mi történ amikor Damon berohant?
-Ordított velem,és kidobott a tizenötödikről,majd téged a karjaiba kapott,és haza hozott.
-Sajnálom-mondtam a csengő hangomon.
-Ugyan! Csak a kezem és a lábam tört el. Ja és a nyakam. Két napba telt míg rendbe jöttem.
A járókelők azt hitték meghaltam,és hát kellett egy halotti bizonyítvány. Ennyi.
-Vicces.
-Az! Nem is vagy olyan szörnyű,tudod?
-Te utáltál...
-Ja.
Aztán belépett Damon.
-Magunkra hagynál Bree?-tört rá Damon.
 -Aha.
Amint kilépett Bree,Damon a karjaiba kapott.
-Annyira,annyira féltem,hogy valami bajod lesz! Mond, hogy csinálod?
-Mit?-kérdeztem zavarodottan.
-Hát ,hogy hogy nem kívánod a vért?
-Miért kellene?
-Olyan vagy mint Bree,biztosan azért,mert ő változtatott át,ő sem kívánta annyira.Önuralomnak hívják,tudod?-nevette el magát.
Lassan ledöntött az ágyra.
-Ebben a négy napban amíg kínlódtál,majd nem én is belehaltam,annyira féltem. Breere nagyon dühös vagyok. Nem értem,hogy tehette ezt veled.
-Ne őt okold,ő csak felajánlotta,én döntöttem így.
Nem szólt.Megcsókolt. Olyan hevesen és szerelmesen,ahogy még soha. Aztán éreztem,hogy a fogaim megfájdulnak,és Damon felé kaptam a fejem,de ő eltaszított magától.
-Amelia,Amelia nyugi! -kiabállta.-Bree,Jasson,Ariana valaki hozzon már  vért!
-Itt van!-futott fel Ariana.
Damon a számba tömte. Ahogy a meleg vér csordogált le a torkomon,lenyugodtam.Olyan kellemes érzés volt. Jobb volt mindennél. Kivertem a fejemből mindent,csak arra összpontosítottam. A vérre.

10. Fejezet

Ledermedten álltam és vártam Bree-t ,hogy mondjon valamit.
-Amelia, Damon nagyon rosszul van!
-Damon?-sírva fakadtam -Azonnal vissza kell mennünk!
-Itt biztonságosabb.
-Kit érdekel?Menjünk,én megyek. Jössz?
-Aha.
Elindultunk a cuccunkkal. Még szerencse,hogy nem pakoltunk ki.Istenem,talán nem olyan nagy a baj.Tévedtem,biztosan nagy a baj,mivel Bree meredt szemmel csak előre bámult.
-Bree, mi történt?-hangom megremegett.
-Arkangyal.-csupán ennyit  mondott,ezt is nagyon félénken,Szinte suttogta. Arkangyal? Vagyis sötét angyal?
-Bree kérlek mond el mi történt. Annyira félek,hogy Damonnek komoly sérülései vannak.
-Annyit tudok,hogy Damon és Daniel verekedtek,majd megjelent egy arkangyal és Damont megszúrta egy karóval.Jasson szerint Daniel keresztbe tett az angyalkáknak és őt akarják,de félre csúszott a karó,és Damonbe vágta.Vagy is Damon lehet,hogy meghal.Daniel megmenekül az angyala elől.-olyan szórakozottan mondta,de amint befejezte,megint ijedt volt. Nem Damon nem hallhat meg ,az nem lehet.
-Tehát léteznek arkangyalok is.Oké.Rendben. Még valamik esetleg?-nem szólt.Nem tetszett neki,hogy eltréfáltam a dolgot,nekem sem tetszett.
-Halhatatlanok,azok is léteznek.Sima emberek csupán örökké élnek.-nagyon jó,felírtam a listára.
Damon tarts ki,beletapostam a gázba. Nem elég,hogy egy  "tinédzser" vámpír üldöz,akkor még itt vannak az angyalok is.
-De ha arkangyalok léteznek,akkor léteznek sima angyalok is,és ha sima angyalok léteznek,akkor bizony Istennek is kell lennie.
-Hagyjuk bonyolult.-mondta fáradtan Bree.
-Szerintem is.
 Még gyorsabban hajtottam. Úgy látszik a mesevilág nem is mesevilág többé.
Gyorsan felhajtottam a házhoz. Kiugrottunk az autóból és rohantunk befelé.
-Damon!-kiabáltam. Bree a nappali felé rohant,követtem.
A látvány megrázott:Damon  bekötött felsőtesttel , sápadtan, ordítva feküdt a kanapén.Ariana valami növényből készített borogatást tett a homlokára. Jassan,ott ült mellette.
-Damon!-oda mentem hozzá.Megfogta a kezemet.Olyan gyenge,erőtlen volt.
-Amelia!-nyögte-Szer...szeretlek.Ne felejtsd el,kérlek.
-Nem fogom-most már sírtam. Gyenge csókot adtam a szájára.-Én is szeretlek,és te se felejtsd el!
-Rend..ben-alig tudott megszólalni. Teste párszor megvonaglott. Fájdalmas volt így látni Őt.
-Rendbe jössz!-mondtam.-Értem,értem megfogsz gyógyulni. -
Ariana is sírt,bár könny nem tudott kijönni a szeméből,de hüppögött. Bree megsimogatta Damon vállát  majd leült  távolabb egy székre.Jasson intett,hogy kövessem.
Elmentünk a konyhába.
-Amelia,el kell menned.Túl veszélyes lett itt neked.Sajnos nem gondoltuk át a helyzetet.Hiba volt ide fogadni téged,ne érts félre,a biztonságodról beszélek.Daniel,egy ideig nem fog zargatni,de az arkangyal azt hiszi,hogy mi Daniel cinkosai vagyunk. Elfognak jönni ide,és végezni akarnak velünk,de harcba szállunk velük.Anne beteget színlel,és eljön haza. Szólunk egy pár barátnak is a közelben,akik remélhetőleg segítenek,de neked ez túl veszélyes. Daniel ránk hozta  a bajt,ez volt a célja,hogy ránk kenje.Most azt hiszik,hogy mi is benne voltunk az emberölésben,és a többi gaztettben amit ő vitt véghez.
Bree hallgatózott,de jelzett,hogy ne szóljak és majd menjek fel a szobájába.
-Értem Jasson,most felmegyek gondolkodni,de hamarosan lejövök,de mi van Damonnel,ugye rendbe jön?
-A borogatástól,és mivel időben kivettem a karót,rendbe.Bár pár napig beletelik míg rendbe jön.Gyorsabban gyógyulunk,de elég súlyos. Három vagy négy nap és kutya baja sem lesz,viszont addig elég nagy fájdalmai lesznek.-Arca elkomorult.  Elindultam felfelé.
Benéztem Bree szobájába,de nem ott volt.Beléptem az én szobámba,ott várt az ágyamon ülve .
 Leültem mellé.
-Tudom,hogy nem szeretnél elmenni innen.És azt is tudom,hogy segíteni szeretnél.
-Eltaláltad.
-Van egy ötletem,amit ők hárman nem díjaznának,de itt is maradhatnál,és segíteni  is  tudnál.
-Mi az?-olyan kíváncsi voltam.
-Vámpírrá változtatlak.Szükségünk van a segítségre,meg is halhatunk a csatában,sőt ez a valószínű.Az arkangyalok túl erőben lesznek  .-elképedtem.
Megváljak az életemtől?Végül is a szüleim nem nagyon szeretnek,nem hiányzom nekik. A barátaimmal tudnám tartani a kapcsolatot.  Nem hagyhatom meghalni azokat a lényeket,akik szeretnek és támogatnak.
-Rendben! De hol és mikor?
-Ma elindulunk a lakásba,azt mondjuk pár napig ott leszünk,majd haza repülsz. Három nap elég,hogy átváltozz. Hozd a cuccodat.
Lementünk a bőröndökkel ,nehéz lesz elhitetni velük,hogy ilyen könnyen megfutamodom.
-Rávettem Ameliát,hogy elmenjünk  a lakásba,és pár napot ott töltsünk biztonságban. Majd haza utazik.-furcsán néztek,nem haragudtak,hisz ezt akarták,hogy biztonságban legyek,de furcsa volt nekik a helyzet.
-Köszönöm,hogy itt  lehettem,és nagyon fogtok hiányozni-sírtam,áll könnyek voltak,Ariana átölelt. Majd Jasson. és tudtam,hogy a következő perc  lesz a legnehezebb.
-Damon,én,én sajnálom,de el kell mennem. Szeretlek,és mindig is szeretni foglak.Talán egyszer majd újra találkozunk.-annyira szomorú volt.De tudta,hogy ez a legjobb megoldás. Bree is átölelt mindenkit.
-Szeretlek Amelia. Vigyázz magadra.-ennyit mondott.Fájt neki,hogy elmegyek,arra számított,hogy harcolok azért,hogy maradhassak. Nem gondolt arra,hogy így cserben hagyom. De tévedett.Megfogom menteni,segítek nekik harcolni.És örökkön örökké együtt leszünk.

9. Fejezet

                                                                   Szökés



Olyan kínos volt,hogy elvileg egy tizenkét éves kislánnyal beszéltem, gyakorlatilag meg egy kilencvenhárom éves vámpírral.
-Nem jó pofizni jöttem-szögezte le-miért teszed tönkre a fivéremet? Miért akarod őt magadnak a halálod után is te nyomorult?!
-Nem akarom magamnak a halálom után,azt szeretném,hogy az   után is éljen.
-Akkor meg miért akarja megöletni magát majd?
-Próbáltam lebeszélni.-épp,hogy kimondtam,berontott Damon.
-Amelia,azonnal pakolj!Mennünk kell.
-Még is miért?
-Kezdj el pakolni és elmondom.
-Oké.-oda rohantam a gardróbhoz,és elkezdtem a ruháimat pakolni.
-Az a helyzet,hogy akiről beszéltem,hogy ott hagyott meghalni a boltba,emlékszel?
-Aha.
-Na ő miután megtudta,hogy én is vámpír vagyok,próbál keresztbe tenni nekem.Valahogyan megtudta,hogy vagy te nekem,és hát fájdalmat akar okozni  .Vagyis,ha bebizonyosodik arról,hogy nem szóbeszéd ,hogy vagy nekem,akkor majd megpróbál téged megölni.Ezért kell elutaznod.Izéé,Breeről sem tud,majd ő elkísér  Port Angelesbe. Ott van egy lakásunk,eltudtok bújni
-Remek-harsogta Bree-akkor én elhúztam pakolni.Én leszek a bébicsősz .
-Amelia tudsz vezetni-kérdezte Jasson,észre sem vettem,hogy belépett.-Hát végül is jártam tanfolyamra ,de élesben úgy kétszer vezettem.
-Rendben ,Bree majd utasít,hogy merre menj.Amint tudunk meglátogatunk,és maximum egy hétig kell ott maradnotok.A biztonság kedvéért,ne telefonáljatok,hát ha lenyomozza.Majd mi jelentkezünk.
-Oké.-sikerült majd nem minden szükséges dolgot elpakolnom.
Elindultunk a kijárati ajtó felé,majd Bree egy szürke Volvo felé bökött.
-Ez nem olyan feltűnő mint a ferrari. Megteszi.
Gyorsan Ariana és Jasson megöleltek. Damon egy gyors,de annál hevesebb csókot adott.
Beszálltam,mellém Bree bepattant.
-A csomagokat betettem,indulhatunk.-integettünk,majd ráléptem a gázra.
-Bree nem értek valamit.-grimaszolt.
-Ne kímélj.-fél szemmel az utat figyeltem,de néha néha rápillantottam gyönyörűen feltűnő arcára.
-Damon megtudja állítani az időt,akkor miért nem teszi?
-Ez csak irónia. Nem az időt tudja megállítani,ha nem az embereket. "Lefagyasztja" őket. Megállnak.Általában  harminc másodpercig tart. De eléggé kimeríti,nagyon kell koncentrálnia,mert az agya fagyasztja le őket,érted?És ahhoz bizony koncentrálnia kell.
-Ért...-kegyetlenül a szavamba vágott.
-Amelia taposs  a gázra!-ordította. Nem kérdeztem,csak teljesítettem parancsát.Egy másodpercre  hátra néztem,és egy aranyhajú ,elegánsan öltözött ,kissé borostás fiú futott természetfeletti gyorsasággal utánunk.
-Itt a telefonod?-Bree szavai. ijedtek voltak.
-A ruháim közé tettem be.
-Francba.Á,megvan maradj csendben,jó?
-Oké.-nem tudtam mire készül. Két keze homlokára feszűlt,szemét lehunyta. Összpontosított.
-Damon,Damon ha hallasz nagyon nagy veszélyben vagyunk,  Daniel követ minket,és ahogy nézem mindjárt utolér -utolsó szavai figyelmeztetés volt,hogy gyorsabban menjek.Még erősebben nyomtam a gázt.
-Oké-Bree hangja egy kicsit megkönnyebbült  volt.
-Hamarosan itt lesznek-mosolyogta.
-Ezt,hogyan.....csináltad?-rám nevetett,bár feszült volt.
-Siess,ha nem akarsz vámpírkaja lenni.A kérdésedre a válasz: telepatikusan. Elég nehéz,de szűkség szerint muszáj használnunk. De ehhez is nagyon kell koncentrálni.
-Értem.
-Fordulj le!-kiáltott.
-Oké.-úgy tűnt  újdonsült puli kutyánk tovább futott.Aztán vissza tért arra amerre mi mentünk,de valami rettentő gyorsasággal neki ugrott.Olyan gyors volt,hogy összemosódott.
-Damon.-vigyorgott Bree.
-Micsoda?Az ott Damon?Még baja esik!-ordítottam
-Ne parázz már,Jasson és Ariana is ott lesz mindjárt,de Damon a leggyorsabb azért ő van ott.
 Taposs már a gázba!-utasított.Gyorsítottam. Mi fog történni Damonnel?Ugye nem esik baja?
Nyugalom,nyugalom Am!
-Menj a főútra!
-Oké.
Legalább két órát mentünk.Bree élvezte,hogy utasítgathatott. Bekapcsoltam a rádiót. Vajon  épségben  megúszták a harcot mind?
Mi van ha valamelyiküknek baja esett?A gondoskodó és szerető Arianának,vagy a melegszívű  Jassonnek?
Vagy  a Szerelmemnek. Nem arra gondolni sem merek.
És ez a sok dolog mind én miattam.
-Nem lesz semmi baj,erősek.-most az egyszer Bree kedvesen,lágyan szólt hozzám.
-Köszi.
-Nincs mit,ez az igazság. Tudnak ők harcolni.-nem akarta bevallani magának sem,de ezt biztatásnak szánta.
Megállásra utasított,egy nagy háztömb előtt.Az autót leparkoltuk a pince garázsba.
Lifteztünk a tizenötödik emeletig,majd egy aranyszínű ajtó előtt megálltunk. Bree kinyitotta az ajtót.
A lakóházról lerítt ,hogy gazdagok élnek benne,olyan volt mint egy több csillagos szálloda.
A lakás,nagyon tágas volt.  Két szoba volt,de egy volt berendezve egy hatalmas francia ággyal.
Megegyeztünk,hogy együtt alszunk,mert mindketten eléggé féltünk. Úgy látszik  a vámpírok is félnek.Igaz Bree még kislány,akár kilencvenhárom éves is,agya és teste megmaradt egy kislánynak.Örökké az marad. Vajon azért nála is lesz ez a dobogás dolog? Biztosan,bár elég durva lehet szegénynek.
-Jasson telepatikusan üzent.
Mit?Jól vannak-kérdeztem izgatottan.
-Nem sikerült elkapniuk Danielt,és egyikük nagyon megsebesült..-hebegte,ijedt szemmel Bree.

8. Fejezet

                                                          Egy nagyon rossz ötlet




Ott ültünk ölelkezve,a borult égbolt alatt.A heteket nem is számolom,de bizony már legalább két hete itt vagyok,az új családommal.Vagy ideiglenes? Ebbe még bele sem gondoltam.
-Tudod, én nem hittem,hogy van szerelem első látásra.Most már tudom,hogy tévedtem.
-Én mindig is tudtam,hogy van.A dobbanás miatt.-heherészett.
-Kérdezhetek valamit?-mondtam szégyenkezve. Nem tudtam,hogy a kérdést amit felteszek,hogy reagálja,lehet,hogy nem illik egy vámpírtól ilyet kérdezni.
-Nem tudom illik-e kérdezni ilyet egy vámpírtól-megismételve gondolatomat,rátértem a lényegre-
Hány éves vagy?
-1857.06.24-én változtatott át Jasson.Tizenkilenc évesen.Egy rablás kellős közepébe csöppentem,és próbáltam megmenteni a nyomorult életét egy fiúnak,akiről közben kiderült,hogy vámpír,természetesen nem Jassonről beszélek.Őt tisztelem,és apámként tekintek rá.De arra a mocskos gazemberre.....
-Miért haragszol rá ennyire,mit tett?-most már nem ölelkeztünk,tartottuk a távolságot.Fel keltette érdeklődésemet,a téma.
-Itt az a kérdés,hogy mit nem tett.-fájdalmasan beszélt-tudod Amelia,nem haltam  volna meg.Épp a boltban voltunk amikor egy rabló jött be,az a nyomorult alig volt tizenhat,kötelességemnek éreztem megmenteni.A fiú szólt a rablónak,hogy tűnjön ki,mert nagyon megbánja,és ,hogy a boltoshoz hozzá ne merjen nyúlni stb.
Én azt hittem,hogy rokona a boltos,vagy kedveli szimplán.Kiderült,hogy a boltos lett volna az uzsonnája.
A lényeg az,hogy a rabló lőtt,én meg odaugrottam,mint az akció filmekben. Engem talált el a három golyó.A rabló a pénzel elmenekült.
Életben voltam,könyörögtem,hogy hívjon orvost,de ő fogta a boltost,és megölte,gúnyosan vigyorogva rám nézett ,majd elszáguldott. Utána Jasson,az utolsó szívdobbanásomkor érkezett,és tudta mi történt,olvasott a gondolataimban.Hősként tekintett rám,hogy megakartam menteni azt....És a szervezetembe juttatta a mérget.Napokig kínlódtam,aztán magamhoz tértem.Jasson elmondta az elméletét,miszerint állatokon is megtudunk élni.Ariana is sok mindenben segített.
-Egy valamit nem értek.Ha ott feküdtél véresen,hogy hogy nem téged ölt meg az a vámpír?Nem kívánta a véred?-hanga megint elkomolyodott,  majd válaszólt buta kérdésemre.
-Később pont ezen töprengtem. Lehet,hogy csak a jó szándékom miatt,hogy próbáltam megmenteni.Az is lehet,hogy nem tetszett a vérem,ami elég furcsa elmélet,nem de?-vigyorodott el.
Bólintottam.Olyan fájdalmasan emlékezett vissza mindezekre. Fájt neki.Nehéz lehetett feldolgozni,ezt a traumát.Időbe telhetett.Oda bújtam hozzá.
-Bemegyünk a városba?-kérdeztem.
-Szeretnél?
-Nem igazán.
-Én sem.-a kérdés eldőlt.
-Akkor ne menjünk-mosolyogtam.
 Elindultunk haza.valami keringett a fejembe,amit úgy éreztem,hogy muszáj megkérdeznem.
-Akkor mi most összetartozunk örökre  amíg csak élek ugye?- Arca rémült lett,biztosan még nem gondolt arra,hogy én egyszer meghalok.Majd aggódva,és kissé félve válaszolt.
-Hát persze,hogy kérdezhetsz ilyet?Ha te azt akarod,akkor természetesen igen.Örökké.Amíg csak élsz-mondta oda bánatosan.
Amikor hazaértünk én felmentem a szobámba,Damon lent maradt Jassonnel beszélgetni. Már megint kísértésbe estem,hogy hallgatózzam,mert éreztem,hogy arról lesz szó,hogy egyszer meghalok.Az érzésem beigazolódott.
-Jasson-mondta alig hallhatóan.-Egyszer bekövetkezik az amire nem számítottam,úgy értem nem gondoltam rá,hogy Amelia egyszer...egyszer itt hagy engem!
-Ez természetes Damon, maximum száz éves koráig élnek az emberek bár ez is nagyon nagyon ritka.
-Én annyira szeretem őt,nem tudok nélküle élni.Jasson szeretnék jó előre kérni valamit.Ha,ha Amelia....oly nehéz kimondanom a fenébe is!
Ha Amelia meghal,ölj meg engem is!Rendben?Tudom,hogy még szerencsére odébb van,de én nélküle,semmi vagyok.
-Damon,nem tudom,hogy teljesíteni tudom-e a kérésedet.Egy apa nem öli meg a fiát!-
Uram isten! Nem hagyhatom,nem és nem.Nem öletheti meg magát csak azért,mert szeret!Ez butaság,van még jó hetven évem,és lehet ,hgy még több is,de én azt szeretném,hogy ha ő utána is élne!Le kell mennem.
-Damon,Jasson-ordítottam-Hogy kérhetsz ilyet?Még,hogy megölesd magát,merő ostobaságból?Nem,nem ezt te sem gondolod komolyan!
-Amelia,te nem tudod mit éreztem amikor az autóban kiejtetted,hogy "amíg csak élek". Te nélküled olyan vagyok mint a növények víz nélkül ,elszáradnak.-nem hallgattam tovább,felfutottam a szobámba.
Utánam jött,kopogott az ajtón.
-Tűnj el! Addig látni sem akarlak,amíg,ezt az ostobaságot ki nem vered a fejedből,érted?Addig pedig szia!-hüppögtem.Éreztem,hogy szavaim tőr ként vágnak belé.Elment.Szavaim fájtak neki,de talán értem kiveri a fejéből ezt a hülyeséget.
Nem is tudom,hogy gondolhatja ezt.
Nyugalom Amelia,megfogja gondolni magát.
Volt itt  egy másik probléma is: hogy fogunk találkozni,ha haza utazom?Ez az utolsó évem. Végül is,nem is lenne muszáj haza mennem. Ha betöltöm a tizennyolcat,ott lakom ahol akarok.Anyuék,úgy sem gátolnának meg benne,nem hiányzom nekik.Nem is telefonálnak.Viszont a barátaim.A barátaim hiányoznak már most is.Főleg Via.A meghitt beszélgetéseink,amikor megkérdezte,hogy ő marad e a legjobb barátnőm.Szívszorító volt. Amikor ma reggel is beszéltem velük,annyira átjárt a honvágy. De itt is otthon éreztem magam.Az otthon nyugalmát érzem,jobban mint az igazi otthonomban.Jasson és Ariana többet foglakozik,aggódik értem mint az igazi szüleim. Azt mindig is tudtam,hogy csak a nagyi miatt születtem meg.Ha ő annak idején,nem fenyegeti meg anyut,akkor sehol sem lennék.Véletlen baba voltam.Nem akartak.De a nagyi szeretett.És rávette apát,hogy szeressenek.Egy darabig így is volt,de miután nagyi meghalt,én csupán egy semmi voltam.Nem beszélgetnek velem,semmi.Amikor a nagyi elhagyott,úgy éreztem,hogy az édesanyámat vesztettem el. Ő nevelt fel,ő tanított arra,hogy kiálljak a céljaimért.De már ő nincs.Sajnos.
Aztán hirtelen kopogtak,és valaki olyan lépett be az ajtómon akire semmi kép sem számítottam.
Bree.