A találkozás
Este,még Via-ék átjöttek,és megbeszéltük,hogy reggel mindhárman elkísérnek a reptérre .
A két napi fényképeket megkaptam,mindegyikből hármat csináltatott Via.
Olyan hihetetlen ez az egész. Egy új suli,egy új család.
*****************
Reggel,amikor csörgött az ébresztő,legszívesebben,levertem volna.Viszont tudtam,hogy muszáj felkelnem.A repülő nem vár meg.
Elszaladtam a fürdőbe,rendbe tettem a hajam,felgumiztam és egy hajráffal rögzítettem.
Muszáj jó benyomást keltenem a "befogadóimra",gondoltam.
Felkaptam egy fekete pólót,nadrágot.
Mire elkészültem,három barátom már a kapuban várt.
Nagyon fognak hiányozni nekem.
-Na jó srácok,mindennap hat és nyolc között este hívlak benneteket.
Emailt is fogok írni,és vissza várom.
-Rendben-mondták egyszerre.Mindig olyan nyüzsgő társaság voltunk,de most alig bírtunk megszólalni.
Kiszálltunk az autóból. Oda mentem Angelohoz,és megöleltem.
-Hiányozni fog!Mondja meg a szüleimnek,kérem,hogy szeretem őket,és hiányozni fognak.
-Rendben Kisasszony!Ön is hiányozni fog,nem lesz kit furigáznom.
Rámosolyogtam ,és elindultam a barátaim felé.
-Annyira fogtok hiányozni,szeretlek titeket.Ezt ne felejtsétek el!
-Nem fogjuk-mondták egyszerre.-Mi is szeretünk.-csak álltunk,és öleltük egymást.
Megszólalt a hangosbemondó ,itt az indulás ideje.
-Sziasztok!Vigyázzatok magatokra,majd beszélünk-hüppögtem.
-Sziiiia! Te is vigyázz magadra!-egész az ajtóig integettünk egymásnak.Majd beléptem,utoljára hátranéztem,és felszálltam.
Az órákat nem számoltam,inkább a tájat néztem,persze amikor volt mit nézni.
Aztán elsötétült minden.Elaludtam.
Álmomban egy szerető család fogadott,akik jobban szerettek mint a szüleim.Kis vidéki házban éltek,de csodálatos volt.Ott voltak a barátaim is; Sonia,Erich és Via is.Ott éltek.
Aztán éreztem,hogy valaki megrázza a válamat , kinyitottam a szemem.
-Kisasszony,kisasszony megérkeztünk.
-Micsoda?-csodálkoztam-Az nem lehet,az előbb szálltam fel.
-Kisasszony az nyolc órával ez előtt volt.Tacoma-ban vagyok.
-Rendben köszönöm.-hogy telhetett el annyi idő?Úgy látszik fáradtabb voltam a kelleténél.
Fogtam a csomagjaimat,és leszálltam.Körülnéztem,vár e valaki.Nem láttam senkit,aztán egy fiatal olyan huszonhét év körüli,szőke,barna szemű,fehér bőrű férfi inteni kezdett.Elindult felém.Az lehetetlen,hogy ő legyen Anne a másik cserediák apja. Túl fiatal.Lehetetlen,hogy tíz év legyen köztük!
-Szia Amelia! Én Jasson Owletter vagyok.Anne apja.-na most ájulok el,pofátlanság lenne megkérdezni a korát.Sajnos.
-Jó napot! Én Amelia McWayer vagyok.
-Tegeződjünk,rendben?-tökéletes fogsora kivillant.
-Rendben.-elvette a bőröndjeimet,és egy csodálatos sportkocsihoz vezetett.
Hátra tette a bőröndöket,nekem pedig elől kinyitotta az ajtót.Milyen kedves...
Beült mellém az autóba,és már mentünk is szélsebesen.Olyan gyorsan vezet. Angelo soha sem lépte át a százhúszat.
Mind ha csak hallotta volna amit mondok,lassított.
-Jól utaztál?-kérdezte egy kicsit megvontan.
-Igazából én,én végig aludtam az utat.
-Korán keltél,ez természetes.-elnevette egy kissé magát.-Ariana,a feleségem,már nagyon vár.Három hete a szobádat dekorálta-nevetett.
-Ó,ez igazán kedves.Köszönöm.
-Nincs mit,szeretnénk ha minél otthonosabban éreznéd magad nálunk.
Lekanyarodott egy sötét erdőbe.Kissé megrémültem.De biztosan csak áthajtunk az erdőn.Tévedtem.
Egy hatalmas házhoz hajtott fel.Gyönyörű,de félelmetes.Egyszerű,fekete szürkés "kastély".
Kiszálltunk,felkapta a bőröndjeimet,mintha nem is lenne súlyuk.
Bementünk a házba. Elegáns, szolíd ,de még is stílusos,a mai kornak megfelelően volt berendezve.Egyszerűen tökéletes.
Aztán egy gyönyörű magas,vörös hajú,kék szemű nő jelent meg.Azonnal átölelt.Ő is olyan fiatalnak tűnt.
-Végre,hogy megérkeztetek,úgy aggódtam,hogy valami gond lesz.Ariana Owletter vagyok.
-Jó napot,én Amelia McWayer.
- Ha megkérhetlek tegezz,rendben?-náluk hagyomány a tegezés?-
-Oké.
-Breanna, légy szíves gyere le,Amelia megérkezett.Ne haragudj kérlek,nem szereti az idegeneket,de majd megbékél. Bree nem hallottad amit mondtam?-
Egy csöppnyi kislány szaladt le a lépcsőn.Nem is volt olyan csöppnyi.Tizenhárom éves lehet.Aranyszínű haja,aranyszínű szeme tökéletes volt.Bőre olyan mint a szüleié,tökéletes fehér.Ez a család tökéletes?Vagy mi a szösz?
-Heló!-vágta oda,majd vissza ment az emeletre.
-Szia-mondtam halkan.
-Ne haragudj-szinte könyörgött Ariana.-Hiányzik a nővére.Majd megnyugszik.Gyere megmutatom a szobádat!-egyből olyan jókedvre derült,mint ha csak most jöttünk volna a vidámparkból.
Felvezetett az emeltre.Egy piros falú szobába vezetett,fehér bútorokkal tele,egy hatalmas rózsaszín párnás ágy ált középen, és két ajtó volt balra.
-Az ott a fürdőszoba,a másik meg a gardrób.Nézz be a gardróbba-mondta izgatottan.
Teli s tele volt szebbnél szebb ruhákkal.
-Mind a tied!-mosolygott.Rajtuk még a fólia is,tehát újak.
-Köszönöm,nagyon szépen köszönöm-mosolyogtam vissza rá.Milyen kedves.
-A szobád mellett jobbra Anne szobája van,az mellett Bree-é.A tiédtől balra Damoné.Damon szobája mellett van egy nappali,ott van tévé,laptop.De vettünk neked is tévét.Laptopot,nemde ha szükséged van rá vehetünk.
-Köszönöm,köszönöm nem kell külön venni.Elhoztam a sajátomat is
-Akkor jó,remélem jól érzed majd magad,és a szobád is tetszik.
-Igen,igen a szoba tökéletes.-külön szobát rendeztek be nekem vadiúj cuccokkal,félévre?Elég furcsa,de kedves.De ki az az Damon?A fiúk?
-Ariana,Daman a fiad?-olyan nehezemre esett tegezni,fiatalnak tűnt,de még is nehéz volt.
-De buta vagyok,beszélek itt róla,de nem mondom meg,hogy ki.Igen a fiúnk.Este jön haza.-gondolkodott kicsit,majd hozzá tette-Dolga akadt.
-Rendben.
-És míg el nem felejtem említeni,itt most egy hónap iskola szünet van,mert átalakítják a sulit.
-Rendben.Látom az íróasztalon vannak a tankönyvek,köszönöm.
-Ó igen és néhány a tanuláshoz szükséges könyvet is beszereztettem Damennel.Egy iskolába jártok majd,csak ő idén végez az iskolával.
-Oké,köszönöm.-
Kilépett az ajtón,én pedig leültem az ágyra.Olyan szép ez a szoba.
Betettem a gardróbba a ruháimat,majd az íróasztal fiókokba a sulis cuccokat.Hát ez állati jó!Egy hónap szünet.
Bree-n járt az eszem.Miért nem kedvel?Hisz nem is ismer. Majd talán idővel...
Sötétedik.Nem is vagyok álmos,eleget aludtam a gépen.
-Vacsora -kiáltott fel egy éles hang ,valószínű Jasson-é.
Lefutottam a lépcsőn,majd majd nem elestem.A hatalmas asztalon egyetlen tányér árválkodott.
-Mi nem eszünk hat után magyarázta Ariana.Mielőtt Jasson elindult eléd akkor ettünk.
-Értem.
-Sült csirke,szereted?-kérdezte félve.-
-Igen,köszönöm.
-Jó étvágyat.
-Köszönöm-Ariana elment a konyhába,Jasson az emeletre.
Nagyon finom volt a csirke,más volt az íze mint amit enni szoktam.Jobb volt.
Végeztem és elvittem Ariana-nak az üres tányért.
Aztán amikor indultam fel,kinyílt az ajtó,és valakit,aki még a csere-családomnál is tökéletesebb lépett be az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése