12.Fejezet

                                                              Minden csodálatos




-Mi történ velem?
-Szomjas voltál,és eluralkodott rajtad,de semmi baj.
-Én,én annyira sajnálom Damon!
-Nem tehetsz róla,az ösztön hajt.
Az ösztön. Mint az állatoknál. Jézusom. Aztán belépett az ajtón valaki,valaki akinek kék szemei,szőke haja van,és fehér bőre. Anne.
-Szevasztok!-mondta nekem és Damonnek.
-Anne!-Damon odament és átölelte.
-Üdv a családban,Amelia,ugye?
-Igen.
-Bree kitett magáért. Jól festesz. Na és mikor balhézunk az angyalkákkal?
-Ezt még nem tudjuk-mondta Damon halkan. Aztán egy kép jelent meg a fejemben,nem tudtam hova tenni. Egy sötét vörös,majd nem fekete hajú,fekete szárnyú valami közeledik felénk,és esik az eső.
-Amelia!-kiáltott Damon-Amelia! Jól  vagy?
-Ez meg mi volt?-kérdeztem.
-Miről beszélsz-kérdezték Annevel.
-Egy fekete,nem inkább sötét vörös hajú,fekete szárny akármi,és és esik az eső.
-Mi?
-Ezt,azt hiszem ezt láttam az elöbb.
-Amelia-nevetett Anne-te a jövőt látod!
-Az meg,hogy lehet?
-Ez a képességed-kuncogott Damon,boldognak tűntek.Damon lefutott és közölte a jó hírt a többieknek,és persze azt is,hogy akkor jön el az angyal amikor  esik az eső. Na és valami Natalie-ról beszéltek.
De számomra nem volt vicces,és jó hír,hogy láttam a jövőt. Kimerültem,és lerogytam az ágyra ájultan.
Amikor magamhoz tértem,Damon karjaiban találtam magam. Nem tudtam mit mondjak.
Hajamat cirógatta . 
-Hogy érzed magad?
-Energikusan,de még ig kimerülten.
-Értem, a látomásod  kimerített. Na,és van kedved vadászni?
-Én,én nem tudom,hogy kell.
-Ezért vagyok én itt.-mondta.
Megfogta a kezemet és lementünk az udvarra.
-Először is mi gyorsabban futunk mint az emberek. Nézd.-aztán egyik helyről a másikra futott. Alig láttam. Aztán  mutatta,hogy most én jövök. Elkezdtem futni,és körülöttem minden összemosódott .Ez nagyon jó.
Aztán hirtelen valami előttem termett,és a karjaiba kapott.Damon. Megcsókoltam.
-Most viszont gyere,keresünk ennivalót.
-És mi szerepel az étlapon?
-Most először jávorszarvas. Esetleg utána puma. Na és a mókus se rossz.
-Hm...  Ezek ám a  finomságok.
Aztán elindultunk az illat felé.Egy csorda jávorszarvas volt ott. Azonnal oda lopóztam egyhez,és rávetettem magam.Szemfogaim ki emelkedtek. Finom meleg vére volt.
Láttam,ahogy Damon is ráveti magát a legnagyobbra.
Végeztem.Letöröltem a számat és elindultam Damon felé. Csókolni akrtam,érezni ahogy a teste az enyémen van.A vágy elöntött.
Karjaiba kapott. Elkezdett futni velem a ház felé,közben megcsókoltam. Ahogy futott az emeletre velem,Bree elnevette magát. A szobámba mentünk.Ledöntött az ágyra. Én letéptem a pólóját. Ő is az enyémet. Aztán lassan az összes ruha lekerült.
-Biztos vagy benne?-kérdezte.
-Még szép,akarlak Damon.Akarlak.

                                                        ****************************

 Az egész éjszaka tökéletes volt. Aztán amikor aludni akartam,észrevettem,hogy nem tudok. Damonön  feküdtem.
-Damon,miért nem vagyok álmos?
-Mi nem alszunk. Soha.
-Értem,pedig szerettem.
-Gyönyörű vagy. Mindennél gyönyörűbb.-végig simította a hajamat.
-Nem igaz.
-Ne vitatkozz.- és átfordult,én kerültem alá. És az egész este előről kezdődött.
Később észrevettük,hogy kell egy új ágy,na meg fal.....
Aztán valaki belépett.
-Hoppá ,megzavartam valamit?-Via volt.

11. Fejezet

                                                           Átváltozásom



-Annyira nem tudok semmit erről az egész vámpírosdiról-panaszkodtam fent a lakásban Breenek.-Fájni fog egyáltalán?
-Igen-bőkezűen ennyit mondott.
-Na és mikor harapsz meg?
-Mikor szeretnéd?
-Előbb felhívom Via-t.
-Tehát most. Remek.Akkor felkészülök,szét harapok egypár párnát.
-Csak  viccelsz,ugye?
-Igen.-nem szóltam, elindultam a táskám felé.
-Szia Via! Gondoltam felhívlak,mi van veled?
-Szia! Semmi,jól összebarátkoztam Annevel és most elmegy,te nem jössz haza?
-Nem.-elcsuklott a hangom.
-Remek. Pedig hiányzol.
-Te is nekem és nagyon nagyon szeretlek,érted? Ezt nagyon jól jegyezd meg,bárhol is vagyok,bármit is teszek,és bárki is leszek.
-Jól van csajszi.Én is szeretlek. Figyuzz,most lépnem kell anyám hazajött. Majd még dumálunk,okés? Cuppollak.
-Rendben,szia!
 Elindultam Bree felé.
-Figyelj,levegyem a pólómat?Vagy valami?
-Amíg te dumcsiztál a kis barátnőddel,én hoztam neked vért. Mert az bizony kelleni fog. Miközben átváltozol gondolj arra,hogy szót fogatsz nekem,majd ha felébredsz,oké?
-Aha,majd biztos,hogy a magad hasznára fordíthass !
-Te lökött,ha átváltoztál vissza kell mennünk Jassonhez ,hogy megneveljen.Na és megmutassa az életmódot,megtanítson vadászni.De ha nem fogatsz szót nekem,hogy szállj be a kocsiba és vezess bla bla bla,akkor  nem jutunk haza.
-Értem oké,oké.
-Vedd le a pólódat.
Leültünk a kanapéra. Közelebb hajolt,én megremegtem.
-Nem kell parázni kiscsaj.-bólintottam. Féltem. Majd valami tébolyítót éreztem. Őrültség,de égtem. Mintha tűzbe dobtak volna. Testem megvonaglott. Majd amit utoljára láttam,az volt,hogy Damon betör a szobába.
                                                  

                                                               ****************


Magamnál vagyok,remek-gondoltam. Most már csak ki kell nyitnom a szemem. Gyerünk Am,nyisd ki!-utasítottam magam.
 Minden olyan éles,fényes,kontúros. Körül néztem. Damon,és Jasson ültek  körülöttem.
-Amelia!-Damon örömteli hanggal  kiáltott.-Amelia!Csak ,hogy újra köztünk vagy!
-A to...-nem tudtam beszélni,annyira égett a torkom.-A torko..m ég!-motyogtam.
-A vér,Ariana  hozd be a vért ,gyorsan!-odított Damon.
Egy piros akármit adott a kezembe Ariana. Rögtön,ösztönből a számhoz emeltem. Örömködve szagoltam bele,majd lehúztam.Már nem égett a szám.
-Damon!-mondtam.Megölelt.-Annyira szeretlek.
-Miért tetted ezt?Miért egyeztél bele? -kérdezte fájdalommal teli hanggal .
-Segíteni akarok nektek!
-De ne így akarj! Nem kellett volna az életedet adnod. Ezt mindenáron el szerettem volna kerülni! Tudod mennyire fáj ez nekem?
-Nem akartam fájdalmat okozni neked!-most vettem észre,hogy hangom csilingelt,más lett.
Bree befutott az ajtón.
-Szeretnék vele négyszemközt beszélni-mondtam Damonnek,Bree felé bökve.
-Rendben.-kimentek Jassonnel.
-Bree,köszönöm.
-Ne köszönd. Inkább nézz bele a tükörbe,amit hoztam!-rám parancsolt. Belenéztem. Ez nem is én vagyok! Sokkal szebb nálam ez a nő! Az én hajam barna,ez pedig aranyszőke,laza loknikba lóg lefelé,és a szemem, vörös!
-Ez...ez gyönyörű!
-Remek munkát végeztem.-dícsérte magát.
-Az  egyszer biztos!Elmondod mi történ amikor Damon berohant?
-Ordított velem,és kidobott a tizenötödikről,majd téged a karjaiba kapott,és haza hozott.
-Sajnálom-mondtam a csengő hangomon.
-Ugyan! Csak a kezem és a lábam tört el. Ja és a nyakam. Két napba telt míg rendbe jöttem.
A járókelők azt hitték meghaltam,és hát kellett egy halotti bizonyítvány. Ennyi.
-Vicces.
-Az! Nem is vagy olyan szörnyű,tudod?
-Te utáltál...
-Ja.
Aztán belépett Damon.
-Magunkra hagynál Bree?-tört rá Damon.
 -Aha.
Amint kilépett Bree,Damon a karjaiba kapott.
-Annyira,annyira féltem,hogy valami bajod lesz! Mond, hogy csinálod?
-Mit?-kérdeztem zavarodottan.
-Hát ,hogy hogy nem kívánod a vért?
-Miért kellene?
-Olyan vagy mint Bree,biztosan azért,mert ő változtatott át,ő sem kívánta annyira.Önuralomnak hívják,tudod?-nevette el magát.
Lassan ledöntött az ágyra.
-Ebben a négy napban amíg kínlódtál,majd nem én is belehaltam,annyira féltem. Breere nagyon dühös vagyok. Nem értem,hogy tehette ezt veled.
-Ne őt okold,ő csak felajánlotta,én döntöttem így.
Nem szólt.Megcsókolt. Olyan hevesen és szerelmesen,ahogy még soha. Aztán éreztem,hogy a fogaim megfájdulnak,és Damon felé kaptam a fejem,de ő eltaszított magától.
-Amelia,Amelia nyugi! -kiabállta.-Bree,Jasson,Ariana valaki hozzon már  vért!
-Itt van!-futott fel Ariana.
Damon a számba tömte. Ahogy a meleg vér csordogált le a torkomon,lenyugodtam.Olyan kellemes érzés volt. Jobb volt mindennél. Kivertem a fejemből mindent,csak arra összpontosítottam. A vérre.

10. Fejezet

Ledermedten álltam és vártam Bree-t ,hogy mondjon valamit.
-Amelia, Damon nagyon rosszul van!
-Damon?-sírva fakadtam -Azonnal vissza kell mennünk!
-Itt biztonságosabb.
-Kit érdekel?Menjünk,én megyek. Jössz?
-Aha.
Elindultunk a cuccunkkal. Még szerencse,hogy nem pakoltunk ki.Istenem,talán nem olyan nagy a baj.Tévedtem,biztosan nagy a baj,mivel Bree meredt szemmel csak előre bámult.
-Bree, mi történt?-hangom megremegett.
-Arkangyal.-csupán ennyit  mondott,ezt is nagyon félénken,Szinte suttogta. Arkangyal? Vagyis sötét angyal?
-Bree kérlek mond el mi történt. Annyira félek,hogy Damonnek komoly sérülései vannak.
-Annyit tudok,hogy Damon és Daniel verekedtek,majd megjelent egy arkangyal és Damont megszúrta egy karóval.Jasson szerint Daniel keresztbe tett az angyalkáknak és őt akarják,de félre csúszott a karó,és Damonbe vágta.Vagy is Damon lehet,hogy meghal.Daniel megmenekül az angyala elől.-olyan szórakozottan mondta,de amint befejezte,megint ijedt volt. Nem Damon nem hallhat meg ,az nem lehet.
-Tehát léteznek arkangyalok is.Oké.Rendben. Még valamik esetleg?-nem szólt.Nem tetszett neki,hogy eltréfáltam a dolgot,nekem sem tetszett.
-Halhatatlanok,azok is léteznek.Sima emberek csupán örökké élnek.-nagyon jó,felírtam a listára.
Damon tarts ki,beletapostam a gázba. Nem elég,hogy egy  "tinédzser" vámpír üldöz,akkor még itt vannak az angyalok is.
-De ha arkangyalok léteznek,akkor léteznek sima angyalok is,és ha sima angyalok léteznek,akkor bizony Istennek is kell lennie.
-Hagyjuk bonyolult.-mondta fáradtan Bree.
-Szerintem is.
 Még gyorsabban hajtottam. Úgy látszik a mesevilág nem is mesevilág többé.
Gyorsan felhajtottam a házhoz. Kiugrottunk az autóból és rohantunk befelé.
-Damon!-kiabáltam. Bree a nappali felé rohant,követtem.
A látvány megrázott:Damon  bekötött felsőtesttel , sápadtan, ordítva feküdt a kanapén.Ariana valami növényből készített borogatást tett a homlokára. Jassan,ott ült mellette.
-Damon!-oda mentem hozzá.Megfogta a kezemet.Olyan gyenge,erőtlen volt.
-Amelia!-nyögte-Szer...szeretlek.Ne felejtsd el,kérlek.
-Nem fogom-most már sírtam. Gyenge csókot adtam a szájára.-Én is szeretlek,és te se felejtsd el!
-Rend..ben-alig tudott megszólalni. Teste párszor megvonaglott. Fájdalmas volt így látni Őt.
-Rendbe jössz!-mondtam.-Értem,értem megfogsz gyógyulni. -
Ariana is sírt,bár könny nem tudott kijönni a szeméből,de hüppögött. Bree megsimogatta Damon vállát  majd leült  távolabb egy székre.Jasson intett,hogy kövessem.
Elmentünk a konyhába.
-Amelia,el kell menned.Túl veszélyes lett itt neked.Sajnos nem gondoltuk át a helyzetet.Hiba volt ide fogadni téged,ne érts félre,a biztonságodról beszélek.Daniel,egy ideig nem fog zargatni,de az arkangyal azt hiszi,hogy mi Daniel cinkosai vagyunk. Elfognak jönni ide,és végezni akarnak velünk,de harcba szállunk velük.Anne beteget színlel,és eljön haza. Szólunk egy pár barátnak is a közelben,akik remélhetőleg segítenek,de neked ez túl veszélyes. Daniel ránk hozta  a bajt,ez volt a célja,hogy ránk kenje.Most azt hiszik,hogy mi is benne voltunk az emberölésben,és a többi gaztettben amit ő vitt véghez.
Bree hallgatózott,de jelzett,hogy ne szóljak és majd menjek fel a szobájába.
-Értem Jasson,most felmegyek gondolkodni,de hamarosan lejövök,de mi van Damonnel,ugye rendbe jön?
-A borogatástól,és mivel időben kivettem a karót,rendbe.Bár pár napig beletelik míg rendbe jön.Gyorsabban gyógyulunk,de elég súlyos. Három vagy négy nap és kutya baja sem lesz,viszont addig elég nagy fájdalmai lesznek.-Arca elkomorult.  Elindultam felfelé.
Benéztem Bree szobájába,de nem ott volt.Beléptem az én szobámba,ott várt az ágyamon ülve .
 Leültem mellé.
-Tudom,hogy nem szeretnél elmenni innen.És azt is tudom,hogy segíteni szeretnél.
-Eltaláltad.
-Van egy ötletem,amit ők hárman nem díjaznának,de itt is maradhatnál,és segíteni  is  tudnál.
-Mi az?-olyan kíváncsi voltam.
-Vámpírrá változtatlak.Szükségünk van a segítségre,meg is halhatunk a csatában,sőt ez a valószínű.Az arkangyalok túl erőben lesznek  .-elképedtem.
Megváljak az életemtől?Végül is a szüleim nem nagyon szeretnek,nem hiányzom nekik. A barátaimmal tudnám tartani a kapcsolatot.  Nem hagyhatom meghalni azokat a lényeket,akik szeretnek és támogatnak.
-Rendben! De hol és mikor?
-Ma elindulunk a lakásba,azt mondjuk pár napig ott leszünk,majd haza repülsz. Három nap elég,hogy átváltozz. Hozd a cuccodat.
Lementünk a bőröndökkel ,nehéz lesz elhitetni velük,hogy ilyen könnyen megfutamodom.
-Rávettem Ameliát,hogy elmenjünk  a lakásba,és pár napot ott töltsünk biztonságban. Majd haza utazik.-furcsán néztek,nem haragudtak,hisz ezt akarták,hogy biztonságban legyek,de furcsa volt nekik a helyzet.
-Köszönöm,hogy itt  lehettem,és nagyon fogtok hiányozni-sírtam,áll könnyek voltak,Ariana átölelt. Majd Jasson. és tudtam,hogy a következő perc  lesz a legnehezebb.
-Damon,én,én sajnálom,de el kell mennem. Szeretlek,és mindig is szeretni foglak.Talán egyszer majd újra találkozunk.-annyira szomorú volt.De tudta,hogy ez a legjobb megoldás. Bree is átölelt mindenkit.
-Szeretlek Amelia. Vigyázz magadra.-ennyit mondott.Fájt neki,hogy elmegyek,arra számított,hogy harcolok azért,hogy maradhassak. Nem gondolt arra,hogy így cserben hagyom. De tévedett.Megfogom menteni,segítek nekik harcolni.És örökkön örökké együtt leszünk.

9. Fejezet

                                                                   Szökés



Olyan kínos volt,hogy elvileg egy tizenkét éves kislánnyal beszéltem, gyakorlatilag meg egy kilencvenhárom éves vámpírral.
-Nem jó pofizni jöttem-szögezte le-miért teszed tönkre a fivéremet? Miért akarod őt magadnak a halálod után is te nyomorult?!
-Nem akarom magamnak a halálom után,azt szeretném,hogy az   után is éljen.
-Akkor meg miért akarja megöletni magát majd?
-Próbáltam lebeszélni.-épp,hogy kimondtam,berontott Damon.
-Amelia,azonnal pakolj!Mennünk kell.
-Még is miért?
-Kezdj el pakolni és elmondom.
-Oké.-oda rohantam a gardróbhoz,és elkezdtem a ruháimat pakolni.
-Az a helyzet,hogy akiről beszéltem,hogy ott hagyott meghalni a boltba,emlékszel?
-Aha.
-Na ő miután megtudta,hogy én is vámpír vagyok,próbál keresztbe tenni nekem.Valahogyan megtudta,hogy vagy te nekem,és hát fájdalmat akar okozni  .Vagyis,ha bebizonyosodik arról,hogy nem szóbeszéd ,hogy vagy nekem,akkor majd megpróbál téged megölni.Ezért kell elutaznod.Izéé,Breeről sem tud,majd ő elkísér  Port Angelesbe. Ott van egy lakásunk,eltudtok bújni
-Remek-harsogta Bree-akkor én elhúztam pakolni.Én leszek a bébicsősz .
-Amelia tudsz vezetni-kérdezte Jasson,észre sem vettem,hogy belépett.-Hát végül is jártam tanfolyamra ,de élesben úgy kétszer vezettem.
-Rendben ,Bree majd utasít,hogy merre menj.Amint tudunk meglátogatunk,és maximum egy hétig kell ott maradnotok.A biztonság kedvéért,ne telefonáljatok,hát ha lenyomozza.Majd mi jelentkezünk.
-Oké.-sikerült majd nem minden szükséges dolgot elpakolnom.
Elindultunk a kijárati ajtó felé,majd Bree egy szürke Volvo felé bökött.
-Ez nem olyan feltűnő mint a ferrari. Megteszi.
Gyorsan Ariana és Jasson megöleltek. Damon egy gyors,de annál hevesebb csókot adott.
Beszálltam,mellém Bree bepattant.
-A csomagokat betettem,indulhatunk.-integettünk,majd ráléptem a gázra.
-Bree nem értek valamit.-grimaszolt.
-Ne kímélj.-fél szemmel az utat figyeltem,de néha néha rápillantottam gyönyörűen feltűnő arcára.
-Damon megtudja állítani az időt,akkor miért nem teszi?
-Ez csak irónia. Nem az időt tudja megállítani,ha nem az embereket. "Lefagyasztja" őket. Megállnak.Általában  harminc másodpercig tart. De eléggé kimeríti,nagyon kell koncentrálnia,mert az agya fagyasztja le őket,érted?És ahhoz bizony koncentrálnia kell.
-Ért...-kegyetlenül a szavamba vágott.
-Amelia taposs  a gázra!-ordította. Nem kérdeztem,csak teljesítettem parancsát.Egy másodpercre  hátra néztem,és egy aranyhajú ,elegánsan öltözött ,kissé borostás fiú futott természetfeletti gyorsasággal utánunk.
-Itt a telefonod?-Bree szavai. ijedtek voltak.
-A ruháim közé tettem be.
-Francba.Á,megvan maradj csendben,jó?
-Oké.-nem tudtam mire készül. Két keze homlokára feszűlt,szemét lehunyta. Összpontosított.
-Damon,Damon ha hallasz nagyon nagy veszélyben vagyunk,  Daniel követ minket,és ahogy nézem mindjárt utolér -utolsó szavai figyelmeztetés volt,hogy gyorsabban menjek.Még erősebben nyomtam a gázt.
-Oké-Bree hangja egy kicsit megkönnyebbült  volt.
-Hamarosan itt lesznek-mosolyogta.
-Ezt,hogyan.....csináltad?-rám nevetett,bár feszült volt.
-Siess,ha nem akarsz vámpírkaja lenni.A kérdésedre a válasz: telepatikusan. Elég nehéz,de szűkség szerint muszáj használnunk. De ehhez is nagyon kell koncentrálni.
-Értem.
-Fordulj le!-kiáltott.
-Oké.-úgy tűnt  újdonsült puli kutyánk tovább futott.Aztán vissza tért arra amerre mi mentünk,de valami rettentő gyorsasággal neki ugrott.Olyan gyors volt,hogy összemosódott.
-Damon.-vigyorgott Bree.
-Micsoda?Az ott Damon?Még baja esik!-ordítottam
-Ne parázz már,Jasson és Ariana is ott lesz mindjárt,de Damon a leggyorsabb azért ő van ott.
 Taposs már a gázba!-utasított.Gyorsítottam. Mi fog történni Damonnel?Ugye nem esik baja?
Nyugalom,nyugalom Am!
-Menj a főútra!
-Oké.
Legalább két órát mentünk.Bree élvezte,hogy utasítgathatott. Bekapcsoltam a rádiót. Vajon  épségben  megúszták a harcot mind?
Mi van ha valamelyiküknek baja esett?A gondoskodó és szerető Arianának,vagy a melegszívű  Jassonnek?
Vagy  a Szerelmemnek. Nem arra gondolni sem merek.
És ez a sok dolog mind én miattam.
-Nem lesz semmi baj,erősek.-most az egyszer Bree kedvesen,lágyan szólt hozzám.
-Köszi.
-Nincs mit,ez az igazság. Tudnak ők harcolni.-nem akarta bevallani magának sem,de ezt biztatásnak szánta.
Megállásra utasított,egy nagy háztömb előtt.Az autót leparkoltuk a pince garázsba.
Lifteztünk a tizenötödik emeletig,majd egy aranyszínű ajtó előtt megálltunk. Bree kinyitotta az ajtót.
A lakóházról lerítt ,hogy gazdagok élnek benne,olyan volt mint egy több csillagos szálloda.
A lakás,nagyon tágas volt.  Két szoba volt,de egy volt berendezve egy hatalmas francia ággyal.
Megegyeztünk,hogy együtt alszunk,mert mindketten eléggé féltünk. Úgy látszik  a vámpírok is félnek.Igaz Bree még kislány,akár kilencvenhárom éves is,agya és teste megmaradt egy kislánynak.Örökké az marad. Vajon azért nála is lesz ez a dobogás dolog? Biztosan,bár elég durva lehet szegénynek.
-Jasson telepatikusan üzent.
Mit?Jól vannak-kérdeztem izgatottan.
-Nem sikerült elkapniuk Danielt,és egyikük nagyon megsebesült..-hebegte,ijedt szemmel Bree.

8. Fejezet

                                                          Egy nagyon rossz ötlet




Ott ültünk ölelkezve,a borult égbolt alatt.A heteket nem is számolom,de bizony már legalább két hete itt vagyok,az új családommal.Vagy ideiglenes? Ebbe még bele sem gondoltam.
-Tudod, én nem hittem,hogy van szerelem első látásra.Most már tudom,hogy tévedtem.
-Én mindig is tudtam,hogy van.A dobbanás miatt.-heherészett.
-Kérdezhetek valamit?-mondtam szégyenkezve. Nem tudtam,hogy a kérdést amit felteszek,hogy reagálja,lehet,hogy nem illik egy vámpírtól ilyet kérdezni.
-Nem tudom illik-e kérdezni ilyet egy vámpírtól-megismételve gondolatomat,rátértem a lényegre-
Hány éves vagy?
-1857.06.24-én változtatott át Jasson.Tizenkilenc évesen.Egy rablás kellős közepébe csöppentem,és próbáltam megmenteni a nyomorult életét egy fiúnak,akiről közben kiderült,hogy vámpír,természetesen nem Jassonről beszélek.Őt tisztelem,és apámként tekintek rá.De arra a mocskos gazemberre.....
-Miért haragszol rá ennyire,mit tett?-most már nem ölelkeztünk,tartottuk a távolságot.Fel keltette érdeklődésemet,a téma.
-Itt az a kérdés,hogy mit nem tett.-fájdalmasan beszélt-tudod Amelia,nem haltam  volna meg.Épp a boltban voltunk amikor egy rabló jött be,az a nyomorult alig volt tizenhat,kötelességemnek éreztem megmenteni.A fiú szólt a rablónak,hogy tűnjön ki,mert nagyon megbánja,és ,hogy a boltoshoz hozzá ne merjen nyúlni stb.
Én azt hittem,hogy rokona a boltos,vagy kedveli szimplán.Kiderült,hogy a boltos lett volna az uzsonnája.
A lényeg az,hogy a rabló lőtt,én meg odaugrottam,mint az akció filmekben. Engem talált el a három golyó.A rabló a pénzel elmenekült.
Életben voltam,könyörögtem,hogy hívjon orvost,de ő fogta a boltost,és megölte,gúnyosan vigyorogva rám nézett ,majd elszáguldott. Utána Jasson,az utolsó szívdobbanásomkor érkezett,és tudta mi történt,olvasott a gondolataimban.Hősként tekintett rám,hogy megakartam menteni azt....És a szervezetembe juttatta a mérget.Napokig kínlódtam,aztán magamhoz tértem.Jasson elmondta az elméletét,miszerint állatokon is megtudunk élni.Ariana is sok mindenben segített.
-Egy valamit nem értek.Ha ott feküdtél véresen,hogy hogy nem téged ölt meg az a vámpír?Nem kívánta a véred?-hanga megint elkomolyodott,  majd válaszólt buta kérdésemre.
-Később pont ezen töprengtem. Lehet,hogy csak a jó szándékom miatt,hogy próbáltam megmenteni.Az is lehet,hogy nem tetszett a vérem,ami elég furcsa elmélet,nem de?-vigyorodott el.
Bólintottam.Olyan fájdalmasan emlékezett vissza mindezekre. Fájt neki.Nehéz lehetett feldolgozni,ezt a traumát.Időbe telhetett.Oda bújtam hozzá.
-Bemegyünk a városba?-kérdeztem.
-Szeretnél?
-Nem igazán.
-Én sem.-a kérdés eldőlt.
-Akkor ne menjünk-mosolyogtam.
 Elindultunk haza.valami keringett a fejembe,amit úgy éreztem,hogy muszáj megkérdeznem.
-Akkor mi most összetartozunk örökre  amíg csak élek ugye?- Arca rémült lett,biztosan még nem gondolt arra,hogy én egyszer meghalok.Majd aggódva,és kissé félve válaszolt.
-Hát persze,hogy kérdezhetsz ilyet?Ha te azt akarod,akkor természetesen igen.Örökké.Amíg csak élsz-mondta oda bánatosan.
Amikor hazaértünk én felmentem a szobámba,Damon lent maradt Jassonnel beszélgetni. Már megint kísértésbe estem,hogy hallgatózzam,mert éreztem,hogy arról lesz szó,hogy egyszer meghalok.Az érzésem beigazolódott.
-Jasson-mondta alig hallhatóan.-Egyszer bekövetkezik az amire nem számítottam,úgy értem nem gondoltam rá,hogy Amelia egyszer...egyszer itt hagy engem!
-Ez természetes Damon, maximum száz éves koráig élnek az emberek bár ez is nagyon nagyon ritka.
-Én annyira szeretem őt,nem tudok nélküle élni.Jasson szeretnék jó előre kérni valamit.Ha,ha Amelia....oly nehéz kimondanom a fenébe is!
Ha Amelia meghal,ölj meg engem is!Rendben?Tudom,hogy még szerencsére odébb van,de én nélküle,semmi vagyok.
-Damon,nem tudom,hogy teljesíteni tudom-e a kérésedet.Egy apa nem öli meg a fiát!-
Uram isten! Nem hagyhatom,nem és nem.Nem öletheti meg magát csak azért,mert szeret!Ez butaság,van még jó hetven évem,és lehet ,hgy még több is,de én azt szeretném,hogy ha ő utána is élne!Le kell mennem.
-Damon,Jasson-ordítottam-Hogy kérhetsz ilyet?Még,hogy megölesd magát,merő ostobaságból?Nem,nem ezt te sem gondolod komolyan!
-Amelia,te nem tudod mit éreztem amikor az autóban kiejtetted,hogy "amíg csak élek". Te nélküled olyan vagyok mint a növények víz nélkül ,elszáradnak.-nem hallgattam tovább,felfutottam a szobámba.
Utánam jött,kopogott az ajtón.
-Tűnj el! Addig látni sem akarlak,amíg,ezt az ostobaságot ki nem vered a fejedből,érted?Addig pedig szia!-hüppögtem.Éreztem,hogy szavaim tőr ként vágnak belé.Elment.Szavaim fájtak neki,de talán értem kiveri a fejéből ezt a hülyeséget.
Nem is tudom,hogy gondolhatja ezt.
Nyugalom Amelia,megfogja gondolni magát.
Volt itt  egy másik probléma is: hogy fogunk találkozni,ha haza utazom?Ez az utolsó évem. Végül is,nem is lenne muszáj haza mennem. Ha betöltöm a tizennyolcat,ott lakom ahol akarok.Anyuék,úgy sem gátolnának meg benne,nem hiányzom nekik.Nem is telefonálnak.Viszont a barátaim.A barátaim hiányoznak már most is.Főleg Via.A meghitt beszélgetéseink,amikor megkérdezte,hogy ő marad e a legjobb barátnőm.Szívszorító volt. Amikor ma reggel is beszéltem velük,annyira átjárt a honvágy. De itt is otthon éreztem magam.Az otthon nyugalmát érzem,jobban mint az igazi otthonomban.Jasson és Ariana többet foglakozik,aggódik értem mint az igazi szüleim. Azt mindig is tudtam,hogy csak a nagyi miatt születtem meg.Ha ő annak idején,nem fenyegeti meg anyut,akkor sehol sem lennék.Véletlen baba voltam.Nem akartak.De a nagyi szeretett.És rávette apát,hogy szeressenek.Egy darabig így is volt,de miután nagyi meghalt,én csupán egy semmi voltam.Nem beszélgetnek velem,semmi.Amikor a nagyi elhagyott,úgy éreztem,hogy az édesanyámat vesztettem el. Ő nevelt fel,ő tanított arra,hogy kiálljak a céljaimért.De már ő nincs.Sajnos.
Aztán hirtelen kopogtak,és valaki olyan lépett be az ajtómon akire semmi kép sem számítottam.
Bree.

7. Fejezet

                                                           Szerelem első látásra





Tehát embert nem ölnek. Valljuk be ez egy jó indok arra,hogy maradjak. Meg kedvesek is,és szeretnek.
De akkor is ők.....ők vámpírok!
De jó vámpírok,és ez a lényeg.Nem akarom megbántani őket. El kell fogadnom,hogy ők,hogy ők nem emberek.
Maradnom kell.Maradni fogok.
Felkeltem.Megmondom nekik a döntésemet.
Amikor leértem,a nappaliban ültek mind.
-Figyeljetek-kértem-Azt a döntést hoztam,hogy maradok,és megpróbálom elfogadni a helyzetet,rendben?Kérlek ne siettessetek,mert lassan fog menni.
-Természetesen elfogadjuk a döntésedet,és nem siettetünk.
-A titkotokat megőrzöm-mondtam határozottan.
-Köszönjük !-a köszönet Jasson szájából őszintének tűnt.
-Van itt valamiféle pláza?
-Van-szólt Ariana.-Ha bemész a városba,ott van.
-Bemehetek?
-Miért ne mehetnél?-szólt csodálkozva Jasson.
-Rendben.
-Majd én beviszlek,úgy is a könyvtárba van egy kis dolgom.-szólt Damon,aki megkönnyebűlt amikor azt mondtam,hogy maradok.
-Oké.
Felmentem a táskámért,és beültünk a sportkocsiba ,amivel Jasson hozott.
-Nem olyan nehéz  megszokni,ha felfogod.-mondta menet közben.
-Aha,és még is,hogy szokjam meg?
-Figyelj,az a tény,hogy vámpírok vesznek körül,igaz? Nézd a jó oldalát,nem packázhat veled a suliban senki,mert megvédelek.-nevetett.
-Ez egy nyomós érv,arra,hogy megszokjam.-mondtam kedvtelenül. Ahogy vezetett,olyan ,olyan szép volt,ha férfira lehet ilyet mondani.Szerelmes vagyok belé,már tudom.Hihetetlen,hogy két nap alatt ennyire megszeressek valakit.
-Ezentúl nincs titok Amelia,mindent tudni fogsz.
-De még is miért fogadtok cserediákokat?
Hisz én is milyen könnyen rájöttem!
-Tudod,á,nem is tudom,hogy fogalmazzak.
Tudod a többi helyzetben,ami még nem volt,a diákoknak töröltük volna a feltételezéseit,gondolatait.Van egy  klán,akik olyanok mint nálatok embereknél a rokon.Náluk Amanda képes az emberek gondolatait törölni,persze csak azt amit akar.Például,ha neked törölni akartuk volna,Amandanak arra kellett volna gondolnia,hogy nincs ebben semmi furcsa,nincs ebben semmi furcsa,egy természetes család stb.
Tehát a dolog ellenkezőjére cseréli a gondolatot.
-Értem.Várjunk csak,de velem  nem tettétek.Miért nem?
-Ennek köze van ahhoz,amit Jassonnek nem engedtem elmondani.Majd késöbb megtudod.
-Azt mondtad nincs titok.Akkor meg miért nem árulod el?-Megállt. Még nem értünk ki az erdőből.
-Ha tudni szeretnéd,akkor gyere,nem a kocsiban akarom részketezni,így is nyomasztó lehet számodra.
-Várjunk,nem félsz,hogy ellopják a kocsidat?
-Nincs az a kocsi ami gyorsabban menne nálam-nevetett-amint meghallom a riasztott futok-ígérte.
Bementünk az erdő mélyébe,ahol leültünk egy fatörzsre.
-Emlékszel amikor elfutottam?-kezdte.
-Igen.
-Akkor nem hallottál semmit?-lényegre törően beszélt.A dörgésről beszélt.
-De hallottam,megdörrent az ég,erre gondolsz?
-Igen.Nem az ég volt.-nem az ég akkor meg mi?
-Akkor?Lehetetlen,hogy más lett volna.
-Amelia,ha egy héttel ez előtt azt mondják,hogy vámpírok már pedig léteznek,futóbolondnak néznéd nem de?
-De.-vallottam be.-
-Tehát,az nem dörgés volt-mondtam-De akkor mi?
-A szívem.
-Mi?-kételkedtem.
-Tudod a vámpíroknak nem dobog  a szívük soha,mivel vérük sincs.Az összes szerv csak "dísz"-nevetett.
-Akkor meg,hogy doboghatott akkorát?
-Tudod,egyetlen egyszer dobban meg a vámpírok szíve.Amikor életük szerelmét látják,akiért bármit megtenne az élete árán is.Mint Jasson Arianaért.Amikor Ariana haldoklott,Jasson tudta,hogy nem engedheti el.Elég önző dolog,de ez a helyzet.
Ledöbbentem,nem tudtam megszólalni.Az nem lehet,hogy ő is azt érezze amit én.
-És,és kire néztél amikor a dobogás történt?
-Rád Amelia.Tudod nem akartam elmondani,mert úgy gondoltam udvarolok egy kicsit,és ha kölcsönös az érzelmünk,csupán akkor akartam elmondani.Nem akarom,hogy azt érezd most,hogy muszáj szeretned.
Az igazi érzelmeidet valld be.-megszakad a szívem.Olyan romantikusan fogalmazott.Az érzelmünk közös,de ezt vele is tudatnom kell.
-Szerelem első látásra-mondtam vigyorogva.
-Mi?-kérdezte,mint ha nem értette volna,pedig észrevettem már,hogy milyen jól hall.Túl jól.
-Hallottad.Szerelem első látásra,és kölcsönös!
-Komolyan?Amelia nem muszáj,ha nem akarod megértem és nem zaklatlak,vagy ilyesmi.Tudom az embereknél ez egy kicsit lassabban megy.Tudom,ott udvarolnak stb. és csakúgy szeretnek bele egymásba,nem első látásra.Mi is csak két napja ismerjük egymást,de én,én szeretlek tiszta szívemből.
-Én is szeretlek,amint megláttalak Damon!
Ez nem kényszerből mondom,ha valaki nem tetszik nem hagyom,hogy rám erőszakolja magát.De te.Te tetszel,és nem egyszerűen tetszel,ha nem szívből szeretlek már most!
Átölelt.Ölelése hűvös volt.A keze a nyakamtól,a derekamig vándorolt.Fel,és le.Fel és le.Tudtam mi következik most.Keze a derekamról,arcomra vándorolt.Közelebb húzott magához.
Megcsókolt. Ajka hűvös volt,de még is a szerelemtől meleg.
A pillanat a miénk volt..Átöleltem.Annyira jó érzés volt őt   magamnak  mondhatni.Ő az enyém. Csak az enyém,és én is az övé vagyok.
Csak az övé.

6. Fejezet

                                                              Az igazságot néha nehéz felfogni  


Na jó,ez már túl sok a véletlenekből.
De még is ,hogy lehet,hogy   William Turner 1851-ben hallt meg ,ha tényleg ő festette volna azt a képet,akkor legalább Ariana és Jasson  159 évesek lennének!
Ez lehetetlen,annyi időt nem élhettek.
Próbáltam a többi véletlen ügyre nem gondolni,de felszínre törtek.
Emberkaja,nem esznek,tökéletesség,örökbefogadás,napfény,vakítóan fehér bőr.Nem mennek napfényre.
Nem mennek napfényre! Ismételtem.
Ez lehetetlen. Ilyen csak a  filmekben létezik.  Az nem lehet.
Bekapcsoltam a laptopomat és rákerestem William Turnerre,hát ha van egy kiskapu amin ki indulhatok.Lehet
,hogy késöbb is élt egy William Turner nevű festő.
Pofára estem.Csak az 1800-as évekbeli festő élt.
Akkor valóban igaz,a gondolatom. De még is mi a fenét csináljak? El kell tűnöm innen.
Mi van ha megölnek? De hisz olyan kedvesek. Az csak álca Amelia,szóltam magamhoz.
Még szerencse,hogy nem teljesen pakoltam ki a bőröndömből. Vissza dobtam az elővett cuccaimat.
Remek Jasson a dolgozó szobájában van még.
Gyorsan,halkan lefutottm az emeletről.Bree valószínű,a szobájában van.Vajon ő is az?
Kinyitottam az ajtót.Elkezdtem futni arra,amerre jöttünk.Aztán beszédet hallottam,de a ház felől.Elbújtam egy bokor mögé.
-Holnap Bree és Jasson megy vadászni.-szólt Ariana.És ez a mondat elég volt arra,hogy elkezdjek rohanni.
Olyan sötét ez az erdő.Végre találtam egy buszmegállót. Se baj,így is két-három km-t tehettem a háztól.Bebújtam a kicsi buszmegállóba,mert szakadt az eső.Majd ha jön egy busz elmegyek innen.Ez volt a terv.
Csak azt nem vettem számításba,hogy estig nem jön busz.
Besötétedett. Elővettem egy pokrócott,betekertem magam vele.
-Nem szabad elaludnom,nem szabad elaludnom-ismételgettem.Annyira álmos voltam.
Aztán lépéseket hallottam. Ő az.Damon az,a sötétben kivettem a hatalmas testét.
-Tűnj  innen! Ne közelíts!-mordultam rá,mind ha nem félnék annyira tőle.
-Amelia,hallgass  meg! Tudod,hogy mik vagyunk,ugye?
-Hogyne tudnám,de az a dolog nem létezik!-leálltam vele vitázni.
-Akkor,hogy magyarázod ,hogy mi létezünk?
-Lehetetlen....-mondtam.
-Amelia,megmagyarázom,de gyere vissza.Mi,mi nem bántanánk Téged!
-Vámpírok!Azok vagytok. Vért isztok!Ember vért.Embereket öltök.
-Mi mások vagyunk! Kérlek bízz bennem!-hangja elcsuklott.Alig tudtam ellenállni ,hogy ne menjek vissza vele. Olyan szomorúnak tűnt.
-Hogy vagytok ti mások?-kérdeztem.
-Most komolyan itt magyarázzam el?Esküszöm Amelia,hogy otthon mindent elmondok,és minden kérdésedre
válaszolok,de itt megfogsz fázni.Nézz magadra. Csupa víz vagy.
Utáltam bevallani,de igaza volt.Megfogok fázni,sőt.Fáj a fejem,és szédülök.
Aztán elsötétült minden.

                           ********************************************


-Javulni fog az állapota-hallottam  Jasson hangját.
-Annyira aggódom érte,biztos nincs semmi baja?-kérdezte Ariana.
-Biztos. Damon időben hazahozta ,nem kapott tüdőgyulladást,vagy más komolyabb betegséget.Csak kimerült,és megfázott.
Kinyitottam a szemem. Körülnéztem. A szobámba voltunk,Jasson és Ariana felettem álltak és néztek,Jasson kezében orvosi eszközök voltak.Elfelejtettem,hogy ő doktor.
Damon csak ült és bámult rám szomorúan,mintha most közölték volna vele,hogy akit a világon a legjobban szeret,meghalt. Bree pedig a sarokban ült,és legszívesebben  elment volna,de nem tette.
-Amelia!Jól vagy?-kérdezte Damon ijedten.
-Igen,jól. Uramisten! -eszembe jutott a tegnapi dolog.-Engedjetek ki,engedjetek ki-ordítottam.
-Elmehetsz,ha tényleg el akarsz,de előbb megszeretnénk magyarázni neked azt,hogy mi hogyan élünk. Első feltételezésed gondolom az,hogy mi emberekből táplálkozunk,és megöljük őket.-annyira szépen csengett  a hangja  Jassonnek,hogy nem akartam belevágni,hallgattam amit mond.-
-Tévedsz! Mi ,vagy is a családom és én,állati eredetű vérrel táplálkozunk Amelia! Persze nem minden vámpír ilyen,de mi azok közé tartozunk,aki megbecsüli az emberi életet. Tudod,jobbnak tartom elmesélni neked ezeket a dolgokat. Engem és a többieket is vámpír változtatott át.Engem csak "heccből",de én Damont,Arianat, és Breet azért,mert más kép  meghaltak  volna. Arianat elütötte egy autó,és még három áthajtott rajta.Én észrevettem és átváltoztattam,megharaptam és ezáltal mérget jutattam a szervezetébe.
Bree egy fáról esett le gyermekkorában és azonnal meghalt. Damon pedig,Damont megölték.
Mi nem változunk,ezek a dolgok nagyon régen történtek.Arra tanítottam őket a kezdettől fogva,hogy van más lehetőség is,nem csak az,hogy embereket gyilkoljunk. Ezért költöztünk erdő közelbe. Na és olyan éghajlatot választottunk ahol,nem süt  a nap,mert a bőrünk elkezd,csillogni mint a gyémánt.Bár a gyűrű amit az ujjunkon látsz megvéd,de azért jobb nem kockáztatni.Amelia!Én mindent elmondtam neked. Ha te úgy döntesz elmész,és világgá  kürtölöd a szavaimat,nem tehetek ellene semmit,és nem is akarok!
De ha belátod,hogy nem vagyunk veszélyesek  Rád nézve,és a többi emberre sem...Nos akkor  természetesen itt maradsz.
Nem tudtam megszólalni.Mindannyian kérdőn tekintettek rám.Maradjak? Jasson nem hazudna nekem,ő elmondana mindent. Vagy is el is mondott mindent. És mit szólnak otthon,ha haza megyek? Biztosan nem hinnék el,hogy azért mentem haza,mert annyira hiányoztak.
Bár már tudom,hogy mik ők,még is úgy éreztem még mindig,hogy szeretnek.
-Amelia,valamit elfelejtettem mondani.
Tudod némelyik vámpírnak vannak úgy mond képességei.Én hallom mindenki gondolatait-mondta.
-Bree megtudja állapítani minden vámpírról,hogy milyen képessége van ,akár egy km-es körzetben is.
Ariana, nyugalmat áraszt,ha valaki szemébe néz.-tehát ez magyarázza Bree lenyugodását.
-Damon,Damon megtudja állítani az időt .-folytatta.
-Na és ha Damonnél tartunk lenne itt valami amiről tudnod kell.
-Jasson azt még ne mond el neki,rendben?-vágott Damon a szavába.-Majd ha eljön az idő én elmondom neki.-ígérte.
Túl sok ez az információ számomra.
Az agyam alig bírta felfogni.
-Aludni szeretnék-mondtam-Na és gondolkodni,egyedül.
-Rendben,gyertek menjünk ki!-szólt Jasson.